Mottó: „…mi, alkotó emberek, minden körülmények közepette is ebben az „embertelenségben“ szeretnénk emberek lenni, s a továbbiakban embernek maradni.“ – Szabó Gyula festőművész
Bacskai Bélára, Gömör és Nógrád egyik legismertebb festőművészére emlékeztek a Bacskai Napokon a Losonc melletti Perse községben, a művész születésének 90. és halálának 45. évfordulója alkalmából. Ennek keretében Perse község, a Nógrádi Múzeum és Galéria, Besztercebánya megye segítségével koszorúzási ünnepséget, emlékház bemutatót, kiállítás megnyitót és előadást szervezett Bacskai Béla életéről és életművéről.
A résztvevők a persi temetőben megkoszorúzták a művész sírját és fejszobrát. Ezután az emlékházat tekinthették meg, amelyet a község a művész szülőházában rendezett be. Képet alkothattak Bacskai Béla egyszerű, igénytelen, magányos életéről.
A festményeiből rendezett kiállításra a kultúrházban került sor. Titton Viktóriától, a kiállítás kurátorától megtudtuk, hogy a tájképek, emberábrázolások, olajfestmények, linónyomatok, tusrajzok, fényképek, akvarellek a művész helyi hagyatékából származnak. A termékeny festő mintegy 3000 képet készített, amiből 1500 Rimaszombatban van magántulajdonban, a többi a világ minden táján megtalálható. Szabó Haltenberger Kinga megemlítette, hogy a losonci Nógrádi Múzeum és Galériá-ban is megtekinthető több képe.
A 45 évet élt festőművész életéről Puntigán József, losonci helytörténész számolt be egy érdekes előadás keretében. Kivetített képek segítségével ismertette a nagyszámú közönséggel életének egyes állomásait.
Melyek is voltak a főbb állomások, amelyek Bacskai Béla életét jellemezték és nyomot hagytak a művein, a festményein is?
A füleki Kovosmaltban dolgozó apját korán elvesztette, bátyjával együtt anyja nevelte fel, nagyon nehéz körülmények között.
Anyja korán észrevette tehetségét és beajánlotta Nógrád legkiválóbb festőjéhez, Szabó Gyulához, megkérve őt, hogy foglalkozzon a fiával. Szabó Gyula el is vállalta a fiú tanítását, kapcsolatuk életre szóló kapcsolattá vált. Később egy alkalommal ezt mondta róla:
„Bacskai Bélát pályája kezdetétől ismerem, szeretem és jó festőnek tartom. Hogy miért? Azért, mert amit már eddig alkotott, jelentős cselekedet. Előrevetít egy olyan művészi pályát, amely nem fog behódolni felszínes, olcsó hamis divathullámoknak.“
Tanulmányait a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán végezte Peter Matejka festőművész vezetése alatt. Ebben az időszakban bejáratos volt az Irószövetség Magyar Klubjába, ahol kapcsolatban volt Zs. Nagy Lajos és Koncsol László írókkal, Nagy János szobrásznövendékkel és Tőzsér Árpád költővel.
Bátyja, Barnabás, katolikus pap volt, akit öccse és az édesanyjuk mindig követett az állomáshelyére. Éltek Dereskén, Egyházasbáston, majd Guszonán. Dereskén ismerkedett meg Szabó Gyula másik kedvenc tanítványával, Dúdor István festőművésszel.
Tagja volt az 1966-ban alakult losonci Korunk irodalmi színpadnak, ahol Varga Ervin tanárral, Jakab Rózsa, Duray Éva és Farkas Veronika pedagógusokkal talán élete legszorosabb kapcsolatát alakította ki. Ők segítettek létrehozni az első önálló kiállítását is a losonci Városháza nagytermében 1967 novemberében, a II. Madách-napok keretén belül.
Első gömöri kiállítására Rimaszombatban, a Tompa Mihály Napok keretében került sor, ahol a műveit Szabó Gyula a következő szavakkal ajánlotta a résztvevők figyelmébe:
„A jó kép nem dísztárgy, nem csecse-becse, de mindig vallomás a világról, az emberről. Itt most egy kezdő vallomásnak vagyunk szemtanúi.“
Szabó Gyula 1972-ben meghalt. Kubicska Kučera Klára ekkor így vélekedett:
„Szabó Gyula halálával Bacskai Béla lett a nógrád-gömöri táj egyetlen realista, a létező világot ábrázoló, a természet és az ember kapcsolatát rendszeresen megfogalmazó festője”
Bacskai Béla 1980-ban halt meg. Távozása megrázta a szlovákiai magyar művészet és irodalom képviselőit. Koncsol László ezekkel a szavakkal foglalta össze a gondolatait:
„Ki gondolta volna, hogy épen ő, az elnyűhetetlennek látszó, a mindnyájunknál hatalmasabb erejű férfi, a művészete által is hosszú életre predesztinált és soha betegnek nem ismert, az őserőként és őstehetségként emlegetett Bacskai Béla bukik ki elsőnek a nemzedékünkből?”
Nagy István Egyházasbástból érkezett a kiállításra. Véleményét a Körképnek így foglalta össze:
„Bacskai Bélára és családjára jó szívvel emlékezünk a Medvesalján. Örömmel tapasztaltam, hogy a kiállított képek között vannak egyházasbásti kötődésűek is. Találtam képet a templomunkról és a parókiáról. Talán el kellene gondolkoznunk, hogy egy ilyen kiállítást megrendezzünk mi is odahaza”
– mondta felvillanyozva Nagy István.
Mede Géza
Képek: a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
