Az orosz ukrán háború harmadik évét kezdtük el taposni, és az évforduló utáni napok két fontos eseményt is hoztak. A The New York Times lényegében CIA háborús felelősségét leleplező cikkét némileg háttérbe szorította Emmanuel Macron Párizsba összehívott villámtalálkozója, ahol kishíján a Nyugat belépett a háborúba. Robert Fico (Smer) kormányfő tehát (kivételesen) igazat mondott, és a háborús eszkaláció miatti aggodalmak jogosak voltak. Mindkét esemény (a NYTimes cikke és a párizsi találkozó) elképesztően fontos pillanata az orosz-ukrán háborúnak, amely vagy megalapozza egy eddiginél is rosszabb forgatókönyv megvalósulását, vagy tényleg átterel minket a háború lezárásához vezető útra.
A NYTimes cikke ugyanis kimondatlanul is arról szól, hogy a CIA oroszokkel szembeni hírszerzési étvágyának közvetlen és jelentős szerepe volt abban, hogy kirobbant a háború. A cikk ledönti azokat a narratívákat, hogy Oroszország imperialista, területszerző okokból indított háborút, és rávilágít arra, hogy az orosz-ukrán háború kitörése előtti években az amerikai hírszerzés Ukrajnát tényleg Oroszország ellen használta fel.
Elöljáróban szintén szögezzük le, hogy a NYTimes cikke arról is szól, hogy a CIA-nek nem tetszettek az ukránok partizánakciói, amelyekkel orosz vagy kelet-ukrajnai oroszbarát tisztviselőket gyilkoltak meg. Ezt pedig csak úgy lehet értelmezni, hogy az amerikai sajtó épp most döntötte meg azt a narratívát, hogy az orosz agresszió kiprovokálatlan volt, mi több, a CIA ezzel elhatárolódott az ukránok lépéseitől. A NYTimes hasábjain megszületett egy narratíva, ami az ukránokat kezelhetetlen, feszültséget provokáló erőként mutatja be.
Mindehhez tegyük hozzá, hogy ha Washingtonban valakik meg akarnák győzni a közvélemény egy részét arról, hogy Ukrajna támogatása igenis nyereséges volt, hasonló cikkek megjelenését támogatnák.
Évtizedes együttműködés
A szóban forgó terjedelmes írás kijelenti, hogy az USA egy évtizede fennálló mély hírszerzési együttműködést épített ki Ukrajnával, amelynek keretében az USA 12 titkos hírszerzési bázist hozott létre, ahol ukránokat képeztek ki informatikai hírszerzésre, beszivárgásra, alvó ügynökök hálózatának kiépítésére Oroszországban. Voltak, akiknek a feladata az orosz műholdak és drónok jeleinek elfogása és dekódolása volt információszerzés érdekében.
Az orosz-ukrán háború 2022. februári kitörése után a CIA bázisokat Nyugat-Ukrajnába telepítették át. Itt a NYTimes ukrán kollégáik miatt könnyező ügynökökről ír, amit nem kell komolyan venni. Azt azonban igen, az ukránok segítették az amerikai belpolitikába beavatkozó orosz ügynökök elfogását (vagy ennek a teóriának az erősítését, hogy a Demokrata párt esélyeit növeljék – a szerk.).
Ukránok „derítették fel” az oroszok Malaysia Airlines Flight 17-es járatának katasztrófájában játszott szerepét.
Az együttműködés a CIA-nak is rengeteget hozott. Az ukránok eleinte óvakodtak túl közel kerülni az amerikai hírszerzőkhöz, de az együttműködés érdekében egy nap elkezdték nekik átadni a titkos orosz dokumentumokat.
„Az ukrán titkosszolgálatok kitartóan udvaroltak a CIA-nak és fokozatosan létfontosságúvá tették magukat az amerikaiak számára. 2015-ben Valerij Kondratyuk tábornok, az ukrán katonai hírszerzés akkori vezetője megbeszélésre ment a CIA helyettes állomásfőnökével, majd előzetes bejelentés nélkül átadott egy köteg szigorúan titkos [orosz] aktát.
Ez az első köteg papír titkokat tartalmazott az orosz haditengerészet északi flottájával kapcsolatban, beleértve a legújabb orosz atomtengeralattjáró részletes terveket is.”
írja a lap, hozzátéve, hogy az ukránok rendszeresen adtak át orosz titkos információkat olyan mennyiségben, hogy helyi CIA-sok nem tudták azokat feldolgozni, így elküldték a CIA amerikai központjába.
Az ukránok nagyon hasznossá váltak a CIA számára
2016-ban a kapcsolat olyannyira gyümölcsöző lett, hogy az amerikaiak elkezdték kiképezni az úgynevezett 2245-ös egységet, amelynek kommandósai orosz drónokat és kommunikációs eszközöket fogtak el, és ez alapján törték fel az orosz titkosítási rendszereket. Ebből az egységből nőtte ki magát Kirilo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés jelenlegi vezetője.
A CIA képezte ki az ukrán kémek új generációját, akik „Oroszországban, Európában, Kubában és más helyeken tevékenykedtek, mindenhol, ahol koncentrált orosz jelenlét volt”.
A nyugati hírszerzők a háború kitörése után pedig már közvetlen hírszerzési tevékenységgel támogatták az ukránokat, akik elismerték, hogy nélkülük nem tudtak volna ellenállni az oroszoknak. Itt emelnénk ki, hogy nyugati hírszerzés nélkül az ukránok nem tudtak volna annyi ellenséges konvojt megsemmisíteni, nem tudták volna bemérni az egy épületbe összegyűjtött és felelőtlenül mobilozó ukrán katonák helyzetet, hogy aztán kilőjék őket, és nem tudtak volna érzékeny, drága és súlyos veszteségeket okozni az orosz fekete-tengeri flottának.
A cikk különös és egyben rendkívül érdekes része, mikor a NYTimes arról ír, hogy az ukránok és a CIA kapcsolata nem volt mindig felhőtlen. Mikor az ukránok merényleteket kezdtek el végrehajtani még a háború kitörése előtt (!) orosz és oroszbarát szakadárok ellen, a CIA jelezte (a NYTimes állítása szerint), hogy ez az együttműködés kárára mehet.
Mivel a 200 érintett megkérdezésével készült cikk lényegében elismeri, hogy az ukránok műveleteket hajtottak végre az oroszok és oroszbarát szakadárok ellen, ezzel lényegében megdőlt az a narratíva, hogy a háború kiprovokálatlan volt. Hozzátesszük, hogy az érzékeny orosz katonai információk kiszolgáltatása az amerikaiaknak önmagában is hatalmas pofon lehetett Moszkvának.
„Ahogy a partnerség 2016 után elmélyült, úgy váltak az ukránok egyre türelmetlenebbé, és szerintük Washington túlzott óvatosságot gyakorolt. Merényleteket és más halálos műveleteket kezdtek el szervezni, amelyek sértették azokat a feltételeket amelyekbe a Fehér Ház szerint az ukránok anno beleegyeztek. A Washingtoni tisztviselők dühöngve fenyegetőztek, hogy megszüntetik a támogatást, de végül nem tették meg”
írja lap, mintha csak mentegetőzne a CIA nevében, jelezve, hogy semmi köze nem volt az eszkalációhoz.
A 2014-es eseményekkor már ott voltak
Az orosz-ukrán háború 2014-es előzményei is előkerülnek a NYTimes cikkében. Leírják, hogy a Krím orosz annektálása és a kelet-ukrajnai szakadár területeken folyó harcok kirobbanása után „Ukrajna háborús helyzetbe került”, az ukránok pedig hírszerzési segítséget kértek a CIA-tól, elvileg területvédelmi célokra.
„Az erőszak fokozódásával az USA kormányának jelzés nélküli gépével Kijevbe érkezet John O. Brennan a CIA akkori igazgatója, aki közölte az ukránokkal, hogy érdekelt a kapcsolat kiépítésében, de csak abban a tempóban, amely a CIA-nek is megfelel”
fogalmazott a NYTimes. Brennan hazatérve jelentett az Obama-adminisztrációnak, a Fehér Ház pedig szigorú szabályrendszert dolgozott ki, hogy a CIA meddig mehet el az ukránok segítésében (megint mintha mentegetőznének az oroszok előtt – a szerk.). A szabályok olyan szigorúak voltak, hogy az ukránok fel voltak háborodva miatta.
„A CIA-nak az oroszok provokálása nélkül kellett volna megerősítenie az ukrán titkosszolgálatokat. A vörös vonalak sosem voltan egyértelműen kijelölve, ami tartós feszültséget okozott az amerikai-ukrán társulásban”
írja a lap.
Ezt egy volt amerikai tisztviselő úgy illusztrálta a NYTimes-nak: „Az ukránok halat akartak fogni, de mi politikai okokból nem tudtunk szállítani ezt a halat. De szívesen megtanítottuk őket horgászni és és horgászcsalit használni”.
Kölcsönösen előnyös pozíció
Később (de még a háború kitörése előtt), az ukrán hírszerzés és a CIA megtalálta a közös nevezőt. Az ukránoknak kellettek a harctéri hírszerzési információk, a CIA pedig épp kémhiányban szenvedett Oroszországban, így az ukrán ajánlat csábító volt.
„Ha egy orosz hagyja, hogy egy amerikai beszervezte, az a legsúlyosabb árulást követi el el. De ha egy oroszt egy ukrán toboroz, az csak annyit jelent, hogy barátok beszélgetnek egy sör mellett”
mondta állítólag az együttműködés kapcsán a fentebb már említett Kondratyev hírszerzési főnök.
A cikk részletesen leírja, hogy a CIA pénzéből épület egy hatalmas hírszerzési központ Nyugat-Ukrajnában, egy lebombázott parancsnoki központ helyén. Amerikai pénzből építették fel és rendezték be a bázist, azzal a céllal, hogy feltörjék az orosz hadsereg kommunikációs hálózatait. Ekkor 2016-ot írtunk.
A CIA ukrán ügynököket képzett ki hamis alteregók használatára, katonai titkok megszerzésére, Oroszországban és más országokban (!). Másokat kémek felderítésére és likvidálása képeztek ki.
Ez volt az Aranyhal projekt (egy észt viccből, amikor az oroszul beszélő aranyhalat kifogó férfi inkább agyonüti a halat, mert aki orosz beszél, abban úgysem lehet megbízni). És ez volt az első CIA nagybázis Ukrajnában, amit még 11 ilyen létesítmény kiépítése követett.
A szakadárok elleni merényletek ellenére tovább folyt a „munka”
A cikkből az is kiderült, hogy az ukránok követelték, hogy az amerikaiak adjanak át műholdas képeket Oroszország belterületeiről, amit az amerikaiak állítólag megtagadtak – lévén, hogy egy ilyen lépés háborús veszéllyel járt a két nagyhatalom között. Egy alkalommal az ukránok azt kérték a CIA-tól, hogy adjanak nekik eszközöket és hírszerzési információkat, hogy egy csapattal bombákat helyezzenek el az orosz hadsereg több vasútállomásán. Ha orosz invázió indulna, akkor felrobbanthassák az vonatokat, lelassítva az orosz előrenyomulást.
Az akkori állomásfőnök jelentette a kérést Washingtonnak, felettesei pedig „elvesztették az eszüket” dühükben. Brennan CIA igazgató személyesen hívta fel Kondratyuk tábornokot, hogy megbizonyosodjon róla, hogy törölték az akciót. Kondratyuk eleget tett a kérésnek, de tanult az esetből, és a legközelebbi alkalommal már nem avatta be az amerikaiakat a terveibe.
A legközelebbi akciós során Kondratyuk az amerikaiak értesítése nélkül csapatokat küldött a megszállt Krím félszigetre, hogy ott elpusztítsanak egy reptérnyi harcászati helikoptert. A művelet teljes kudarc volt. Az ukrán egység fennakadt egy orosz kommandós osztagon, tűzharc alakult ki, egy orosz tábornok fiát lelőtték, az ukrán katonák pedig visszaszorultak a tengerbe, ahol aztán órákig kellett úszniuk ukránok által ellenőrzött területig. Putyin elnök terrortámadási kísérletet emlegetett, a washingtoni fejesek pedig kikeltek magukból.
Az akció miatt Kondratyuk tábornoknak távoznia kellett a hírszerzés éléről. Egy nappal leváltása után azonban merényletben meggyilkolták Arsen Pavlovot szeparatista parancsnokot Donyeck városában, az elkövetők pedig az amerikaiak által kiképzett egységek voltak. Washingtonban kiakadtak, de nem tehettek semmit, mert akkor már csak három hét volt hátra a 2016-os amerikai elnökválasztásokig.
Pár napra rá az ukránok ellenséges területen helyeztek páncéltörőket és egy távoli kioldóval működésbe hozva őket megölték Mihail Tolsztik szakadár tábornokot az irodájában.
A merényletháború túlpörgött. Az oroszok válaszoltak, és levegőberepítették az ukrán 2245-ös egység parancsnokát, aki épp a CIA-hoz tartott autójával (jelzés volt az CIA-nak is, hogy robbanthattak volna megérkezése után is…).
Oroszellenes koalíció jött létre
A CIA műveletek Trump elnöksége idején sem álltak le. 2020-ban hírszerzésileg annyira jövedelmező volt a vállalkozás, hogy csatlakozott hozzá a brit MI6 és a holland hírszerzés is.
„Az eredmény egy titkos koalíció volt Oroszország ellen – és az ukránok létfontosságú szerepet töltöttek be”
írja a NYTimes.
2021-ben az oroszok elkezdtek csapatösszevonásokat végrehajtani Ukrajna körül. A CIA állítólag rendelkezett olyan információkkal, hogy mely ukránokat akarja Moszkva eltenni az útból, és hogy kiket akar a helyükre ültetni. A lap szerint Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt az amerikaiak nem tudták teljesen meggyőzni az invázió lehetőségéről (ez tényleg így volt, napokkal a háború kitörése előtt Zelenszkij megpróbálta bagatellizálni az invázióról szóló nyilatkozatokat, ugyanakkor ez azt is jelzi, hogy Zelenszkij úgy érezhette, az amerikaiak meg akarják vezetni).
A háború kitörése után a CIA helyi állomásközpontját áthelyezték. Az új CIA-igazgató, William Burns elintézte, hogy az Ukrajnában szolgáló CIA-tiszteket ne evakuálják. Megindult az oroszok elleni háborús hírszerzés, és az amerikaiak tökéletesen irányították az ukránok kezét, hogy hova és mikor csapjanak le. A NYTimes azt írta ezzel kapcsolatban, hogy amikor végül 2022 tavaszán az oroszok Kijev elleni támadása elakadt, az CIA állomásfőnöke ujjongott: „most odacsapunk az oroszoknak”. Ekkor már rég Joe Biden jelenlegi amerikai elnök volt az USA első embere.
Az biztos, hogy a NYTimes cikkében leírtak nem a nyugati narratívákat fogják erősíteni. Sőt. Szlovákiai progresszív politikusok tucatja tagadta azokat az orosz állításokat, hogy amerikai erők lettek volna Ukrajnában a háborút megelőzően. A cikk pedig azt is megmutatja, hogy az ukránok igenis provokálták az oroszokat, ahogy azt is, hogy az oroszoknak – a nyugati állításokkal ellentétben – nem területszerzés a célja, hanem a fenyegetést jelentő Ukrajna feletti irányítás visszaszerzése – így vagy úgy.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
