Az ukrajnai háború első éve több fordulatot hozott a frontokon, felforgatta a nagyhatalmak erőviszonyait, és a gazdasági következmények komoly hatással vannak a mi életünkre is. Elemzőket, biztonságpolitikai szakértőket kérdeztünk az orosz–ukrán háború első évét és a kilátásokat értékelve.
2022. február 24-e minden bizonnyal korszakhatárként vonul be a történelembe. Az Ukrajna elleni orosz invázió következményeit ma még csak megbecsülni tudjuk, de már jól látható, hogy az előző hidegháború végén kialakult világrend átalakulása a háború következtében lényegesen felgyorsult.
Átalakuló világrend
Gazdaságilag Európa a háború legnagyobb vesztese, a szankciók jobban sújtják az öreg kontinenst, mint Oroszországot. Az USA a stratégiai célját elérte, Oroszország és Európa egyidejűleg gyengült, másfelől azonban Moszkva és az Egyesült Államok deklaráltan első számú ellenfele, Peking stratégiai partnerséget kötött – állítja Nógrádi György. A biztonságpolitikai szakértő szerint Kína számára előzetesen az volt a fő dilemma, hogy Szibériát célozza meg, vagy Tajvant próbálja visszafoglalni. A jelenlegi helyzetben a válasz nyilvánvalóan Tajvan, ennek időpontja azonban nem ismert.
A világgazdaság átalakulását Nógrádi így summázza: Európa óriásit bukott, Oroszország valamelyest visszaesett, Ukrajna gazdaságilag nem létezik, Kína rengeteget profitált, az Egyesült Államok pedig sokkal drágábban el tudta adni a palagázt.
Magyarázatul hozzáfűzi, a hadviselő felek közül Ukrajna a nyugati támogatás nélkül 24 órán belül összeomlana. Oroszország esetében a Nyugat azzal számolt, hogy 8-12 százalékkal esik vissza a gazdaság éves szinten. Ezzel szemben – különböző adatok vannak – 1,5-2,5 százalékkal csökkent az orosz gazdaság. Ezt ellensúlyozza, hogy a kőolaj és a földgáz ára a szankciós politika következtében egekbe emelkedett. Az oroszok az energiahordozókat Európa helyett az ázsiai, elsősorban távol-keleti piacokon értékesítik. Európa ezeket a nyersanyagokat visszavásárolja az indiai feldolgozás után sokkal drágábban – szögezi le Nógrádi.
Ütésállónak bizonyult az orosz gazdaság
A hadban álló országok gazdaságának ütésállósága azért is elsőrendű kérdés, mert nyilvánvaló, hogy a háború addig húzódhat, amíg a hadviselő felek képesek finanszírozni a kiadásokat, egyáltalán a hátország felsorakozik a háború mögé. Ennek kapcsán jegyzi meg Stier Gábor külpolitikai szakíró, hogy a vártnál kisebb gazdasági visszaesés következtében az oroszok többségének életszínvonala az elmúlt egy évben nem csökkent számottevően.
A felmérések azt mutatják, hogy a háború támogatottsága némileg csökkent, de még mindig 60-70 százalékos. Tavaly ősz óta, amikor meghirdették a részleges mozgósítást és a háború a tévéképernyőkről beszivárgott a családokba, érzékelhetően megnőtt azok száma, akik szorongással élik meg az elhúzódó háborús konfliktust. Arról azonban szó sincs, hogy az oroszok tömegesen szembe fordulnának a rendszerrel, Putyin támogatottsága még mindig nyolcvan százalékos – emeli ki a külpolitikai szakíró. A közhangulat azt mutatja, az orosz társadalom az elmúlt egy évben ütésállóbbnak bizonyult, mint azt előzetesen várták.
Kérdéses persze, hogy a nyugati szankciók ellenére hosszabb távon is működőképes maradhat-e az orosz gazdaság. Ennek kapcsán Stier megjegyzi, Oroszország az elmúlt években hatalmas tartalékokat halmozott fel, amelyből a nyugati zárolások ellenére is maradt még bőségesen. Ráadásul a 140 milliós orosz piac éppen elég nagy ahhoz, hogy a belső keresletre támaszkodva a gazdaság szinten tudjon maradni, mi több, a gazdaságot a hadiipar is pörgeti. Moszkva ráadásul az elveszített európai energiapiacok helyett az ázsiai országok révén hosszabb távon is tudja pótolni a kieső bevételeket – húzza alá Stier. Ahogy arról sem szabad megfeledkezni, hogy a példátlan pénzügyi szankciók ellenére a jegybank stabilan tartotta a rubel árfolyamát. Ebben kitüntetett szerepe van Elvira Nabiullina jegybankelnöknek, akit pénzügyi körökben világszerte elismernek – emlékeztet a külpolitikai szakíró.
Változó stratégiák
A háború elhúzódása persze így is felülírta az előzetes várakozásokat. Az oroszok a háború elején nyilvánvalóan könnyű bevonulásra, a nagyvárosok gyors elfoglalására készültek, ehhez képest elszánt ukrán ellenállással találkoztak – szögezi le Resperger István ezredes. A Nemzetbiztonsági Intézet igazgatója szerint az orosz haderő az első hetekben nagy presztízsveszteséget szenvedett el, hiszen nem sikerült a városokat menetből bevenniük, haditechnikában és élőerőben is nagy veszteségeket kellett elkönyvelniük. Resperger hozzáteszi, az ukránok harminc dandárral kezdték meg a háborút, majd május körül újabb mozgósítást rendeltek el, ezáltal tovább növekedett az erőfölényük az élőerő tekintetében. Eközben Ukrajnába fokozatosan érkeztek a nyugati fegyverek, amelyek alkalmazásra kerültek a harctereken.
Az újabb fordulatot az oroszok Kijev alóli kivonulása jelentette, ezt követően a nyári hónapokban a Donbászra összpontosítottak, majd szeptemberben az ukrán ellenoffenzívát követően részleges mozgósításra került sor Oroszországban, 350 ezer főt hívtak be – emeli ki Resperger. Az erőviszonyok ennek köszönhetően érzékelhetően módosultak, jelenleg közel 400 ezer orosz katona van a hadszíntéren és 350 ezer ukrán.
A Nemzetbiztonsági Intézet igazgatója szerint az oroszok sokat tanultak az első kudarcokból, és változtattak a stratégiájukon, nagyobb területek elfoglalása helyett az ukrán hadsereg lassú felőrlésére törekednek. Resperger hozzáteszi, az orosz tüzérségi fölénynek köszönhetően az ukránok nagyobb veszteségeket szenvednek el, azonban az orosz veszteségek is hatalmasak. Az oroszok kisebb harcászati sikereket tudnak felmutatni, miközben nagy veszteségeket okoznak az ellenfélnek, de a felőrlés mindkét oldalon folyik.
A szakértő hozzáteszi, bizonyos értelemben fordított háború zajlik, hiszen a hadműveletek kezdetén szokták az energetikai létesítményeket, az infrastruktúrát támadni – az oroszok ezt már a háború előrehaladott szakaszában kezdték meg, amikor Irántól megfelelő számú drónhoz jutottak. A mélységi, a nagyvárosok energiaellátását célzó támadások eléggé sikeresnek bizonyultak. Resperger azonban nagyobb hadászati áttörést egyik fél részéről sem tart valószínűnek. Ukrajna a szakértő szerint azzal számol, hogy a beérkező haditechnikának köszönhetően Melitopol és Mariupol irányában érhet el áttörést. A várhatóan bevetésre kerülő, nagyjából két dandárnyi nyugati páncélos erő azonban legfeljebb korlátozott célok elérésére alkalmas, ezekkel tudnak egy maximálisan 40 kilométeres arcvonalról kiindulva esetlegesen nagyobb területeket visszafoglalni – szögezi le Resperger.
Mikor hallgatnak el a fegyverek?
A kilátások kapcsán az általunk megkérdezett szakértők véleménye némileg eltér. Stier Gábor szerint jó eséllyel jövőre a második évfordulón is tartani fog még a háború. A külpolitikai szakíró szerint hosszú, felőrlő háborúra készülnek az oroszok. A legjobb az lenne, ha a vérontás minél hamarabb befejeződne, de ez nyilvánvalóan nem fog megtörténni.
Ezzel szemben a legreálisabb forgatókönyv Stier szerint az lehet, hogy Ukrajna a felőrlő háborúban a nyugati fegyverszállítások ellenére is kivérzik. Az ország a menekülthullám következtében így is a demográfiai katasztrófa szélére jutott – szögezi le Stier Gábor.
Nógrádi György szerint a háború első évét követően ott tartunk, hogy Ukrajnának a hadra fogható tartalékai gyakorlatilag elfogytak. Azon gondolkodnak, hogy leszállítják a hadköteles állomány korhatárát 18 év alá, vagy felemelik 60 év fölé, esetleg behívják a nőket. A következő megoldás az lenne, ha Kijev NATO-csapatokat hívna be, de ez egyet jelentene a harmadik világháborúval – hangsúlyozza Nógrádi.
A biztonságpolitikai szakértő szerint ugyan Ukrajna abban bízik, hogy a beérkezett nyugati fegyverekkel legyőzi az oroszokat, de egy atomhatalommal szemben nem nyerhetnek. A Nyugat azt sem fogja hagyni, hogy Oroszország kerüljön ki győztesen a konfliktusból, s mivel Ukrajnának elvi esélye sincs a győzelemre, mindenképpen kompromisszumot kell kötni ahhoz, hogy béke, de legalábbis fegyverszünet legyen – húzza alá Nógrádi, aki szerint az oroszok a Krímről és a Donbászról nem fognak lemondani, az összes többi terület politikai kompromisszum kérdése lesz.
A háború kompromisszumos lezárására számít Resperger István is, aki abban bízik, hogy augusztusig lezárulhatnak a harcok Ukrajnában.
A szakértő várakozásai szerint idővel mindkét oldalon hajlani fognak a megegyezésre, illetve a nyugati országok lakosságának is elege lesz a háborúból, hiszen nagyon jelentős gazdasági problémát okoz mindenkinek. Másrészt a nyugati országok egyre kevésbé tudnak újabb fegyvereket adni az ukránoknak, anélkül, hogy a saját biztonságukat veszélyeztetnék. Resperger szerint a felajánlott nyugati haditechnika márciusban, áprilisban lesz bevethető, ezek felhasználásával korlátozott sikerű ukrán támadást vár, amely után a felek a megegyezés irányába mozdulhatnak el.
Megjelent a Magyar7 2023/9. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
