Erdő Péter bíboros, prímás a Szent István-bazilikában szentelte az Esztergom-budapesti Főegyházmegye új papját és diakónusait június 17-én délelőtt.
A szentmise keretében megtartott pap- és diakónuszentelés alkalmával Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek Faragó András diakónust pappá, Alpek Gergely, Piukovics Dániel, Riesz Benedek, Schmotzer Kristóf akolitust diakónussá, valamint Bertalan Árpád, Győző Tamás, Kocsis Vilmos Zoltán, Kuti Imre és Lazányi Ferenc akolitust állandó diakónussá szentelte.
Az esztergomi bazilika felújítási munkálatai miatt a Szent István-bazilikában megtartott szertartáson Mohos Gábor és Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök mellett a főegyházmegye papságának jelentős része koncelebrált.
Erdő Péter bíboros a szentmise elején köszöntötte az egybegyűlteket, elmondta: „Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepén papot és diakónusokat szentelünk és hálát adunk a jubiláns paptestvérekért, Isten megerősítő kegyelmét, valamint áldását kérjük életükre és szolgálatukra”.
Az aznapi olvasmány és evangélium elhangzása után következett a jelöltek bemutatása és kiválasztása, majd Erdő Péter bíboros beszédet mondott.
Erdő Péter bíboros homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
Főtisztelendő Püspök Urak, jubiláló paptestvérek, főtisztelendő Oltártestvérek, Kedves Szentelendők, Krisztusban Kedves Testvérek!
1. Papot és diakónusokat szentelünk Mária Szeplőtelen Szívének ünnepén. Szűz Mária Szíve Isten iránti szeretetének szimbóluma. Azt a jóságot is jelzi, amellyel felénk, megváltott emberek felé fordul. Mária Szívének tisztelete az Egyház gyakorlatában alakult ki, a liturgiában vált láthatóvá. A Mária Szíve iránti tisztelet a Boldogságos Szűz egész személyének szól. Már a Szentírásban megtaláljuk Mária Isten iránti szeretetének és lelki anyaságának jeleit. Szűz Mária Szívének kifejezett tisztelete a XII. század elején lépett be a teológiába. Olyan misztikus szentek mélyítették el ezt a tiszteletet, mint Szent Mechtild, helftai Szent Gertrúd, vagy svédországi Szent Brigitta. Szalézi Szent Ferenc volt az, aki sokat fáradozott Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletének egyházi elismeréséért. A XVIII. század elejétől Mária Szívéről szólva meghonosodik a Szeplőtelen jelző használata. Az ünnep hivatalos liturgiáját a Szentszék 1805-ben ismeri el. Mária gondoskodó szeretetében nemzedékek hosszú sora bízott.
Az I. Vatikáni Zsinat után mozgalom alakult ki arra, hogy Mária Szívének szenteljük magunkat. A döntő esemény azonban a Boldogságos Szűz fatimai jelenése volt. Ennek hatására fogalmazódott meg a törekvés a püspökökben, hogy a világot Mária Szívének kell felajánlani. Ezt 1942. október 31-én, drámai körülmények között először XII. Piusz pápa tette meg, majd II. János Pál pápa volt az, aki ezt Fatimában ünnepélyesen megismételte.
2006-ban nemzeti zarándoklatunk során hazánkat és népünket ajánlottuk fel Fatimában Szűz Mária Szeplőtelen Szívének. Ferenc pápa felhívása nyomán 2022-ben Oroszországot és Ukrajnát szenteltük Mária Szeplőtelen Szívének, itt a Szent István-bazilikában.
Megrendítő volt, hogy Ferenc pápa budapesti látogatása során a Kossuth téri szentmise után a Szűz Mária kép elé lépett, amely egyébként az esztergomi bazilika Bakócz-kápolnájának kegyképe volt, és ugyancsak felajánló imát mondott.
Ezt követően egyházmegyénkben ma végzünk itt először papszentelést és ma szentelünk a papságra készülő és állandó diakónusokat is.
2. A mai evangéliumban a 12 éves Jézus édesanyjának így válaszol: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem?” Mindannyiunknak, akik elnyerjük az egyházi rend szentségét, különleges hivatásunk, hogy sajátosan is Isten dolgaiban fáradozzunk.
A most szentelendő állandó diakónusoknak világi foglalkozásuk és családjuk is van. Az elmúlt években bizonyították, hogy világi keresztényként megállják helyüket az életben és a társadalomban. Ugyanakkor most különleges szentségi kegyelmet is kapnak az Egyház küldetésének szolgálatára, az igehirdetés, a liturgia és a rászorulók gondozása terén.
Ezt a kegyelmet azok a diakónusok is megkapják, akik a papságra készülnek. Mindannyiukra vonatkozik a Timóteushoz írt első levél sejtelmes mondása: „Aki ugyanis jól végzi szolgálatát, nagy megbecsülésre tesz szert, és bizalmat szerez magának a Krisztus Jézusra alapozott hitben” (1Tim 3,13). Ez a kijelentés ugyanis érthető hétköznapi értelemben. A hűségesen helytálló diakónusokat megbecsüli az egész hívő közösség.
De érthető a későbbi keresztény források fényében úgy is mint az átmeneti diakonátus egyik korai jele, hiszen a „nagy megbecsülés” utalhat a presbiteri vagy a püspöki tisztségre is. A szent apostolok egyházi kánonjaiban már azt olvassuk a diakónusokról, hogy akik „jól és feddhetetlenül szolgálnak, pásztori helyet érdemelnek ki maguknak” (XXII, 2).
Ugyanezt a III. század elején a Traditio Apostolica így fogalmazza meg a diakónus szentelő imában: „Add, hogy feladatának feddhetetlen teljesítésével és életének tisztaságával méltó legyen magasabb fokozat elérésére” (VIII, 14).
3. A pap pedig a tanítványság és a misszió fő képviselője. Arra kapott meghívást, hogy Jézussal legyen és az ő örömhírét hirdesse. „Ha a pap életének Isten az alapja és a középpontja, akkor megtapasztalja hivatásának örömét és termékenységét. A papnak elsősorban Isten emberének kell lennie. Csak így lesz képes arra, hogy elvezesse az embereket a Krisztusban megtestesült Istenhez. Az imádságban Isten arcát és akaratát kell keresnie, de törődnie kell saját egészségével, kulturális és szellemi felkészültségével is” – írta XVI. Benedek pápa.
Ugyanő hívta fel a figyelmünket arra, hogy a keresztény lét eucharisztikus formája egész különlegesen mutatkozik meg a papi életben. Ezért mondjuk a szentelés során: „vedd a szent nép áldozati adományát, fontold meg mit teszel, kövesd, amit ünnepelsz, alakítsd lelkedet az Úr keresztjének misztériumához.”
4. Missziónk csak akkor lehet eredményes, ha Krisztus iránti személyes szeretetünkből fakad és vállalja az ő teljes igazságának bátor képviseletét. Mindig kérdés marad azonban számunkra, hogy pontosan mennyi is papi munkánk, missziós munkánk eredménye. Ilyenkor jussanak eszünkbe Izajás próféta szavai: „amint a föld megtermi növényeit és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjasztja ki az Úristen az igazságot és a magasztalást minden nép színe előtt” (Iz 61,11).
5. Ezzel a bizalommal vállaljuk szolgálatunkat, ebben a bizalomban erősítsen meg Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete! Ő anyai szeretettel tekint az egész Egyházra, különösen is a papokra, hiszen maga a megfeszített Krisztus bízott minket az ő anyai gondoskodására.
Bízzuk tehát papi életünket minden emberi nehézség és a külvilág minden értetlensége ellenére Szűz Mária Szeplőtelen Szívére. Az ő közbenjárását kérjük az új diakónusok, most szentelendő paptestvérünk, a jubilánsok és egész egyházmegyénk számára. Ámen.”
A szentbeszéd után következett a szerpapok, majd az áldozópap szentelésének szertartása, azután a mise folytatódott.
A áldozást követően Erdő Péter bíboros elsőként fogadhatta az újonnan szentelt pap újmisés áldását.
A Szent István-bazilikában megtartott szerartáson az esztergomi bazilka kórusa énekelt, a zenei szolgálatban Kováts Péter orgonaművész közreműködött. A mise végén felhangzott a Salve regina.
A mai napon pappá szentelt Faragó András korábban így vallott a hivatásáról (Forrás: esztergomiszeminarium.hu):
„1993-ban születtem Budapesten. Az Újpest-Kertvárosi Szent István Plébánia közösségéhez tartozom családommal, ahol mostanáig több kisközösség aktív tagja voltam. Tanulmányaimat Újpesten kezdtem, majd Vácon, a Piarista Gimnáziumban folytattam.
Mivel a zene szerves része volt az életemnek, így érettségi után zenetanári pályára szántam el magamat, és beiratkoztam az ELTE ének-zene, karvezetés szakára. Később fölvettem másodikként a hittanári szakot is a Sapientia Főiskolán.
Az egyetemi évek, és egy párkapcsolat ideje alatt tért vissza az a gondolat, ami már gyermekkoromban bennem volt: lehet, hogy a Jóisten papnak hív? Villámcsapásként ért a felismerés, hogy egy számomra még nyitott kérdésről van szó.
Egymást váltotta bennem az őszinte és mély öröm, valamint a kétségbeesés érzése. Azt hittem, néhány hét alatt tisztázódik bennem a kérdés, de hamar rá kellett jönnöm, hogy egy hosszú és rögös út vár rám.
Ezalatt segítségemre volt két hosszabb időszak, melyet külföldön töltöttem, számtalan, papokkal folytatott beszélgetés, az Iránytű hivatástisztázó műhely és sok lelkiségi irodalom, melyet ebben a témában olvastam.
Az út végére letisztult a kép, s megértettem, mi a küldetésem: teljesen odaadva magam, eszközzé válni az Isten kezében.
Egyetemi tanulmányaim végére érkezve beadtam jelentkezésemet Erdő Péter bíboros atyának, aki fölvett az egyházmegye papnövendékei közé.”
Amint arról a Magyar Kurír is beszámolt, Faragó András még ötödéves szeminarista volt, amikor a Kardinális You tube-csatorna egy riportfilmet készített róla.
Körössy László
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
