Mi a teendő akkor, ha embertársaink egy része, nem kis része, megőrült?
Elmebetegek ugyanis azok az emberek, iszlamopátiás elmezavarban szenvednek, akik bombákkal, teherautókkal embereket gyilkolnak.
Hasonlóan elmebetegek azok az emberek is, liberopátiás elmezavarban szenvednek, akik mindent megtesznek azért, szóval és tettel, hogy az őrült gyilkosok szabadon bejuthassanak az országainkba és bármikor ölhessenek.
És természetesen elmebetegek azok a politikusok, a hatalom jelenlegi birtokosai, akik hagyják, hogy az előző két csoport tagjai szabadon őrjöngjenek.
Ez nem egy elvi vita. Ez nem egy erkölcsi, vagy etikai vita. Ez pszichiátriai probléma, amennyiben az életösztönt természetes emberi tulajdonságnak tekintjük. Mit csináljunk akkor, ha Európában a politikai osztályban, az egyetemi értelmiségben, a sajtóelitben és a sajtó által létrehozott celebvilágban döntő többségbe kerültek a liberopátiás elmezavarban szenvedő elmebetegek, az identitás nélküli emberek?
(A liberopátiás elmezavar másik neve ugyanis az, hogy Szerzett Identitáshiányos Tünetcsoport, angolul Acquired Identity Deficiency Syndrome, vagyis AIDS.)
Az európai kultúrában, mint minden kultúrában, amely normálisan működik, vagy működött korábban, az identitás az evolúció egy olyan eszköze, amely az egyén alkalmazkodóképességének, közösségbe illeszkedésének megkönnyítésére szolgál. Identitás nélkül nem jön létre és nem létezik egészséges emberi lény. Az identitás számtalan, a faj számára fontos attribútum részidentitásonként megjelenő összességéből lett egész. Nők vagyunk, férfiak, van nemzetiségünk, anyanyelvünk, családi szerepünk, életkori szerepünk, szakmai szerepünk, tagjai vagyunk a személyes ismerőseinkből álló közösségnek, jelen vagyunk a hasonló identitású emberek világaiban.
Akiből valamelyik identitás hiányzik, az vagy gyenge, az vagy destruktív, az nem normális ember, az nem egészséges ember és az nem feltétlenül képes az egészséges embereket elviselni.
Sok embernek hiányzik vagy sérült valamelyik identitása, de a körülötte élő vele kapcsolatban lévő normális embereknek általában sikerül a normalitás hálózatába integrálni őket. Az elmúlt száz-százötven évben, a gátlástalan individualizmus korszakában, azonban a liberopátiás elmezavarban szenvedő emberek elkezdtek összegyűlni a sajtóban, a művész (“művész” és celeb) világban és a csak kifele mutatott kép világában, a politikában. Így a normális társadalom véleményformálói, társadalomtudósai, politikusai olyan emberek lettek, akik gyűlölték a hazájuk kultúráját, meghatározó identitásait, összetartó értékeit. És most végképp megpróbálják eltörölni azokat az identitásdarabokat, amelyeknek fájó hiánya kínozza őket, mert abban kell hinniük, hogy lehet azok nélkül élni. Azt nem képesek felfogni, hogy a több tízezer éves emberi kultúraevolúció során kialakult kulturális identitáselemek nélkül nem is létezne ember és emberiség és nem is fog, ha leromboljuk ezeket.
Persze vannak eltorzult kultúrák, pusztító és önpusztító kultúrák, de azért vannak közöttünk értelmes lények, hogy másképp is dönthessünk. Amikor az iszlámmal találkozunk, egy pusztító, destruktív, embertele és gonosz kultúrával találkozunk, olyasmikkel, amit a kereszténység és az európai nemzetek több évszázada már maguk mögött hagytak. Mi legyőztük a bennünk lakó gonoszt talán, de megtanultuk, hogy ez mennyire nehéz feladat. Az iszlám igyekezete, hogy elpusztítsa a Karácsonyt, pont azt a jelképet célozza meg, amely kifejezi az európai ember túllépését, nagyon nehéz, sok szenvedéssel és vérrel szennyezett túllépését, az emberben élő gonoszon.
Ahogy ezt a liberopátiás elmezavarban szenvedők sajtója és politikusai interpretálják, az mutatja meg igazán, hogy a saját országainkban is mennyi pszichopata van.
A német belügyminiszter nem meri kimondani azt a szót, hogy merénylet.
Azért nem meri kimondani, mert minden identitást, minden más emberi kultúrát fontosabbnak tart, mint a sajátját, a németet. Nem a németeket félti, hanem azokat a mohamedánokat, akiket esetleg retorzió érhet azért, mert egy mohamedán megint megölt egy csomó fehér, keresztény embert.
Teljesen mindegy, hogy mit gondolunk a mohamedánokról. A vallásuk sokkal nagyobb arányban teszi elmebeteg gyilkossá az embereket, mint a kereszténység, vagy akár bármelyik európai politikai vagy nemzeti ideológia. Sok millió ember fizetett az életével azért, hogy mi végre ne engedjük magunkat ölni, hogy megfékezzük magunkban a gyilkost.
Semmiféle feloldozást nem jelent az európai embernek a bűnei alól az, ha hagyja lemészároltatni magát történelmi bűnökért.
Senkinek nem tartozunk ebben az értelemben semmivel, ezt csak az öndestrukcióba menekülő identitásnélküli szerencsétlenek gondolják. És nekik sem tartozunk semmivel azért, mert a sors szeszélye folytán boldogtalanok közöttünk.
A Karácsony a miénk. A normálisaké. Sem a mohamedánoknak, sem a liberálisoknak semmi köze hozzá. Akik azt gondolják, hogy a mindennapjaink részévé tehetik azt, hogy mohamedán elmebetegek gyilkolnak minket, hogy az ünnepeinket, a jelképeinket elvehetik, hogy “leszalámiznak” bennünket és elveszik az identitásunkat, azok nagyon-nagyon tévednek.
A liberális sajtó a berlini merénylet kapcsán újra elárulta magát. Nem történhet olyasmi, hogy tiszta szívvel az országuk, a népük vagy akár Európa mellé álljanak, mindig fontosabb lesz az “idegen”, a nyolcvanöt százalékban fiatal mohamedán férfiakból álló “””menekültek””” érdekei, szempontjai.
Ha Európa politikai vezetői, ha a véleménymonopolisták, ha a “művészek”, nyilvánvalóan elmebetegek, nem képesek a valóság érzékelésére tevékenységük közvetlenül pusztító akkor kezelni kell őket. A “révkapitány nem orvos”, tehát sem terápiát, sem gyógyszert nem javasolhatok nekik, de a normálisoknak javasolhatom, hogy csapjuk el őket és bízzuk őket avatott kezekre.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
