Hogy a COVID-oltástól való félelmet igazolt óvatosság, információhiány, félreértelmezett elit- és tudományellenesség vagy elhibázott kormányzati kommunikáció motiválja-e, jelen írásunk szempontjából tulajdonképpen mindegy is. Habár vakcinákról és oltásellenességről beszélünk majd, a koronavírus-vakcináknak csak áttételesen lesz köze aktuális témánkhoz.
Amikor 2020 őszén először foglalkozott érdemben a sajtó és azon keresztül a közbeszéd az új COVID-vakcinákkal, tapasztalva a szinte azonnal megjelenő erős oltásellenességet, sokan, köztük e sorok írója is felvetették, nem csak a COVID legyőzésében jelent majd akadályt a vakcinaszkepticizmus.
Jelen állás szerint joggal feltételezhetjük, két év után talán túl vagyunk a pandémia nehezén. A koronavírus elleni vakcina nem vált okafogyottá, erről szó sincs, csakhogy megjelent egy másik fontos és sok szempontból talán sokkal aggasztóbb jelenség.
A koronavírus-oltás körüli mizéria miatt felerősödött oltásellenesség most olyan vakcinák ellen fordult, amelyek évtizedek óta életünk részét képezik.
Az olyan járványos megbetegedések, mint a mumpsz, a kanyaró vagy a diftéria a fejlett világban gyakorlatilag legyőzöttnek tekinthetőek, de hogy meddig marad ez így, azt a jelen pillanatban szinte lehetetlen megjósolni. A COVID-járvány előtt az oltásellenesség egy marginális közösség sajátja volt. Legfeljebb közösségi oldalakon és különböző obskúrus honlapokon terjedt, politikai képviselete gyakorlatilag nem volt. Az emberek nagy része megmosolyogta, elítélte a jelenséget, hiszen senkinek nem jutott eszébe megkérdőjelezni azokat a vakcinákat, amelyek évtizedek óta szolgálják az emberiséget.
Szlovákiában jelenleg tíz betegség ellen kötelező a védőoltás.
A diftéria (torokgyík) elleni oltás 1946 óta kötelező, a betegség azóta gyakorlatilag teljesen eltűnt. Szlovákiában 1980 óta nem jelentettek diftériás esetet, 2014-ben az egész Európai Gazdasági Térségben volt összesen 27. A tetanusz ellen 1957 óta oltanak kötelezően. A harmadik világ országaiban pár éve (1998-as adat) még 800 ezer gyermek halálát okozó baktérium Szlovákiában az oltásoknak köszönhetően elvétve okoz megbetegedést. Szintén az ötvenes évek óta oltanak kötelezően a szamárköhögés (pertussis) ellen. A betegség, amely évtizedekre eltűnt, érdekes módon az utóbbi néhány évben újra megjelent Európában, Szlovákiában ma évente néhány száz esetet regisztrálnak. Az évente mintegy 5-600 ezer ember halálát okozó B-típusú vírusos májgyulladás ellen is kötelező a vakcina (1981 óta), melynek köszönhetően Szlovákiában évente legfeljebb néhány tucat esetet jelenteke, azt is szinte kizárólag felnőtteknél. Szervezetünkben normál esetben is megtalálható Haemophilus influenzae baktérium a legyengült immunrendszerű felnőttek vagy kisgyermekek esetében súlyos, nem ritkán halálos betegséget is okozhat – oltás híján. A vakcina 1996-os bevezetése óta a fertőzés gyakorisága szerencsére 90%-kal esett vissza.
Ha van gyermekbetegség, melynek legyőzése tényleg az orvostudomány egyik diadala, az a járványos gyermekbénulás. A méltán rettegett betegség a hatvanas évekre teljesen eltűnt Szlovákiából, „Európában” 1998-ban regisztrálták utoljára, Törökországban. Az egyebek mellett agyhártyagyulladást, tüdőgyulladást okozó Streptococcus pneumoniae baktérium ellen 2009 óta oltják kötelezően a gyerekeket. Mivel a kórokozót elsősorban ők terjesztik, a betegséget nem sikerült teljesen kiirtani, különösen a 65 évnél idősebbek vannak veszélyben. A betegség előfordulása egyre gyakoribb, párhuzamosan azzal, hogy az évtized elején még 99%-os átoltottság mára 94-95%-ra süllyedt. Azokban az országokban, ahol gyenge az oltási rendszer, a kanyaró ma is évente mintegy 140-150 ezer gyermek halálát okozza (egy 2018-as adat szerint 20 millió megbetegedésre jut 150 ezer haláleset). Ez a vírusos megbetegedés tipikusan azok közé tartozik, amelyeket oltással simán kordában lehet tartani, ugyanakkor, ha a kampány lelassul vagy megáll, robbanásszerűen tör ki a járvány (lásd például a szinte évente felbukkanó kanyarójárványokat Romániában). Sokáig 99% felett mozgott a szlovákiai átoltottság, de a múlt évtized közepére 95%-ra süllyedt. A járványtani szakemberek szerint ez az a kritikus érték, amelynél már nem zárható ki egy újabb, lokális járvány felbukkanása.
Szerencsére a kanyaróhoz hasonlóan a rózsahimlő (rubeóla) is szinte teljesen eltűnt Szlovákiából. A normál esetben viszonylag könnyű lefolyású, kiütéssel, lázzal, végtagfájdalommal járó vírusos megbetegedésről van szó, csakhogy a Rubella vírus rendkívül erős magzatkárosító hatással bír. A várandósság első trimeszterében érintett tíz magzatból kilenc biztosan egészségkárosultan születik, sőt koraszülés vagy spontán abortusz is előfordulhat. A betegség ellen 1985 óta oltanak kötelezően. Az általában szintén enyhe lefolyású, de felnőtteknél potenciálisan szövődményeket okozó mumpsz ellen szintén a nyolcvanas évek vége óta oltanak kötelezően. A mumpsz felnőtt férfiakra veszélyes igazán, terméketlenséget okozhat, ráadásul időnként vírusos eredetű agyhártyagyulladás is kialakulhat szövődményként. Az olvasónak feltűnhet, hogy a tuberkulózis kimaradt a listáról. Bár számos európai államban, például Magyarországon is, a mai napig kötelező a BCG-oltás, Szlovákia 2012 január elseje óta nem oltja az újszülötteket a tüdőgümőkórt okozót baktérium ellen, mondván, százezer főre egy-két eset jut évente, ezzel a betegség gyakorlatilag eltűntetettnek tekinthető.
Végigböngészve a szlovák oltási statisztikákat, feltűnő lehet, hogy a korábban 99% körüli átoltottság szinte az összes kórokozónál csökkent az elmúlt években.
Túlzás lenne mindezt drasztikusnak nevezni, de a tendencia érzékelhető. Joggal tarthatunk tőle, hogy a COVID-oltás körüli mizéria miatt a laikus nagyközönség egy része ezekből a jól bevált oltásokból is kiábrándul, megágyazva ezzel az olyan lokális, mégis veszélyes járványoknak, mint a szinte már évi rendszerességgel jelentkező romániai kanyaró-járvány.
Hangsúlyozzuk, szó sincs riogatásról. Bár vonatkozó szlovák statisztikákat még nem találtunk, egy brit felmérés szerint 2021 júliusi és szeptember között évtizedes mélypontra esett az MMR-vakcinával való átoltottság.
A brit kisgyermekek mindössze 85,5%-a(!!!) kapta meg a kanyaró, mumpsz és rózsahimlő elleni MMR-oltást,
miközben a szakemberek szerint legalább 95%-os átoltottság kellene ahhoz, hogy a nyájimmunitás megvédje azokat a gyermekeket is, akik különböző egészségügyi okok miatt nem olthatóak. A kanyarót ugyan sokan tizenkettő egy tucat gyermekbetegségnek tartják, s jó esetben az is. Csakhogy elképesztő fertőző-képessége miatt hiába okoz elvétve súlyos szövődményeket (tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás, bakteriális felülfertőződés, maradandó halláskárosodás), rövid idő alatt rengeteg embert betegíthet meg. Statisztikája válogatja, milyen halálozási arányt mutat. A szakirodalomban 1:500-től az 1:20000-ig arányt találni. Gyenge egészségügyi rendszerrel bíró országokban, rossz köztisztasági viszonyok mellett mértek már 25%-os halálozási arányt is.
Kétségkívül korai még siratni a kötelező védőoltásokat, de a brit példából is látszik, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a COVID-vakcinák körüli ellentmondások miatt más védőoltásokkal szemben is nő a bizalmatlanság.
Nem lehet eléggé kihangsúlyozni és a fenti összefoglalóból is látszik, a kötelező vakcinák szó szerint évtizedes (némelyik fél évszázados), jól bevált oltóanyagok, minimális kockázattal.
Szlovákiában egyelőre magánügy, ki oltatja be magát a COVID-ellen és valószínűleg az is marad. A kérdés lehet és kell is, hogy társadalmi viták tárgya legyen, de a gyermekbetegségek elleni kötelező oltások az elmúlt évtizedekben igazolták létjogosultságukat. Nincs indok arra, hogy ezen változtassunk!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
