Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök diakónussá szentelte Szabó Csaba Pétert október 3-án a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Balkányban, az Urunk színeváltozása görögkatolikus templomban.
Minden Szent Liturgiában imádkozzuk és kérjük az ekténia (könyörgés) szavaival: „Hogy
Mindennap kérjük, de vajon megéljük-e mindezt?
Szabó Csaba Péter hipodiakónus a szentelése előtti percekben azt a megbízást kapta püspökétől, hogy vegye komolyan az imádságban elhangzó, isteni mérce szerinti feladatokat, s legyen tökéletes, szent, békességes és vétek nélküli.
A nem könnyű feladathoz gyakorlati útmutatót is adott Szocska Ábel püspök; az ekténia minden elemét külön vizsgálta ünnepi homíliájában.
Tökéletesen szolgálni leginkább úgy lehet – Áthoszi Paisziosz atya bölcsessége alapján –,
szépen beszélünk, eszünk, viselkedünk stb. Törekednünk kell, hogy minél szebben, tisztábban éljük életünket.
Szentül eltölteni az időt azt jelenti, hogy minden napot, amit a Jóisten megélnünk enged, neki kell szánnunk, s ő majd megszenteli. „Kérd az ő áldását” – intette Szabó Csaba Pétert a püspök.
A békesség mint nyugalom értelmezhető a könyörgésben. „Az Egyház imádkozik a békéért, vagyis azért, hogy nyugalommal élhessük a mindennapjainkat”, nyugalommal tekintsünk a minket körülvevő világra, eseményekre. „Akiben nincs nyugalom, békesség, annak a szívében nincs ott Krisztus, akinek a házában nincs nyugalom, békesség, annak a házában nincs ott Krisztus”, s ugyanígy az élet minden területén. A szolgálatot végzőktől várják a rájuk bízottak, hogy megnyugtatást adjanak, hogy aztán békében élhessék életüket.
Amikor békétlen a szívünk, olvashatjuk a 22. zsoltárt is – tette hozzá Szocska Ábel.
Merjük rábízni magunkat Krisztusra – mondta a főpásztor, hiszen csak az lesz nyugodt és békességes, aki Istenre hagyatkozik; s aki ráhagyatkozik, azt megsegíti Krisztus. „Oly sok hajó elsüllyedt már az élet tengerén, de a bárka, amelyben Jézus ül, nem süllyed el.”
Az utolsó mozzanat az ekténiában: vétek nélkül. Újabb elvárás, melyet emberi számítások szerint nem tudunk megvalósítani. Ez valójában a bűnbánatot és a megbocsátást is magában foglalja. Hogyan kérheti ezt számon a Jóisten rajtunk? – tette fel a kérdést a püspök. A válasz az aznap elhangzó evangéliumi szakaszban keresendő, ahol az ellenség szeretetéről hallva így tanítanak minket Krisztus szavai: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” Ha nem válunk irgalmasokká, nem tudunk megbocsátani és bocsánatot kérni; mindaz, amire addig törekedtünk, értelmét veszíti.
Szocska Ábel püspök a diakónusszentelések alkalmával szokása szerint nem csak a szentelése előtt álló fiatalemberhez szól. Szentbeszédében megszólította Csaba atya feleségét is, aki e szolgálatban támogatója kell hogy legyen diakónus férjének.
A diakónusszentelési szertartásra Szabó Csaba Pétert egykori papnövendéktársai és nevelői is elkísérték: Martos Levente Balázs, a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora; Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem professor ordinarius, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Tanszékének vezetője, a Kánonjogi Posztgraduális Intézet elnöke; Depaula Flavio korábbi nunciusi titkár.
Az oltár körül számos meghívott római és görögkatolikus lelkipásztor lehetett tanúja a szentelésnek. Többek között a házigazda, Jaczkó Sándor parókus, aki évekkel ezelőtt elsőáldoztatója volt ebben a templomban az újszentelt diakónusnak.
Az első sorokban azok a fogyatékkal élő gyermekek és hozzátartozóik foglaltak helyet, akiket Szabó Csaba atya évről évre segített a Szent Damján-táborban.
A szertartás után Gánicz Tamás diakónus, irodaigazgató olvasta fel a megyéspüspök rendelkezését, mely szerint az újszentelt Szabó Csaba Péter diakónus a továbbiakban Balkányban végez szolgálatot.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
