Az otthoni telefonkészülékre előfizetők száma alacsony volt, ezért a nyilvános telefonállomásokra megnőtt az igény. A közterületi telefonok állítására az IBUSZ Rt. kért engedélyt 1927-ben, majd a Magyar Telefonautomata (Matart) Rt.-nek engedélyezte a főváros a nyilvános, piros pénzbedobós telefonkészülékek felszerelését.
A Matart építészirodák segítségét kérte a budapesti telefonfülkék formájának kialakításában. Így született meg Farkas és Társa Rt. tervezésében a négyzet alaprajzú, kupolás tetővel ékesített telefonfülke.
Az első telefonfülkét 1928. december 13-án állította fel a cég a Váci út 6. szám előtt.
Budapest első ötven készülékéből további tíz darabot a budai részen, a maradék húszat pedig a pesti oldalon a Duna és a Nagykörút által határolt részen kívül állították fel. A VIII. kerület volt a legjobban ellátott. Minden fülkében volt készülékismertető, kitették a legújabb előfizetői névsort, valamint az adott területen illetékes mentők és tűzoltók hívószámait, és a fülkék áramellátását külön áramköri hálózaton üzemeltették.
1962. június 12.: Iván Ferenc, a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatójáról készült a fotó (Fotó: Nemzeti Fotótár/MTI/Molnár Edit)
A nyilvános telefonok használati díja kezdetben húsz, majd 1943-tól harminc fillér volt. Ez a változás sok meghibásodáshoz vezetett, mivel két különböző méretű érmét kellett bedobni a készülékbe. Erre válaszul felvetődött a tantusz bevezetésének ötlete, ami egy kifejezetten telefonáláshoz vert érme volt, és a háború végétől 1964-ig volt forgalomban.
Budapest ostroma alatt a bombatámadásokban 1944-ben az utcai fülkék szinte teljesen megsemmisültek.
A háború után az első nyilvános telefonfülkét 1946 augusztusában, a budapesti Dob utcai posta épülete előtt adták át.
A telefonfülkékből 1945 és 1990 között összesen húszféle típust gyártottak és helyeztek el országszerte.
Budapest, 1946. szeptember 5.: A Matart boltjaiban lehetett megvásárolni 80 fillérért a tantuszt (Fotó: Nemzeti Fotótár/Mafirt)
A kilencvenes évek elején megjelent mobiltelefonok miatt egyre inkább háttérbe szorult a nyilvános telefonok használata, ennek következtében a számuk drasztikusan lecsökkent. Ám néhány megmaradt, mert a háromezer főnél kisebb lélekszámú településeken legalább egy, ennél nagyobb településeken pedig háromezer lakosonként legalább egy nyilvános telefonállomást kell működtetni.
Régi telefonfülke a budapesti Üllői úton. Fotó: MTVA/ Bizományosi, Róka László
Budapesten jelenleg mintegy 600 közterületi telefonfülke található.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
