Komoly az esélye annak, hogy amennyiben a novemberben esedékes amerikai elnökválasztáson újraválasztják Donald Trumpot, akkor az Amerikai Egyesült Államok kiléphet a NATO-ból – írta hétvégi kiadásában a brit Telegraph az atlanti szövetség több tagállamának meg nem nevezett diplomatáinak közlésére hivatkozva.
A brit lapnak nyilatkozó egyik európai diplomata szerint az USA a NATO-ból történő esetleges kivonulásának lehetősége „aggodalomra ad okot” és ezért az atlanti szövetség európai tagországainak egy stratégiát kellene kidolgozniuk arra az eshetőségre, amennyiben egy ilyen lépés ténylegesen megvalósulna. A cikk egy ilyen forgatókönyv megvalósulásának tényezőiként, részint azt említi, hogy Donald Trump a múlt héten már bebiztosította vezető helyét a republikánus előválasztáson, s várhatóan Joe Biden, jelenlegi elnökkel mérkőzhet majd meg ősszel, valamint azt is, hogy korábban több egykori vezető magas rangú amerikai tisztviselő – köztük Mark Esper, korábbi védelmi miniszter – tett hasonló értelmű kijelentéseket.
Korábban hasonló értelmű „aggodalmainak” adott hangot Kim Darroch, az USA elsődleges európai szövetségese, az Egyesült Királyság fővárosába delegált egykori nagykövete is, aki szerint: amennyiben ő valamelyik európai ország miniszterelnöki hivatalában lenne hivatalnok, akkor megbízná az illetékes szakértőket, hogy kezdjenek el gondolkodni arról, hogy miként nézhetne ki egy ilyen „vészhelyzet” és hogyan működhetne a a NATO az Amerikai Egyesült Államok nélkül.
Bár Donald Trump maga az elmúlt időszakban nem nyilatkozott országa a NATO-ból való kilépésének esélyeiről, korábban tett hasonló értelmű megnyilatkozásokat és többször is bírálta a szervezet egyes tagországainak azon politikáját, hogy az „elvártnál” alacsonyabb mértékben költenek „védelmi politikájukra”, azaz fegyvervásárlásra. Az amerikai republikánusok gyakorlatilag elsődleges elnökjelöltje a múlt hónapban a témával kapcsolatban annak a nézetének adott hangot, miszerint az USA-nak „nem kellene megvédenie” azokat a NATO tagokat, amelyek nem érik el a szervezetben feltételezett, illetve elvárt – a „védelmi kiadásokra” fordított – 2 százalékos, GDP arányos kiadási szintet.
Itt lehetne megjegyezni, hogy a hidegháborús időszakban kinyilatkoztatottan a Nyugat „védelmi” szövetségeként létrehozott észak-atlanti szövetség szerepe a kelet európai rendszerváltoztatások sora után elméletileg is okafogyottá vált, s ezt az időszakot követően egyértelműen az Egyesült Államok katonai érdekérvényesítési eszközévé transzformálódott. A teljesség igénye nélkül ennek alátámasztására iránymutató lehet a „szövetség” által az elmúlt évtizedekben a világ számos pontján az ENSZ jóváhagyása híján végrehajtott katonai „beavatkozások” sora. Vajon tehát a realitásban miről szólhat az USA a NATO-ból való lehetséges kilépésének megszellőztetése?
És mit tehet(ne) Európa? Ha éppen az öreg kontinens élén a saját lakosságuk érdekeit szem előtt tartó vezetők állnának, talán fel kellene idézniük a mondást, hogy akinek ilyen barátai vannak, azoknak már nincs is szükségük ellenségre.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
