Tanyázik a kis tölgyfa polcon, a folyosón. Áttetsző, plasztik, előélete: csontos sertéskaraj tartózkodott benne, bizonyos ideig, a tartalom rendeltetésszerű felhasználásáig. Eredeti célja: szigorúan jogosítvány és személyi, egészségügyi kártya és kulcsok tárolása. Gyakorlatilag: mindenfélét beledobáltunk, ami épp a kezünk ügyébe került és épp nem volt hova tenni.
Panellakásban szűkek a folyosók. Magam faragta tölgyfa polcocska még tizenöt centit elvesz e csekély helyből is. Olykor csak úgy megyek és puff, a vállammal megtaszajtom. Nem, nem én vagyok (ennyire) széles vállú! Panellakás panelfolyosója. Ha ennél kicsivel szűkebb lenne, résnek is nevezhetnénk. Éppenséggel.
Billen egyet a polcocska. És zutty, már hullik is a plasztik doboz, zörögve, csörömpölve. Mennyi minden ilyen kis helyen. És milyen sokáig tart összeszedni. Az első tucat kacat után elszáll a mérgem. Mert:
Forrasztóón. Ezzel egy eredeti kínai gyártmányú, harsányan zenélő kisautót akartam megjavítani. Hogy majd odaadjuk más, kisgyerekes családnak. Legyen nekik is zenei élményük. Vettünk ónt és forrasztót (vagy hogy hívják), a kisautó meg az ablakkilincsen fityegett néhány hónapig, stílusosan kis műanyag szatyorban. Az igazság az, hogy amit az ember kétszer elhalaszt, majdnem biztos, hogy ötödszörre is elhalasztja. Ez A Másodszori Elhalasztás híres-hírhedt törvénye.
Ceruza. Bezzeg, ha kell… az egész lakásban nem találok működőképeset. Ez tiszta új, szépen, gondosan meghegyezve. Nyilván azért tettem ide, hogy ha a lakásban nem találok máshol, itt halálbiztosan legyen egy. Mindig. Erről meg A Direkt Elrejtett Tárgyak Törvénye szól: ha valamit azért dugsz el, hogy biztosan meglegyen, majdnem biztosan soha többé nem találod meg.
Lengyel zlotyi. A krakkói kirándulásról. Ahol végül is azért nem vettünk meg valamit, mert hiányzott néhány zlotyi. De volt egy igazi tüzet okádó sárkány, csónakáztunk a folyón és… talán a pudingot kivéve minden ételben kapor volt. Annyira szeretik.
Fény és mobiltöltő legyen
Gyertya, öngyújtó. Azért, hogy… miért is? Áramszünet esetére? De akkor kéne itt lennie egy gyertyának is. Gyertyacsonknak. Fény. Legyen a lakásban biztosan. Ha az összes többi gyufa átnedvesedik és az összes öngyújtóból kifogy a gáz, itt legyen mindig egy használható. Mobiltöltők, rég elfeledett telefonokhoz. Elemtöltők, különböző elemekhez. Ja igen, ezt megbeszéltük, ennek itt kell lennie. Direkt, mert itt van egy konnektor.
Három csomag megkezdett rágógumi. Volt egy időszak, amikor ki nem tettem a lábam a lakásból rágógumi nélkül. Hogy legyen mibe kapaszkodni. Biztosan ezért, bár az ilyesmit utólag is nehéz bevallani. Más meg az utcára kilépve nyomban cigaretta után kotorászik, na és. Mérőszalag. Ha az ember lakásfelújításba vágja a kisbaltáját, egy idő után egyszerűen igényli, hogy minden helyiségben legyen egy mérőszalag. Azon kívül zsebben, kocsiban, hátizsákban. Mindenhol. Na, ezt el is teszem (Direkt Elrejtem), mert abból a rengeteg mérőszalagból már egyet se találni. A gyerek, az tudná, hol van, ő igen.
Feleség buszbérlete. Tavalyi. Ezt igen fontos dolog évekig tárolni, mert ahogy a Félelemből Ki Nem Dobott Tárgyak Törvénye kimondja: lehet, hogy még szükség lesz rá. Ezért hivatalos papírokat csak akkor selejtezünk, ha már a nyakunkig ér a nyomtatott áradat. Akkor is tele félelemmel, mert mi van, ha a nyolc évvel ezelőtti telefonszámlát épp a jövő héten fogja kérni valamilyen nagyhatalmú Hivatal.
Pirinyó fakutya, fabárányka, fa-vonatocska, fa nem tudom-micske. Egy régi Fakorszak emlékei. Az autóban sorakoztak, a műszerfalon. Ebben a tenger plasztikban olykor jó volt ránézni egy fakutyácskára. Guriga fehér cérna. Ezt is keressük rendszeresen, a leveszöldet összekötözni. Ezt biztos a feleségem rakta ide, hogy megmentse a gyerek életét. Hite szerint a cérna olyan önveszélyes, halálos fegyver, amivel egy kisgyerek bármikor elszoríthatja a saját ütőerét és biztos a nyaka köré is tekeri.
Bonyolult, soknyúlványos, tört szélű fekete műanyag izé. Még ebben a sok lomban is olyan fura és érthetetlen, hogy akár földön kívüli eredetű is lehetne. Lehetetlen dolog olyan okot feltételezni, ami miatt iderakta valaki. Lehet, hogy ez is a Halálos Fegyverek kategóriájába tartozik. Három centiméternyi tépőzár. De csak az egyik oldala. Ez azért világos. Hisz bármikor előfordulhat, az eljövendő tizenöt- húsz év során is akár, hogy egy ugyanilyen darabka tépőzár ellentétes oldalára teszünk szert. És már van három centiméter működőképes tépőzárunk. Nincs pazarlás!
Befőttes gumi. Ez én voltam. Soha még befőttes gumit el nem dobtam. Se régi biciklibelsőt, mert abból jó sok befőttes gumit lehet vágni. Erős gyerekkori befőttes gumi- hiány eredménye lehet. (Csúzlikorszak megvan? Mikor az egész környező világ összes befőttes gumijai sem voltak elegendőek?) Papírvirág, AIDS-ellenes világnap. Egy másik, ez a Rákellenes Világnap. Egy harmadik az autóban van. Az meg… már nem is tudom. Ha az ember tehetetlen valamivel szemben, legalább elnevez róla egy világnapot. Az is valami. Harcolunk. Ne mondja senki, hogy csak úgy feladtuk. Vajon az összegyűjtött adományok tényleg eljutnak a rászorulókhoz? És ha nem, mekkora hányaduk mégis? Ha egyáltalán. Mennyi izgalmas kérdés.
A zseniális ötlet megint elszaladt
Golyóstoll. (Ezzel írok most.) Aha, ezt is biztosan Direkt Elrejtettem, ravaszul és előrelátóan. Sokszor kerestem azóta golyóstollat, vagy bármit, amivel gyorsan lefirkanthatok valamit, telefonszámot, zseniális ötletet, elfogyott a vécépapír, ilyesmit. Sokszor nem találtam, a zseniális ötlet csúfondárosan nyelvet öltött és elszaladt, nem hívtam vissza, akit kellett volna és megint kiabálhattam a vécéből, ha volt kinek.
Ajak-reparáló krém. Ja, ez tavaly télről. Amikor pattogtak, véresre repedeztek ajakim és a rúzsozó mozdulatok gyerekkori szerepjátékok régmúlt ködébe röptettek vissza. A rúzskorszak javában tombolt. A klasszikus rúzsozó mozdulatokat – tükörbe nézés, ajakcsucsorítás, lenyalás – minden óvodás ismerte és alkalmazta. Hisz anyukájuk is a francia mozi istennőitől leste el e szent bűbájt, akik halált megvető bátorsággal bárhol, bármikor pattintották ki kompakt tükrüket. Volt ebben valamiféle férfiprovokálás is – na, ezt csináljátok utánunk, férfiak! – csak mi, maflák, persze szokás szerint megint nem értettük.
Kis kék, lyukacsos dobozka. Ja igen, kukacos doboz. A horgászboltban tíz centért volt visszaváltható. Hol van ez már. De azért biztató: valaki megint megpróbált széllel szembe pisilni ebben az egyszeri használatra szánt világban. Csaptelep szűrőbetétje. Ha bárhol javítanak valamit a vízvezetékrendszerben, a betét azonnal eltömődik. Egy idő után unalmas ki- berakosgatni. Itt lelte meg végső nyughelyét az árva, ide vonult vissza öreg napjaira. Persze nem dobjuk ki. Ugyanis hátha egyszer mégis csak lesz kedvünk szűrőbetétet cserélgetni. Sose lehet tudni. És akkor itt lesz, tudni fogjuk, hol. Nyilván.
Kulcsok. Ez biciklilakatról. Biztos arról, amit levágtam, mert nem leltem a kulcsát. És ez? Ilyen kulcsunk nem is volt. Na, most már van. Ezt sajnos nem dobhatom ki, mert biztos Valamitől van, amit egyszer igen fontos lesz gyorsan kinyitni. Összehajtogatott árajánlat faablakokra. Na, végre megvan. Igaz, az ablakok már régen a helyükön vannak. Szóval ezt azért nyugodtan kidobhatom. De ez…ezt nem. Meg ezt se. Jé, a targonca-kezelői jogosítványom. Ezt természetesen nem, még ha nem is érvényes. Meg ezt se… a ceruza azért legyen itt… meg a mérőszalag. A kis fakutyát biztosan követelni fogja a gyerek. Lehetetlen, hogy ne legyen ilyen irányú intellektuális érdeklődése a természetes anyagok iránt… Egy gyufa is maradjon, vésztartaléknak. Ha egyszer tényleg minden fény kialudna…
A púposan megrakott lomosdoboz ismét a helyére kerül. Majd megbeszéljük, pontosan, mit fogunk kidobni, csak nem most. A sok kacat kifelé, annyi bizonyos. Nem marad benne semmi egyéb, csak a jogosítvány. Plusz személyi. Egy-két kulcs, nem több. Golyóstoll azért legyen. Rágó is, ha néha mégis kapaszkodni kéne valamibe.
Tóth Ferenc
Nyitókép: Lomosdoboz – illusztrációs felvétel (a szerző felvétele)
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
