IV. Béla a tatárjárás után adta férjhez lányát, Konstancia (1237-1276) magyar királyi hercegnőt Leó (Lev) halicsi herceghez. Konstancia volt szülei hatodik gyermeke. A tatárdúlás súlyos következményeit Béla király házassági kapcsolatokkal is igyekezett enyhíteni, Magyarország keleti védelmét erősíteni.
1252-ben tehát leánya Halics (a későbbi Galícia) Rurik-házból származó hercegével, Lev Daniiloviccsal házasodott össze. Apja, Daniil Halickij halála után 1264-ben Lev királyi rangot örökölt, vele a peremisli hercegséget és a róla elnevezett Lvovot. Lev, aki a Halicsi-Volinyi hercegséghez kötötte Kárpátalja egy részét is, Munkács városával, 1301-ben hunyt el.
Konstanca házassága után nemcsak kitartott hite mellett, hanem a katolicizmus védnöke lett az ukrán földeken. Sőt, Lev Daniilovics korát megelőző, kivételes egyházi toleranciáról tett tanúbizonyságot: nem gördített akadályokat hitvese katolikus szertartás szerinti hitgyakorlása elé, hanem még segítette a magyar dominikánus misszionáriusok kulturális tevékenységét, kiknek védnöke és patrónája Konstancia volt.
Mindezek ellenére 1266-ban apácák közé, az ószandeci zárdába vonult, itt is halt meg tíz év múlva. 1674-ben avatta boldoggá a katolikus egyház. Konstancia királyné Lemberg legrégebbi, Keresztelő Szent János nevét viselő temploma alatti kriptában lelt örök nyugodalmat.
A templomot dominikánus szerzetesek építették 1260 körül, férje rendelésére, Konstancia számára. Kívül a falat a királyné domborműves megörökítése ékesíti.
Forrás:patriotaeuropa.hu
Tovább a cikkre »