A dohány a kora újkor egyik első, kontinenseken átívelő „slágere” lett. Amerre kikötött egy karavella, ott pillanatok alatt megjelent a pipa, a burnót és a rágódohány – és szinte azonnal megérkezett a visszacsapás is. Városi tanácsok, egyházi vezetők, uralkodók próbálták fékezni a terjedést: volt, ahol csak rendre intettek, máshol adóztattak, és akadt hely, ahol a kivégzőhely volt a végállomás.
Egy új divat és az első ellenkampány
1604-ben I. (VI.) Jakab angol–skót király pamfletje, a Counterblaste to Tobacco mintha ma is megállná a helyét a közösségi médiában: „undorító a szemnek, gyűlöletes az orrnak, káros az agynak, veszélyes a tüdőnek” – írta. Betiltani nem tudta, ezért súlyos adókkal és vámokkal fogta vissza a dohányt. Nem volt egyedül: a kora újkori hatóságok szerte Európában és a gyarmatokon szabályoztak, bírságoltak, sőt testre szabott „dohányrendészeti” szabályok születtek.
Szent terek: zéró tolerancia
A katolikus világban a templomok környékén volt a legszigorúbb a hozzáállás. A 17. században több pápai és püspöki rendelkezés tiltotta a dohányzást, burnótozást és rágást a szentélyekben és környékükön – nemcsak egészségügyi, hanem méltóságbeli okokból. A templom a rítus tere volt, nem a tüsszentésé és a füsté.
Amikor valóban halál járt érte: Isztambul
Az Oszmán Birodalomban IV. Murád a 1630-as években a közrend, a kávéházi ellenzéki nyüzsgés és a tűzveszély ellen hadakozva birodalmi szintű tilalmakat vezetett be. Kortárs beszámolók szerint Isztambulban a dohányzásért kivégzés is járhatott. A razziák a kávéházakat és az ópiumbarlangokat is célba vették – ez volt a korszak egyik legkeményebb antidohány akciója.
Oroszország: korbács, orrcsonkítás, száműzetés – majd fordulat
A cári Oroszország a 17. század közepén brutális szankciókkal próbálta kiirtani a füstöt: korbács, orrhasítás, ismételt esetben halálbüntetés is szerepelt az eszköztárban. A század vége felé Nagy Péter felismerte a realitásokat: feloldotta a szigort, állami monopóliumot szervezett és adóztatta a dohányt.
Tiltáshullám Ázsiában
Kína (Ming): 1638-ban rendeletek tiltották a termesztést és a használatot; a csempészeket különösen keményen üldözték.
Japán (Tokugawa): a 1600-as évek elején több ediktum kísérelt meg totális tiltást – részben tűzvédelmi okokból. Hamar kiderült, hogy a teljes tiltás tarthatatlan: jött a szabályozás és az adóztatás.
Mogul Birodalom (India): Dzsahangír császár a dohány gyors térnyerésére válaszul intézkedett, de tartós visszaszorítást itt sem sikerült elérni.
Az Újvilág földi praktikái
A tűzveszélyes faházak, a szűk utcák és a nyílt láng miatt az észak-amerikai gyarmatokon gyakori volt a közterületi dohányzási tilalom. Akadt település, ahol egy időben napi egy pipa volt az engedélyezett mennyiség – társaságban sem lehetett rágyújtani.
Miért ekkora indulat? A nikotin mint pszichoaktív szer
A dohány körüli vitát nemcsak a füst és a szag táplálta. A nikotin pszichoaktív szer: az agy nikotinos acetilkolin-receptoraihoz (különösen az α4β2 altípushoz) kötődik, és dopamin, noradrenalin és acetilkolin felszabadulását indítja el. Ettől nő az éberség és a fókusz, miközben emelkedik a pulzus és a vérnyomás. Belégzés után 10–20 másodperc alatt eléri az agyat; a felezési ideje kb. 2 óra, ezért gyakori az újraadagolás. Erős függőséget okoz: tolerancia alakul ki, leszokáskor irritabilitás, szorongás, koncentrációs nehézség és makacs sóvárgás jelenik meg. Bár a klasszikus dohányfüst égéstermékei okozzák a legtöbb hosszú távú egészségkárosodást, maga a nikotinfüggés is fenntartja a kockázatos viselkedést – a füstmentes alternatívák pedig ettől még nem szabadítanak meg.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
