Amikor húsz éve a boszniai szerb katonák öldösni kezdték a srebrenicai lakosságot, egy kis csoport megpróbált kitörni a szerb erők szorításából. Ahmet Bajric bosnyák fotós nyomon követte az útjukat, fényképeit és élményeit portálunkkal osztotta meg.
Óriási kockázatot vállaltak azok a bosnyák férfiak, akik – látva, hogy mi vár rájuk Srebrenicában – 1995. július 11. után a közeli hegyekbe menekültek, hogy az ellenség tűzzápora közepette kitörjenek a boszniai szerb erők fogságából. Nem volt sok választásuk: Srebrenicában a biztos halál várt rájuk, a meneküléssel pedig azt kockáztatták, hogy golyó helyett halálra kínozzák őket Ratko Mladic megvadult katonái.
Srebrenica elfoglalásakor Ahmet Bajric az északkelet-boszniai Sapna település sajtóközpontjában dolgozott, és amikor meghallotta, hogy a biztonságosnak nyilvánított övezet elesett, azonnal útra kelt a fényképezőgépével, hogy megörökítse az eseményeket.
Sérülten, gyengén, néhány puskával
Portálunk megkeresésére a fotóriporter elmondta: a sapnai szabad területre ebben az időszakban nem engedtek be más fotósokat, így ő volt az egyetlen, akinek lehetősége nyílt arra, hogy fényképeket készítsen. A közeli Nezuk faluig jutott, ahol borzalmas látvány fogadta: sérült és legyengült férfiakra talált, akik néhány puskával útra keltek Srebrenicából. Az út során rendkívüli megpróbáltatásokkal kellett szembenézniük: valóságos embervadászatot folytattak a szerbek ellenük, gránátokkal lőtték őket, a folyókat és patakokat pedig megmérgezték, hogy így végezzenek a menekülőkkel. Így csak kétezer férfinak sikerült kitörnie a srebrenicai pokolból.
Fél évig az erdőben
Azok a férfiak, akik elérték a bosnyák erők vonalait, szinte önkívületi állapotban voltak: a szeretteik hollétéről faggatták a bosnyák katonákat, akik ekkor még mit sem tudtak arról, hogy mi zajlik Srebrenicában – magyarázta a fotós. De olyanok is akadtak, akik ugyan nem estek áldozatul a szerb erőknek, mégsem érték el a frontvonalat: ők hónapokig bolyongtak az erdőkben, gyökereket és gyümölcsöket ettek, hogy ne vesszenek éhen. Csak jóval később sikerült elérniük a bosnyák területekre, mikor már megkezdődött a NATO-légibombázás. A menekülők kisebb csoportokra oszlottak, ezek között olyanok is voltak, akik hat hónapig bolyongtak az erdőkben – emelte ki Bajric.
A fotós ma is erős indulatokkal emlékszik vissza a korabeli eseményekre: állítása szerint a bosnyák hadsereg második hadteste nem segítette kellőképpen a menekülőket (ezt a véleményt számos bosnyák katonatiszt is osztja). Úgy látja, hogy ha legalább megtámadták volna a szerb állásokat, kétezernél bizonyosan több srebrenicai férfi menekült volna meg a népirtás elől. Hozzátette: a bosnyák hatóságok a mai napig nem segítik kellőképpen azokat, akiknek sikerült megmenekülniük a vérengzés elől.
Bajricnak a srebrenicai kitörésről készített fényképei azonnal bejárták a világot, ami után a nagyhatalmak végre lépésre szánták el magukat: a NATO hamarosan beavatkozott a konfliktusba, és bombázni kezdték a szerb állásokat.
Az alábbiakban a kitörés képeit közöljük.
Egy menekülő csoport útja a srebrenicai pokolból. Közülük sokan nem érték el a szabad területeket: őket megkínozták, majd megölték Ratko Mladic egységei
Fotó: Ahmet Bajric
A bosnyák 28. divízió valamikori katonái, miután elérték a frontvonalat
Fotó: Ahmet Bajric
A menekülők száma a szerb embervadászok támadásai miatt folyamatosan csökkent
Fotó: Ahmet Bajric
Naser Oric, a bosnyák erők parancsnoka a srebrenicai enklávéban. A Hágai Nemzetközi Törvényszék később kétéves börtönbüntetésre ítélte a boszniai szerb foglyok elleni bánásmódja miatt, 2008-ban azonban felmentették Fotó: Ahmet Bajric
Nekik szerencséjük volt: többnapos menekülés után elérték a bosnyák frontvonalat
Fotó: Ahmet Bajric
A Baljkovicáig elért menekülteken már segíteni tudtak a bosnyák katonák
Fotó: Ahmet Bajric
Akik túlélték a mészárlást. Mikor az ENSZ biztonságos övezetté nyilvánította Srebrenicát, a lakosságnak be kellett szolgáltatnia a fegyvereket. Sokan ezt nem tették meg, mert attól féltek, hogy a szerb erők visszatérhetnek. Sejtésük beigazolódott, így néhány megmaradt puskával vágtak neki az útnak a srebrenicai pokolból
Fotó: Ahmet Bajric
Bosnyák katonák segítik a szabad területre érkezett menekülteket. Mivel megmérgezték a vizeket, sokan életüket vesztették az úton
Fotó: Ahmet Bajric
Faágakból tákolt hordágyakon szállították el azokat, akiknek sikerült megmenekülniük
Fotó: Ahmet Bajric
Miután a srebrenicai nőket és a 14 évnél fiatalabbakat elválasztották a férfiaktól, az előbbieket elszállították az enklávéból. Mikor ezek a képek készültek, már tömegesen végezték ki a családtagjaikat
Fotó: Ahmet Bajric
Dr. Dzevad Dzananovic a sebesült Semso Muminovic parancsnokot ápolja, miután lezuhant a helikopterük
Fotó: Ahmet Bajric
A srebrenicai férfiak napokig menekültek a szabad területek felé, miközben nem tudtak semmit a családtagjaik sorsáról
Fotó: Ahmet Bajric
Srebrenicai nők és gyerekek, miután elhagyták a városukat. Férfi családtagjaikat a boszniai szerb katonák lemészárolták, majd tömegsírokba helyezték
Fotó: Ahmet Bajric
Gyűjtőközpont, ahová a srebrenicai nőket és gyerekeket vitték az enklávé elfoglalása után
Fotó: Ahmet Bajric
Hiába várták, hogy hírt kapjanak a szeretteikről
Fotó: Ahmet Bajric
A túlélők a szabad területen találkoztak az evakuált srebrenicaiakkal. Néhányan sérülések nélkül úszták meg a kitörést
Fotó: Ahmet Bajric
Tömegsír Srebrenica közelében
Fotó: Ahmet Bajric
Tömegsírt tárnak fel a szakértők. Miután nyolcezernél is több bosnyák férfit a szerbek tömegsírba helyeztek, olyan parancsot kaptak, hogy ássák ki ezeket és osszák el a maradványokat több területen, hogy nehezebb legyen feltárni a bűncselekmény nyomait. Emiatt olyan áldozat is van, akinek a maradványait öt különböző helyen találták meg
Fotó: Ahmet Bajric
Még a mai napig találnak titkos tömegsírokat Srebrenica közelében
Fotó: Ahmet Bajric
Az áldozatok hozzátartozói egy tömegsír feltárásánál
Fotó: Ahmet Bajric
Bosnyák asszony egy újratemetésen
Fotó: Ahmet Bajric
Az újratemetések továbbra is felszaggatják a régi sebeket, a srebrenicai tragédiát nem lehet elfelejteni
Fotó: Ahmet Bajric
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
