Kápolnaszentelést ünnepeltek Hodászon, a Szent Miklós Ápoló-Gondozó Otthonban, a Nyíregyházi Egyházmegye pszichiátriai és demens ellátottakról gondoskodó intézményében. Október 1-jén az egyházmegye főpásztora, Szocska A. Ábel megyéspüspök vezetésével, helynökeivel és a kerület papságával első ízben végeztek itt Szent Liturgiát a lakók, gondozottak örömére.
Szocska A. Ábel püspök az Istenszülő oltalmának ünnepnapján megáldotta és Szent Pantaleimonnak ajánlotta azt a kápolnát, amely immár a hodászi Szent Miklós Ápoló-Gondozó Otthon ellátottjainak kínálja a lelki gyógyulás lehetőségét. Különös egybeesés, hogy az intézmény területén lévő épület korábban orvosi szobaként szolgált.
„Szent Pantaleimon a betegek és szenvedők gyógyításának szentelte életét. Ha egy intézménynek lehetne hivatása, ápoló-gondozó otthonként a mi intézményünké is ez lenne. A gyógyításnak, a gondoskodásnak, az élethosszig tartó ápolásnak része kell hogy legyen az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szeretet, hiszen legtöbb esetben mi, ápolók, gondozók családokat is pótolunk. A hit ebben nemcsak segít, hanem alapul is szolgál. Példaképeket, reményt ad, tanít, változtat, összetart” – olvashatóak az intézmény szentelés utáni közösségi posztjában a hitvallásként is értelmezhető gondolatok.
A kápolna kialakítása válasz volt arra az igényre, hogy az intézmény fenntartóváltását követően létrehozott imaszoba, kicsiny kápolna egyre szűkösebbnek bizonyult a lakók, gondozottak számára. Az imaalkalmakon hétről hétre ötven-hatvan fő van jelen.
„Különösen nagy öröm számunkra, hogy igazán sokan vágynak lakóink közül is Isten közelségére, arra, hogy részt vegyenek istentiszteleti alkalmainkon” – mondta a kápolna szentelési ünnepségén Lippainé Szabó Katalin intézményvezető.
„Feltehetjük a kérdést, miért van szükség pszichiátriai intézményben kápolnára – fogalmazta meg a kívülállók kételyeit az intézményvezető. – A pszichiátriai betegeket ugyanis még mindig nehezen fogadja be és stigmatizálja a társadalom. Az itt élők valóban pszichiátriai diagnózissal rendelkeznek, talán démonokkal küzdenek, de a szívükben ott a Jóisten.”
Lippainé Szabó Katalin elmondta egy személyes tapasztalatát is, hogy az egyik demens lakónak nehéz az összefüggő mondatok megalkotása, de a Miatyánkot hiba nélkül imádkozza a közösségben.
A köszönet szavai nemcsak ennek az alkalomnak, a számukra különösen jelentős ünnepnek a megvalósulásáért szóltak, hanem azért is, hogy a fenntartóváltás óta az intézmény falain belül nyugodtabb légkör, lelkület tapasztalható meg, a lelki megújulásnak köszönhetően.
A Szent Liturgiára a kilenc paptestvér és az asszisztencia a főpásztorral a gondozottak fegyelmezett és érdeklődő sorfala mellett vonult.
A szentelés szertartását követően az első liturgiát celebrálta az épületben Szocska Ábel püspök, aki prédikációjában visszaemlékezett a legelső találkozásra, és örömét fejezte ki, hogy itt a lakók és munkatársak részéről is igény van arra, hogy „az Isten dolgairól gondolkozzunk, elmélkedjünk, elmélyedjünk abban, és hogy az Istennel való kapcsolatunkat ápoljuk”.
Ebben az intézményben nehéz sorsú embereknek viseljük gondjait – emlékeztetett a főpásztor. – Minden embertársunknak van az életében olyan időszak, amikor nehézségekkel néz szembe. Vagyis mindannyian rászorulunk a segítségre ilyen vagy olyan formában.
A segítségnyújtásnak több fokozatát is ismeri a lelki irodalom: ha valaki bajban van, keressen valaki mást, aki tőle is nehezebb helyzetben él, és segítsen neki önzetlenül. A szentek ettől magasabb szinten élik meg a segítségnyújtást, akárcsak Szent Pantaleimon, aki egész életét mások szolgálatának szentelte – emlékeztetett a megyéspüspök. – A Szűzanya oltalma azonban jóval több, mint segítségnyújtás. Akkor és úgy oltalmaz, amikor és ahogyan embertársaink már nem képesek erre. Ahol az emberi segítség kevés, ott mutatja meg segítő kegyelmét, oltalmát az Istenszülő.
És van, amikor magára az Istenre hagyatkozunk, aki olykor közvetlenül kinyilvánítja segítő kegyelmét, s megérezzük, milyen hatalma van. „Ez a kápolna is kifejezi, hogy számíthatunk a mindenható Isten segítségére” – zárta gondolatait Szocska Ábel.
Az átalakítás, az épület felújítása januárban vette kezdetét, Kocsis Tibor kivitelező vezetésével. Azóta ikonosztáziont, sekrestyét és gyóntatófülkét is kialakítottak, valamint elkezdődött a falak bizánci típusú figurális-díszítő megfestése is, bár ez még nem teljes – Babich Vasil ikonfestő a kápolnafestést és az ikonosztázion festését még folytatja a közeljövőben.
Sinkó-Páricsi Babett hodászi református lelkipásztor a szertartás végén hálaadó szavakat és áldó imádságot mondott.
Imájában megfogalmazta: „a most kialakított hajlék az Istennel való találkozás hajléka, mely elkísérhet sokakat a földi élet végső határáig”.
Szocska Ábel püspök a lelkipásztor rendelkezésére bocsátotta a kápolnát, hogy a protestáns hívek imaalkalmainak is helye lehessen Istennek ez a frissen felszentelt háza.
A teljes írás ITT olvasható.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
