Alapításának 170. évfordulóját ünnepli az Œuvre d’Orient, amely a francia katolikus egyház szervezeteként a világ 23 országában támogatja a keresztény közösségeket a Közel-Kelettől Afrika szarván át Kelet-Európáig. A keresztények mellett állnak, akik a háború áldozatai, de egyben megvalósítói Jézus evangéliumi szavainak, hogy legyenek a Föld sója és a világ világossága.
Áldozatok és tanúságtevők
„Sok országban, ahol jelen vagyunk, háború dúl: menekültek, halottak, sebesültek, eltűnt személyek jellemzik a helyzetet. A keresztények áldozattá válnak, a lakosság többi részével együtt, megkülönböztetés nélkül ” – ezekkel a szavakkal nyílt meg május 11-én Párizsban az Œuvre d’Orient 170 éves fennállása alkalmából rendezett sajtótájékoztató.
A szervezet 1856 óta segíti a keleti egyházakat. A Közel-Kelettől Afrika szarván át Kelet-Európáig, béke és háború idején egyaránt, négyszáz vallási közösséget támogatnak 23 országban; évi 1250 projektet valósítanak meg hetven missziós önkéntes és 76 ezer adományozó segítségével.
A sajtótájékoztatót Hugues de Woillemont, a szervezet főigazgatója nyitotta meg. Előző nap, május 10-én, vasárnap a párizsi Notre-Dame-székesegyházban Claudio Gugerotti bíboros, a Keleti Egyházak Dikasztériumának prefektusa ünnepi szentmisét celebrált pátriárkák, püspökök és szerzetesek jelenlétében.
Nem szánalmat, hanem elkötelezettséget kérnek
„Ezekben a háborús országokban a keresztények jelenléte – akik fegyvertelenek, és nem vesznek részt a fosztogatásokban – minden nehézség ellenére továbbra is az elkötelezettségről, hűségről és megkülönböztetés nélküli szolgálatról tanúskodik – mondta de Woillemont. – Iskolákat, egészségügyi intézményeket, menedékhelyeket támogatunk, és humanitárius segélyeket osztunk… Hiszem, hogy úgy kell tekintenünk ezekre a közösségekre, ezekre a keresztényekre, mint olyan közösségekre, amelyek szenvednek, ma is szenvednek a hosszú ideje tartó háborúk vagy elhúzódó újabb konfliktusok áldozataiként.
Szíria és Libanon a végkimerülés határán
Hanna Jallouf, aki 2023-tól Aleppó apostoli vikáriusa, tanúságot tett a szíriai keresztény közösség helyzetéről egy olyan városból, ahol ma a 300 ezer fős lakosságból 30 ezer keresztény. A jelentős kényszerű elvándorlás „a múltbeli háború és a jelenben tapasztalható félelem miatt” következett be. „Arra kaptunk meghívást, hogy támogassuk és segítsük a kormányt egy új Szíria újjáépítésében, a béke megteremtésében, és hogy tanúságot tegyünk ebben a környezetben Jézus evangéliumi szavairól: legyünk a föld sója és a világ világossága.” „Nem a muszlimoktól félünk” – tette hozzá az apostoli vikárius –, nem a hívőktől félünk, hanem a fundamentalistáktól.”
Vincent Gelot, az Oeuvre d’Orient munkatársa friss információkkal szolgált a libanoni helyzetről, amely ország 2019 óta válságok sorozatát élte át, és ma ismét káoszban él. „Azt látom, hogy a lakosság a teljesítőképessége határán, az összeomlás szélén van, kimerült.” Az ország ma fenyegetve érzi területi integritását, különösen Dél-Libanon tekintetében. „Attól tartunk – mondta el Gelot –, hogy az izraeli katonai betörések holnap megszállássá alakulnak, és a falvak lakói, akiket evakuálásra kényszerítettek, menekültekké válnak – már azok is – hosszú időre; lehetetlenné teszik a visszatérésüket saját földjükre.”
Gelot beszélt az Egyház szerepéről ebben a környezetben: a humanitárius konvojoktól kezdve a libanoni nép nagylelkűségéig, amely megnyitotta házai, iskolái és kórházai kapuit a menekültek előtt; valamint a dél-libanoni keresztény közösségek bátorságáról, akik úgy döntöttek, hogy nem hagyják el földjüket, hiába szorultak be a Hezbollah milicistái és az izraeli hadsereg közé. „Azt akarjuk, hogy ne érezzék magukat elfeledve” – mondja a humanitárius segítő.
A Názáreti Jézus Kistestvérei női közösség tagja Libanonról tett tanúságot
Felszólalt Magda Smet nővér, a dbayehi menekülttáborban tevékenykedő szerzetesközösség tagja. „Charles de Foucauld atya lelkiségéhez hűen szeretetteljes jelenlétben és önzetlen szolidaritásban szeretnénk élni, elsősorban a legkiszolgáltatottabbakkal, akiknek nincs hangjuk, akik jelentéktelenek, de akikkel Jézus mégis azonosult.”
„Mit keresünk itt, ebben a kicsi világban? – tette fel a kérdést a szerzetesnő. – A közösségünk olyan hely, ahol mindenkit szívesen látunk. Bárkit, aki egy kis enyhülést keres, egy helyet, ahol szégyenkezés nélkül kérhet segítséget. Úgy érkeznek ide, hogy semmijük nincs, és egy olyan keresztet hordoznak, amely túl nehéz ahhoz, hogy egyedül vigyék.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás: AgenSIR
Fotó: AgenSIR; Hugues de Woillemont Facebook-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
