Az öt évvel ezelőtt elhunyt Kányádi Sándortól olvasunk ezúttal verset; mi mind, egykori diákok, akik „halálunkig halljuk a csengőt”, akik örökre száműzöttek vagyunk immár egykori iskolánkból, „Zágonunkból”, a tündér gyerekkorból.
ÖREG ISKOLA ÜNNEPÉRE
bennünk is vásnak a lépcsők
bennünk is öregednek-
újulnak a falak
halálunkig halljuk a csengőt
nyelvünk magányos
márvány-tenger partján
milliom rodostóban
zágont
dúlások
üszkös falak
karantén
könyvtelenné árvított
bibliotékák
Hírdetés
isten- s embercsapása
mi minden volt
s mi jöhet még
ünnep előtt
ünnep után
addig vagyunk-leszünk
amíg a lépcsők bennünk is
vásnak-vénülnek
s újulnak a falak amíg
halljuk a csengőt
s benne a tengert
és minden rodostóban
zágont
(1981)
Fotó: Borsodi Heni
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
