1965-ben az amerikai pénzdinasztiákkal meleg kapcsolatot ápoló Carrol Quigley egyetemi tanár a Tragédia és remény című, szűk körnek szánt, de kiszivárgott írásában szerepel: „…létre kell hozni a pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben lévő rendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankja feudális módon kontrollálnák, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott magántalálkozókon és konferenciákon elfogadnak.”
Bartha Pál szerint a Szovjetunió összeomlásával a pénzoligarcha már nem kényszerül önkorlátozásra. A legfejlettebb országokban jórészt ez a körülmény vezetett a jóléti államok bukásához. „Vívmánnyá” kellett nemesíteni az áruk és a tőke szabad áramlását, valamint a nemzeti bankoknak a nemzeti parlamenttől való függetlenségét. Ez a tudatformálás a pénzoligarcha által korrumpált médiára és politikusokra hárul.
A tudatipar egyik legfontosabb eszköze az úgynevezett politikailag korrekt beszédmód, a PC. E beszédmód tabuvá tesz minden olyan kérdést, amely keresztezné a pénzoligarcha és a multinacionális vállalatok érdekeit. Aki a tabut megszegi, arra egyrészt címkét aggatnak (populista, nacionalista, fasiszta, rasszista, antiszemita stb.), másfelől minden értelmiségi, illetve művészpályán egzisztenciálisan ellehetetlenítik.
Pusztító erejét bizonyítja, hogy az Európai Parlamentben egyetlen politikus nem meri feltenni azt a kérdést, hogy létezhet- e huzamosan olyan birodalom, amely a periféria (a volt szocialista országok) kizsákmányolására épül? Merthogy az áruk szabad áramlása automatikusan ide vezet. E világrend erkölcsiségét Soros György védekezése szemlélteti kiválóan a francia bíróságon, amikor is a bíró az általa okozott kárra hívta fel a figyelmét. Soros védekezése: Mint piaci résztvevőnek nem kell törődnöm tetteim következményeivel.”
Magyar Hírlap
Forrás:patriotaeuropa.hu
Tovább a cikkre »