Nyitókép: Körkép.sk
Minden ember valamilyen egyedi képességgel, személyre szabott adottsággal születik, ami még az anyaméhben, a fogantatás pillanatában beléplántálódik. De van az úgy, hogy a rejtett egyediség a gyermekkorban még nem tud kicsírázni, vagy az ifjúkorban nem képes szárba szökkenni, mert nem adattak meg hozzá a kellő körülmények. Ám a belső késztetés, az alkotás vágya folytonosan él az emberi tudat mélyén, nem szunnyad el teljesen.
Így volt ezzel három bátorkeszi hölgy is, akik a festészet bűvkörébe kerültek, de életpályájukat mégis egyéb, hétköznapi foglalkozások tölték ki. Az is közös bennük, hogy ma már mindhárman nyugdíjas korúak, és most teret s időt szentelnek tehetségük kibontakoztatására. Szemet gyönyörködtető alkotásaik láttán megalapozottan nevezhetjük mindhármukat amatőr művészeknek. Most őket mutatjuk be.
Miriákné Fazekas Ilona
Miriákné Fazekas Ilona sokféle talentummal megáldott színes egyéniség. Bátorkeszin született, azóta is szülőfalujában él. Gyönyörű énekhangjának köszönhetően már alapiskolás éveiben szólót énekelt a helyi gyermekkórusban. A képzőművészet iránti vonzalma szintén korán megmutatkozott, ám az élet hétköznapi folyásában ennek művelése mégis háttérbe szorult.
Miriákné Fazekas Ilona az alapiskola elvégzését követően az ó-gyallai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Diákévei alatt főként tusrajzokat készített, később, óvónői tevékenysége folyamatában a kisgyerekek vidám színvilágát alkalmazta hivatásához kötődő alkotásaiban. Tányérfestéssel is próbálkozott, környezete díszítésében ez is nagy szerepet töltött be.
Közben családot alapított; a körülmények következtében munkahelyet változtatott, előbb egy varrodában, majd pedig a dél-komáromi Nokia telefongyárban vállalt állást. Élete folyásában azonban állandóan jelen volt az alkotói vágy, hogy festészettel foglalkozzon.
Ám az örökös időhiány miatt – mely a gyermeknevelés és a munkahelyi elfoglaltság velejárója – ez nehezen volt összeegyeztethető. De amióta elérte nyugdíjas éveit, hozzáfogott, hogy eddig háttérbe szorult kedvtelésének élhessen. A 2010-es években több tanfolyamon is részt vett, ahol különféle festészeti technikákat sajátított el.
Miriákné Fazekas Ilona 2017 decemberében mutatkozott be először képzőművészeti alkotásaival szülőfalujában Bátorkeszin, egy csoportos kiállítás keretében; később, a környező falvakban, így Dunamocson, Perbetén és Ebeden önálló kiállításokkal is jelentkezett. Képei minden alaklommal nagy elismerést váltottak ki a szemlélő közönség köréből.
Alkotásának első szakaszát főként a gazdag színvilágú tájképek, virág-csendéletek jellemzik, de munkái között folyamatosan megjelennek absztrakt művek is.
Tájképei többsége természeti fotók alapján készül, melyeket a család kirándulásai során örökítenek meg. Ezeket aztán saját fantáziája alapján tovább gazdagítja, így a természet lágy színei alkotásaiban kicsit élénkebb színekben jelennek meg. Időnként reprodukciókat is készít, ha közel kerül hozzá egy-egy mű hangulatvilága.
A festészeti technikák közül leginkább az olaj-festészetet kedveli, de az akril sem áll tőle távol, ezt is szívesen alkalmazza.
Jelenleg, művészetének második szakaszában kezdett el foglalkozni a mandalafestészettel, ami szinte magával ragadta. Úgy mondja, a mandalafestés gyökeres változást hozott az életébe; olyan érzetet vált ki, ami által belép egy csodálatos, misztikus világba.
E művészeti ág kapcsán is több tanfolyamon részt vett, ahol elsajátította a személyre szabott mandalakészítést, a geometriai alakzatok alkalmazását, a szimbólumokkal és színekkel történő harmóniateremtést. Nagyon ügyel a precizitásra, állítja, ez elengedhetetlen feltétele az esztétikai élmény életre hívásának. Fontosnak tartja, hogy a kezei közül kikerülő alkotások elnyerjék a szemlélők tetszését.
És ez valóban így van: Miriákné Fazekas Ilona festményei a természet szeretetéről és tiszteletéről tanúskodnak, mandalái békét, nyugalmat, harmóniát árasztanak maguk körül.
Varga Júlia
Varga Júliát gyökerei szintén Bátorkeszihez kötik, hiszen itt élte gyermekéveit és ifjúságát. Már alapiskolás éveitől vonzalmat érzett a rajzolás, a festészet iránt, ám a sors mégis úgy hozta, hogy 2016-tól kezdett csak el e művészeti ággal foglalkozni.
Az alapiskola elvégzését követően a komáromi Középfokú Szaktanintézetben az elárusítónői szakmát tanulta ki, több helyen is dolgozott a Jednota boltjaiban. Közben családot alapított és Köbölkútra költözött. A körülmények kívánalmai szerint néhányszor munkahelyet váltott, végül, mint biztonsági őr tevékenykedett, s e komoly szakma befejezésével került nyugállományban. Azóta lényegesen több időt tud fordítani kedvteléseire.
Egyik legkedveltebb elfoglaltsága a ház körüli virágoskertje, amelynek pompája kora tavasztól késő őszig nemcsak szépérzékét, de szorgalmát is dicséri.
Varga Júlia a festészet alapjait teljes mértékben autodidakta módon sajátította el, amit folyamatosan fejleszt. Úgy vallja, sohasem késő. Ezzel biztatni akar másokat is, hogy az idő múlásával se mondjanak le régi vágyaikról, hiszen minden emberben rejlik valamilyen adottság, aminek kibontakoztatására csupán elszántság és idő kell. Ha pedig elértük már a nyugdíjas éveinket, ne sajnáljuk rá az időnket.
Varga Júlia saját örömére és mások gyönyörködtetésére fest, alkotásai legtöbbször akrillal, olajfestékkel készülnek, de kipróbálta az akvarellt és pasztellt is.
Többnyire tájképeket, csendéleteket fest, melyek sok estben saját fantáziája alapján készülnek, de melyekben a látott természeti táj emléke is benne rejlik. Kiállításai voltak szülőfalujában Bátorkeszin, jelenlegi lakhelyén, Köbölkúton, továbbá Szőgyénben, Kövesden, Bélán, Szőnyben. Alkotásai mindenütt nagy sikert arattak a szemlélő közönség körében, ami további aktivitásra sarkallja.
Farkas Katalin
Farkas Katalin szülőfaluja szintén Bátorkeszi, gyermekkorától e nagyközségben él családjával. Az alapiskola elvégzését követően a dél-komáromi Ipari Szakmunkásképzőben tanult, textilgyártó – fonó szakon. Egészen nyugdíjba vonulásáig a szakmájában dolgozott; a kezdeti években a dél-komáromi Lenfonó Gyárban, később a nyergesújfalui Magyar Viscosa Gyárban.
Gyerekkora óta rajzol, szakiskolás évei alatt négy évig szorgalmasan látogatta a rajz-szakkört, melyet Kóthay Ernő festőművész vezetett; így szakavatott mester vezette be őt a művészet világába. Ennek kapcsán arra is lehetősége adódott, hogy a nyári szünetekben a szakkör eredményes tagjaként képzőművészeti táborokba is eljusson.
Alkotásait tanárai rendszeresen továbbították a középiskolások számára meghirdetett rajzversenyekre, ahol 1976-ban egyik portréjával első helyezést ért el. Ennek jutalmául szintén kéthetes képzőművészeti táborban vehetett részt, Hódmezővásárhelyen.
A diákéveket követően szintén a családalapításnak, valamint munkahelyi elfoglaltságának szentelte idejét.
Farkas Katalin 1988-tól kezdett intenzívebben festeni. Tehetségének híre az egész környéket bejárta; így számos alkalommal bemutathatta műveit csoportos kiállítások keretében, többek között szülőfalujában Bátorkeszin, Naszvadon, de eljutott Pozsonyba, sőt Egerben is, ez utóbbi helyszínen absztrakt festményei kerültek kiállításra.
Képei sok esetben saját fantáziájának szüleményei, de akad, amit más kép sugallatára, vagy saját fotózása alapján készít – módosítva ezeket egyéni ízlésvilága szerint. Szívesen fest tájképeket, csendéleteket, de absztrakt festményeket is.
A komáromi Duna Menti Múzeum részét képező Zichy Palota kiállító termében művei zsűrizésre is kerültek; melyeket több alkalommal elismerő oklevéllel jutalmaztak. A bírálóbizottságot neves, köztiszteletben álló művészek alkották, többek között Kopócs Tibor, Szilva József, Darázs Rozália, Dénesová Eva. Nyertes alkotásai nyitrai bemutatkozásán is hasonló sikereket értek el.
Farkas Katalin felnőttként is több alkalommal részt vett képzőművészeti táborokban, rendszeres résztvevője volt a Naszvadon megrendezett Nemzetközi zománcművészeti seregszemlének. Itt, a képzőművészeti szabadiskolában a festészet mellett belekóstolt a tűzzománc készítésébe is. Legutóbb, a COVID előtti időszakban Kamocsán vett részt képzőművészeti alkotótáborba. Folyamatosan fest, tehetsége, szorgalma, akarata igazi művésszé avatta.
Farkas Katalin művei mesélnek: elvarázsolnak és magukkal ragadnak. Gyönyörűek. A szemlélő elfeledkezik a világ zajáról …
Buday Mária
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
