Tegnapra 130 fölé nőtt a péntek éjjeli párizsi merényletek halálos áldozatainak száma, és a több mint 350-en sebesültek meg. Csütörtök éjszaka kettős bombamerénylet történt Libanon fővárosában, ennek 43 halottja és 239 sebesültje van. Október végén lezuhant egy orosz gép a Sínai-félszigeten, 224-en haltak szörnyet. Két hét alatt közel négyszáz halálos áldozat, és a fenti eseményeknek van egy közös pontjuk: mindhármat az Iszlám Állam vállalta magára.
Jelenleg a párizsi eseményekről rendelkezünk több adattal: a hat helyszínen elkövetett merényletnél összesen nyolc terroristát láttak a szemtanúk. Nyolcan meg tudtak ölni csaknem másfél száz ártatlan embert. Ha megpróbálunk szenvtelenül a számokra figyelni (nem könnyű egy ilyen tragédia után), akkor a franciaországi merénylők hatékonysága nőtt január óta: a Charlie Hebdo szerkesztősége és a kóser szupermarket elleni támadásokban három fegyveres 17 embert ölt meg, tehát egy a hathoz volt az arány.
Idén eddig több mint 800 ezer menedékkérő érkezett az Európai Unióba, legalábbis ennyiről tudunk – akik regisztrálatlanul érkezve elvegyültek Brüsszel, Párizs és más nagyvárosok bevándorlók lakta kerületeiben, azokról nincs statisztika. Legyünk nagyvonalúak, és fogadjuk el, hogy az érkezők közül elhanyagolható, mindössze egy ezrelék azoknak a száma, akik kapcsolatban álltak az Iszlám Állammal. A nagy számok törvénye a titkosszolgálatokra is vonatkozik: véges kapacitással nem tudnak végtelen számú embert megfigyelni. Nyolcszázezer embert nem lehet lehallgatni, nincs annyi tolmács, technikai berendezés, megfigyelést végző alkalmazott. Nyolcszáz terrorista, ha a legutóbbi franciaországi eseményt vesszük alapul, tizenkétezer európai védtelen polgárt tud kiirtani, mielőtt őket is kiiktatnák a hatóságok.
Nézzünk egy másik forgatókönyvet! Az idén érkező menedékkérők hetven-nyolcvan százaléka fiatal, ereje teljében lévő férfi. Zömében nem beszélik a nyelvet, képzettségükről, versenyképességükről nincsenek információink. Az uniós állampolgárságú, nyelvet beszélő, itt szocializálódott fiatalok munkanélkülisége idén júniusban Görögországban volt a legnagyobb, 53,7 százalék. A huszonöt év alattiak Spanyolországban 49,2, Olaszországban 44,2, Franciaországban 23,6 százalékban nem találtak munkát, az euróövezetben az átlag 22,5 százalék volt. Tény, hogy a legalacsonyabb arányt, 7,1 százalékot Németországban mérték, és az a célországa a legtöbb migránsnak, de nem túlzás azt megjósolni: ha egy országban a fiatalok egy része sem talál munkát, akkor a nyelvet nem beszélő, más – feltehetően gyengébb – képzettséggel rendelkező idegenek jóval nehezebben boldogulnak.
Tegyük fel, hogy a migránsok hálásak lesznek a befogadásért és nem radikalizálódnak. De mi lesz az immár itt született gyerekeikkel? Az szociológiai evidencia, hogy szegénység és sikertelenség újratermelődik, ráadásul nagy részük nem is akar beilleszkedni, mert vallása parancsa szerint megveti a többségi társadalom alapelveit. A franciaországi példa azt mutatja, hogy a peremkerületekben felnövő második generációs muszlim bevándorlók tele vannak frusztrációval, és ez könnyen a többség elleni tevékeny gyűlöletté konvertálható.
Most sem állunk jól, de a migrációs hullám következtében legkésőbb két évtized múlva immár százezres tömegben jelenik meg az efféle frusztráció Európában. Ha nem találunk ki valamit ellene, nehéz idők elé nézünk.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben is megjelent. A megjelenés időpontja: 2015. 11. 16.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
