A mai Szent Szív-bazilika helyén az ókori Rómában két monumentális komplexum állt: a Castro Pretorio és Diocletianus fürdője. S bár XIII. Leó pápa, akitől csak módjában állt, kért segítséget, a Szent Szívnek szentelendő templom építése az alapjainál megrekedt. „Egyetlen ember képes befejezni” – mondta neki Alimonda bíboros. „Don Bosco.”
A Castra Praetoria a császári őrség grandiózus laktanyája volt, amelyet Kr.u. 21–23-ban Aelius Seianus prefektus, Tiberius császár nagyhatalmú minisztere építtetett. A fürdő monumentális komplexumát a keresztények ádáz üldözéséről ismert Diocletianus császár építtette Kr. e. 298 és 306 között.
1860-ban IX. Piusz pápai kormányának döntése nyomán vasútállomás épült a területen, amelyet 1863-ban a Római Vasutak Központi Állomásaként adtak át, és amelynek központi állomása Diocletianus fürdőjének közelsége miatt a Termini nevet kapta. A vasút azonban a városrész korábban tradicionális villáiról híres arculatát jelentősen átalakította.
1870. szeptember 10-én, néhány nappal a Porta Pia áttörése előtt (1870. szeptember 20-án a piemonti csapatok megdöntötték a IX. Pius vezette pápai államot, a rómaiak pedig népszavazással csatlakoztak az egységes Itáliához, melyet követően Rómát a „torinói parlament” 1871 februárjában megválasztotta Olaszország fővárosának) IX. Piusz felavatta a megújult Acqua Marcia vízvezetéket, amit eredetileg a Kr. e. 2. században építettek, majd a Kr. u. 5. században használaton kívülre került.
A következő években a Termini pályaudvar körül kialakuló Esquilino negyed kalandorok, utcai árusok és munkát kereső migránsok találkozóhelyévé vált.
IX. Piusz pápa ezekben az években földet vásárolt az akkori Via di Porta San Lorenzo (a mai Via Marsala) úton azzal a szándékkal, hogy ott templomot építsenek, s azt Szent Józsefnek, az egyetemes egyház védőszentjének szenteljék.
Ugyanebben az időszakban azonban – különösen Franciaországban és Olaszországban – egy Jézus Szentséges Szíve iránti odaadást hirdető mozgalom is meghonosodott, és egyre erősödött. IX. Piusz ezért módosította tervét, és úgy döntött, hogy az épülő új templomot a Szent Szív tiszteletére szenteljék fel.
A templom építése azonban már az alapozási szakaszban leállt forráshiány és belső szervezetlenség miatt. Az új pápa, XIII. Leó szíve is fájt a kudarc miatt. Ekkor javasolta neki Alimonda bíboros, hogy bízza Don Boscóra a vállalkozást, akinek kezdeményezőkészségét és feltétlen engedelmességét jól ismerte a pápa is.
1880. április 5-én XIII. Leó tehát Don Boscóra bízta a projektet, leszögezve, hogy a lebonyolításhoz nem rendelkezik megfelelő pénzeszközökkel. Ezt a piemonti pap elfogadta. Egyetlen feltételt szabott: a területet bővíteni akarta, hogy a környék szegény fiataljait bentlakásos iskolában fogadhassa, ahol azok szakmát tanulhatnak.
A templom építése ugyan meglepő gyorsasággal haladt, ami azonban a már idős Don Boscónak óriási erőfeszítésébe került. Noha a rendelkezésre álló források többször is elapadtak, a munkát nem hagyták félbe, az adományok pedig, amelyek fedezték az adósságokat és lehetővé tették a projekt folytatását, végül a legváratlanabb utakon, de mégis megérkeztek.
Don Bosco 1887. április 20-án utolsó útjára indult Torinóból Rómába. Találkozott XIII. Leó pápával, aki megdicsérte az elvégzett vállalkozást, és szeretettel lelkesítette Don Boscót. A Castro Pretorió-i Szent Szívnek ajánlott templomot végül 1887. május 14-én szentelték fel ünnepélyesen, május 16-án pedig maga Don Bosco celebrált szentmisét a Segítő Szűz Mária oltáránál: ez volt az egyetlen szentmise, amit itt mutatott be. 1921-ben XV. Benedek pápa basilica minor rangra emelte a Szent Szív-templomot.
Az épületről részletesen ITT olvashatnak, illetve az alábbi videóból is kiderülnek további részletek:
Forrás és fotó: Bollettinosalesiano.it/Szaléziak.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
