Kubai fórumon olvastam: Kuba aranykora a 70-es és 80-as évek.
Furcsa, de a magyarázatok értelmesek. A fő okok 2 csoportra oszthatóak.
Egyrészt ekkor még nem volt minden elrohadva az országban. A forradalom győzelme előtt épült infrastruktúra még működött, a házak még nem voltak szétesve – a forradalom győzelme után semmi se épült, a pénzek Fidel megalomán külpolitikájára mentek el.
Másrészt ekkor még jöttek a segélyek a Szovjetunióból. A szovjetek gyakorlatilag pótolták mindazt, amit Kuba nem költött magára: élelmiszer, gyógyszer, üzemanyag.
Jegyrendszer akkor is volt, ma is van. Viszont akkor a jegyrendszer alapján tényleg kiosztották a járó élelmiszereket, míg ma sok esetben „jár, de nem jut” a rendszer lényege, azaz az emberek nem kapnak a legtöbb jegyre semmit.
Másrészt, a mostani rendszer sokkal szabadabb: a kubaiak szabadon utazhatnak és szabadon lehet valutájuk, akkor ez elképzelhetetlen volt. De hiába a szabadság, ha az embereknek nincs pénzük rá.
Aki ma nem számíthat külföldi rokon segélyezésére – s ez a többség – annak most sokkal rosszabb, mint egykor volt, amikor legalább a jegyrendszer biztosan működött.
Így mára az a kor legendává lett, hogy „az is rossz volt, de legalább ki lehetett bírni”.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
