Amolyan erdélyi trilógiánk harmadik része következik. Kolozsvár után Székelyföld egy apró szeletébe nyertünk betekintést. De innen sem volt megállás. Ha már ide fújt minket a szél, adtunk magunknak még egy napot, mert ha már lúd, az legyen kövér. Egy intenzív nap volt még betervezve Brassó városába, valamint Törcsvár várába. Ha csak most a sorok erejéig is, de nézzünk be hozzájuk.
Számomra Brassóba az út eléggé fáradtságosan telt, mivel előző este a csíkszeredai Ólommadárban sikerült egy székely bácsival mély filozófiai eszmecserét folytatni a magyarság sorsáról. Szerencsére a fenséges táj mindenért kárpótolt engem.
Miközben úton voltunk Brassó felé a Kárpátok hófödte hegycsúcsai magaslottak a háttérben, elkapva felettük egy – két villámlást is. Misztikus volt a pillanat, a legendák földjén. Már csak Van Helsing és szerzetes barátja hiányzott az összkép végett, aki Drakula grófot jött volna levadászni. Egyikkel sem találkoztunk, helyettük az egykori szászok központját ismertük meg.
Brassó esetében is legendák övezik keletkezését. Ő maga az örökség a Kárpátok mélyén. Az erdélyi szászok egykori központja. De jártak erre a honfoglalás előtt a bolgárok, középkorban a Német Lovagrend, a tatárok gyújtogattak errefelé, az oszmán seregek is sanyargatták, de errefelé csetepatéztak az osztrák császári seregek és a kurucok is. A fáma szerint a legelső városháza építésekor a földben, fagyökerek között egy koronát találtak. Innen származik az elnevezés, és ezért van, hogy a város címerében egy korona és egy fagyökér található.
Az erdélyi szász németség egyik legszebb városa, mellettük magyarok, románok gazdagították a város mindennapjait. Sajnos a történelem kegyetlen vihara elérte, a szászok szinte teljesen elhagyják a várost. Szellemi örökségük a helyi építészetben és hagyományokban él tovább.
Mi teljesen az óváros területére koncentráltunk.
Egy fő sétálóutcáján (Strada Republicii) pihentünk meg, majd onnan pár perc sétával a híres Fekete templomot vettük szemügyre. A legkeletebbre fekvő gótikus templomról van szó. Nevét akkor kapta, mikor a “kedves sógorok”, a Habsburgok felgyújtották a várost, és a templom falait feketére festette a korom és a füst.
A gyújtogatás oka az volt, hogy a szászok ellenezték egy császári őrség felállítását. A templom bejárata mellett található Johannes Honterus bronzszobra, aki az evangélikus vallás elterjesztője volt az erdélyi szászok körében.
Miután körbejártuk a város terét és szűk utcácskáit, felvitettük magunkat egy drótkötélpályás felvonóval a Cenk-hegy tetejére. Gyönyörű látvány tárult elénk a városról, beláttuk az egész vidéket. Egykor itt milleniumi emlékmű magasodott, ami barbár pusztítás áldozata lett. Ma már csak alapjai láthatók a csúcson.
Mivel Brassótól mintegy 30 km-re található a festői szépségű Törcsvár, így nem volt kérdés, irány feléje. Erdély leglátogatottabb vára található ott (Drakula-kastély). A románok szinte tökéletesre fejlesztették a Drakula-kultuszt. Drakula alatt a hírhedt havasalföldi vajdát, Vlad Tepest értjük, akinek közkedvelt háborús hobbija a karóbahúzás volt. Apja egykoron a Sárkány-rend tagja, nevét sokszor használta a sárkány latin megfelelőjeként Vlad Dracul-ként, fia pedig így lett Vlad Draculea. Egyszóval semmi köze a vámpírokhoz és egyéb fantasy lényeknek, sőt a várban is csak pár hétig “vendégeskedett”. Nyilván a nyugati kommersz utazónak ezt el lehet adni, amit a románok nagyon is jól csinálnak. Marketingből jeles osztályzat jár nekik.
Maga a vár eszméletlenül festői, a számtalan átépítés ellenére középkori formáját megtartotta. Van itt minden – vámpírkultusz, Drakula-piac, falumúzeum. A kitartó munkának köszönhetően a kastély felkerült a világ tíz legszebb középkori kastélyának listájára. Belépő a romániai viszonyokhoz képest borsos (tíz euró), de a látvány ami ott vár minket megfizethetetlen.
A nap végére visszatérés a csíkszeredai szállásunkra, majd onnan egy hosszabb út következett haza.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
