Ferencesek, klarisszák, minoriták, laikusok… ezek a szavak már nem sokat jelentenek a mai kor emberének. Esetleg beugrik valami kép kötélövet viselő csuhás papokról, akik elvonulnak, vagy mi, de hogy amúgy tulajdonképpen mit csinálnak, azt csak a jóisten tudja. Romantikus alkatúaknak nyilván meghatározó filmélménye volt a ”Napfivér, Holdnővér”, Zefirelli halhatatlan feldolgozásában, jártasabbak tudni vélik, hogy ez egy tanító rend. (Holmi teljes elvonulásról már csak emiatt sem lehet szó.)
… Kozma Péter atya várt és kalauzolt minket, néhány napon át. A főváros nevezetességeivel való ismerkedésen túl egyben zarándokút is volt ez – higgyék el, a néhány órás vonatozás a szlovák államvasutakon felér egy compostellai gyalogos zarándoklattal, a végére meg a főpályaudvar látványa mindenkiben igazi, ha nem is vallásos megrendülést kelt.
Péter atya keletről származik, olykor-olykor még hazarándul, családlátogatásra – valamint horgászni – de ahogy saját maga mondja: a fővárost, ezen belül Károlyfalvát, ahol a rend modern temploma és kolostora áll, már inkább érzi otthonának. Nem véletlenül említettük a horgászatot, tipikus példája annak, hogy a szerzetesek élete azért nem csak szigorúan vallásos tevékenységekből áll. Sőt: kimondottan ajánlott is, hogy más tevékenységekkel foglalkozzanak. Egész álló nap szentségeket kiszolgáltatni, amelyek születésétől a haláláig elkísérik a keresztény embert, keresztelés, bérmálás, esketés, temetés egy nagyvárosban, mindehhez napi két-három mise. S ez még csak a „hivatalos program”.
Foglalkoznak közösségszervezéssel is, programszervezéssel gyerekek számára, ezenkívül bárkinek bármilyen problémája akad az életben, a szerzetes testvérekhez mindig bizalommal fordulhat. Mintegy mellékesen tanári tevékenységet is végeznek a közeli „Szent Ferenc Alapiskola és Gimnázium” -ban, amely nem mellékesen még Pozsonyban is elit iskolának számít. Így fordulhat elő, hogy a testvérek akár közismert politikusok gyerekeinek oktatásáért is felelősek. Bárki beláthatja, hogy egy ilyen feszített napi program mindenképpen egész embert kíván. Reggel hatkor ébresztő, fél hétkor zajlik az első ima, háromnegyed hétkor már kezdődik az első mise. A korai ájtatosság meglepő módon igencsak népszerű: úgy látszik, sokan tartják fontosnak a munkakezdés előtti lelki táplálékot.
Mondhatnánk: egy modern szerzetes számára a fizikai kondíció elnyerése mindenképpen istennek tetsző cselekedet. Ezt bizonyítja egyrészt az alagsori műhelyben -tárolóban – raktárban látható korszerű futópad, valamint jónéhány kerékpár és korcsolya, amelyet szemmel láthatóan használnak, ha nem is mindennapos gyakorisággal. Mindezek ellenére természetesen haladnak a korral, a rendnek vannak autói és naponta kihasználják a főváros tömegközlekedési eszközeinek teljes választékát.
A károlyfalui modern templom és rendház a ferencesek négy szlovákiai központjának egyike. Építésekor még önmagában állt, azóta sűrűn körbenőtték a sokemeletes „bitofkák”. Az eredeti, érintetlen természet, maga az erdő így is közel maradt, olyannyira, hogy a régi templom kertjét szépen felszántották – a vaddisznók. Egyáltalán nem félnek az embertől, hamar megtanulták, hogy igazából csak a vadász, a puskájával veszélyes.
Ma már sok nagyváros peremkerületeiben bukkannak fel akár ragadozók is, hisz a táplálék az ember környezetében, pazarló életmódunk miatt, mindenütt jelen van. Könnyebb így ennivalóhoz jutni, mint fáradtságos munkával vadászni, vagy holmi gumókat kiturkálni a földből. A Pozsony környéki, viszonylag kiterjedt erdőségekben tilos a vadászat, és úgy látszik, a lustaság már nem csak kimondottan emberi tulajdonság. A vaddisznókat különben egyszerű verbális ráhatással – ordítozással – általában sikerül elkergetni.
A rend tagjai Pozsony szerte közismertek. Péter testvért már a villamosmegálló felé menet is üdvözlik, de szinte bárhová megyünk, akad ismerős. Népszerűek? A templomba járó közösség előtt mindenképpen. Szerzetesruhában, kötélövvel a derekukon, mezítláb, akár hideg időben is, mint az alapító ős, Szent Ferenc, már azért el kell tűrniük néhány gúnyos megjegyzést. Nyilván azoktól, akiknek a szemében a hagyományos zsidó viselet is szálka, hisz Pozsony városát köztudottan kizárólag Svätopluktól származó tisztavérű leszármazottak lakják és fogják lakni, míg csak az utolsó Nap is ki nem huny az Univerzumban.
… a segíteni akarás vágya. (Nem értünk egyet a kislétszámú pesszimistával, akik szerint egyesekben igen mélyen van eltemetve.) Olykor egészen váratlanul is előtörhet, főleg, ha az illető látja, hogy mások már csinálják, önzetlenül. Amália néni budapesti nyugdíjas, aki többé- kevésbé véletlenül vetődött a minoriták háza tájára. Mármint, ha léteznek véletlenek. Ma már aktív résztvevője nemcsak a közösség rendezvényeinek, de kiveszi a részét a szervezésből is és adományokkal is támogatja a ferencesek tevékenységét. Sőt: lakást is vásárolt, így aztán afféle időszakos pozsonyi lakosnak is számít.
Miért lesz valaki szerzetes szép új világunkban, ahol szinte minden a kényelemről és az élvezetekről szól? Miért vannak még mindig, akik képesek a lemondás erényét gyakorolni, holmi felsőbb jóra hivatkozva? Isten útjai kifürkészhetetlenek. Peter testvér, aki reklámfotó- szakosként szerzett diplomát, és most is vannak kiállításai, éppúgy itt kötött ki, mint Kozma Péter testvér, a nagykaposi gimnázium egykori diákja, akit mellesleg repülőgép-műszerészi szakra is felvettek, a Kassai Technikai Egyetemre.
Búcsút int, mikor a főpályaudvarról visszaindulunk a keleti realitásba. Egy szerzetes, a nagyvárosban.
Tóth Ferenc
Nyitókép forrása: rehole.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
