Mihály vajdát, azaz Mihai Viteazult a román nemzet mártírjának és hősének nyilvánítja a 2020. július 22-i 647-es Hivatalos Közlönyben megjelent 2020. július 21-i 137-es törvény.
Ugyanott és ugyanakkor közölték a 138-as törvényt, amely Vasile Nicula, Ion Oargă és Gheorghe Crișan történelmi személyiségeket, ismertebb nevükön Horeát, Cloșcát és Crișant, az 1784-es parasztfelkelés vezetőit a román nemzet mártírjainak és hőseinek nyilvánítja.
Ez utóbbi jogszabály 3. cikkelye „a román nép Erdélyi-középhegységben hozott áldozata folytonosságának hangsúlyozására, Horea, Cloșca és Crișan mártír hősök emlékének ápolására november 8-át a jósikafalvi román mártírok emléknapjává nyilvánítja”. E témával múlt heti Történelmünk rovatunkban, a július 30-án megjelent Interetnikai konfliktusok Erdélyben, 1918–19 című összeállításunkban foglalkoztunk. Most csak annyit fűzünk hozzá, hogy osztályalapú konfliktusokról volt szó. Ezúttal a Mihály vajdát érintő törvényt szálazzuk.
A jogszabály első cikkelye kimondja: „a román nemzet mártírjának és hősének nyilvánítjuk Mihai Viteazult, Havasalföld és Moldva uralkodóját és Erdély fejedelmét, a román nép első egyesülésének véghezvitelében való meghatározó szerepéért, valamint Románia történelmében tanúsított markáns bátorságáért és áldozathozataláért”. Ez a mondat nagyon sántít, főleg igazságtartamában!
A szöveg a román nép első egyesüléséről beszél. Nem tudni, a nép hogyan egyesült jó négy évszázaddal ezelőtt. Az iskolai történelemkönyvben az szerepelt, hogy Mihai Viteazul egyesítette a három román fejedelemséget. Ami nyilván nem igaz, hiszen Erdély nem volt román fejedelemség. Másrészt Mihály vajda sem politikailag, sem jogilag nem egyesítette az országokat, az viszont tény, hogy 1600-ban volt néhány hónap, amíg gyakorlatilag ő rendelkezett mindháromban. De Erdély fejedelmének nem választották meg! Erdélyben kiadott oklevelein nagyrészt Mihály, Havasalföld vajdája aláírás szerepel, megnevezése Mihály, Havasalföld vajdája, ő császári és királyi felsége erdélyi tanácsnoka, helytartója, erdélyi hadainak főkapitánya.
A frissen megjelent román törvényben Mihályt Havasalföld és Moldva uralkodójának nevezik, Erdély esetében fejedelemként titulálják, ami valótlan állítás, hisz csupán Rudolf német-római császárnak, Magyarország királyának helytartója és főkapitánya volt.
A törvénycikk a román nép egyesítése mellett Mihálynak „Románia történelmében tanúsított markáns bátorságáról és áldozathozataláról” szól. Romániáról csupán 1866-tól beszélhetünk, akkortól nevezték így Moldva és Havasalföld egyesült fejedelemségeit, Erdély még messze volt. Mihályt esetleg a román nép hőseként lehetne emlegetni, nem pedig Romániáéként.
Visszatérve az „első egyesülésre”, helyét ez sem állja, nem csak mint a román nép egyesülése, hanem a három fejedelemség egyesüléseként sem. Ha már első egyesülésről kíván valaki megemlékezni, vegye figyelembe, hogy Erdély, Moldva és Havasalföld első közös fejedelme Báthori Zsigmond volt, még 1595-ben. Ugyanis, országaik védelméért cserében Mihály havasalföldi vajda, illetve Ștefan Răzvan moldvai vajda meghatalmazott küldöttei Gyulafehérváron vazallusi szerződést kötöttek Erdély fejedelmével. Mindkét román ország alárendelte magát Erdély fejedelmének, vezetőik nem nevezhették „saját” államuknak az országukat, s magukat nem nevezhették „Isten kegyelméből” való uralkodónak, csupán helytartónak, saját külpolitikát sem folytathattak, és csupán családi címerükkel pecsételhettek, az államét Báthori használhatta. Báthori Zsigmond egyesítette pecsétjén a három fejedelemség címerét, titulusa: Isten kegyelméből Erdély, Moldva, Havasalföld fejedelme, a Szent Római Birodalom hercege, a Magyar Királyság részeinek ura, a székelyek ispánja. Valójában ez sem volt országegyesítés, hanem perszonálunió. Tehát Mihály vajda csupán fejedelmi helytartó maradt Havasalföldön, ismételjük, az „Isten kegyelméből” ott is uralkodó Báthori Zsigmondé.
Igaz ugyan, hogy fordult a kocka, s Mihály 1599-ben elfoglalta Erdélyt, 1600-ban Moldvát (ugyanabban az évben utóbbit elvesztette, még saját Havasalföldjét is, s Erdélyt is), de hódítása ellenére sosem volt Erdélynek sem választott, sem elismert fejedelme.
Egyszóval, Románia parlamentje történelmet hamisított, és azt törvénybe iktatta.
Szekeres Attila / Háromszék
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
