Fortuna szerencsekereke már az idők kezdetétől játékra csábította őseinket. Legyen szó kockavetésről, állatviadalokról vagy futballról, az emberiségben szunnyadó játékszenvedély – bár szofisztikáltabbá vált az évezredek során – nem hunyt ki soha. Kardhegyen pörgő pajzsok, katapulttal kilőtt állattetem-sorsjegyek, játékszenvedélytől tüzelt uralkodó, mesés totónyeremény az 1956-os forradalom tébolyában – néhány kiragadott epizód a szerencsejátékok több ezer éves történetéből.
A játék élvezete nem újkori találmány. Az emberi elmébe genetikailag kódolt versengésnek a szerencsejáték egy olyan formája, amelynek során a végeredmény bizonytalan, ám a „jó” kimenetel dicsőséggel és óriási adag adrenalinlökettel kecsegtet.
A játékelmélet meghatározása alapján ez a szórakozási forma zéró összegű játék, mert az interakcióban nem kap szerepet a kooperáció, a „győztes” csak a fogadótárs vagy – ma már – egy fogadóiroda kárára juthat hozzá nyereményéhez.
A bonyolult kelléktárat nem igénylő szerencsejátékokat már az őskorban is űzték, erről árulkodnak a régészek felfedezései kockaszerű tárgyakról és barlangrajzokról. Az örökség az ókorban élt tovább, a Hellász aranykoráig visszavezethető rulett ősével már görög katonák is játszottak: a több cikkelyre osztott pajzsot kardhegyen pörgetve tehették meg tétjeiket, majd a győztes pozíciót eltaláló katona örvendhetett nyereményének.
Édouard Joseph Dantan festménye a diszkoszvetőről
A kenó eredetére utaló nyomok egészen az ókori Kínáig vezetnek vissza. A játék már a Han-dinasztia idején, a Kr. e. 3. század végén nagy népszerűségnek örvendett, és gyakran „fehér galamb játék” néven hivatkoztak rá, mivel a nagy távolságok miatt postagalambokkal értesítték a győzteseket. A bevételeket nem dorbézolták el, a fogadók vagyonának egy részét a kínai nagy fal építésére fordították.
Tudtad, hogy a bankok már a civilizáció hajnalán kinyitottak? Vajon hogyan működött az ókorban a hitelezés? Miként dőzsölt a századfordulón egy magyar bankár? Hogyan zajlott a kölcsönfelvétel évszázadokkal ezelőtt? Az OTPédia oldala könnyed stílusban, szórakoztató módon mutatja be modern életünk egyik legfontosabb szegmensét, a bankjegyek és a pénzintézetek világát. A-tól Pénzig.
A craps, és annak középkori őse a hazard (ha valaki hazardírozik, mindent kockára tesz – szintén árulkodó kifejezés –, és vakmerő, felelőtlen döntése nyomán akár egész vagyonát elveszítheti) egy angol kockajáték volt, amelyről az első feljegyzést az angol nyelven elsőként alkotó költő, Geoffrey Chaucer készítette a 14. században megjelent Canterbury mesék című művében.
A nagy világvallások ugyan igyekeztek megakadályozni a szerencsejáték térhódítását, de szankciókat nem írtak elő, a Korán is „csak” óva intett az ördögi tevékenységtől: „A bor, a szerencsejáték […] a sátán förtelmes műve. Kerüljétek azt. A sátán a bor és a szerencsejátékok által csupán ellenségeskedést és gyűlölséget akar szítani közöttetek.”
A Biblia nem tért ki a szerencsejátékokkal kapcsolatos szokásokra, de határozottan szót emelt a pénz szeretete és a meggazdagodás ellen. Ennek ellenére a sorsvetés a kereszténységben sem tabu, az apostolok is így választották ki Júdás utódját.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
