Több mint négy évtizeden át próbáltak a Titanic roncsára bukkanni, de a technológia csak az 1980-as évekre lett olyan fejlett, hogy ez sikerüljön.
Negyven évvel ezelőtt, 1985. augusztus 31-én bukkantak rá a kutatók a Titanic roncsára, így az 1912-es elsüllyedése óta akkor látták először a hajót. A csapat most a kerek évforduló alkalmából ritkán látott felvételeket tett közzé a felfedezésről – számolt be róla a HVG.
1985. szeptember 1-jén a Woods Hole Oceanográfiai Intézet (WHOI) és a francia oceanográfiai intézet (IFREMER) szakemberei által vezetett nemzetközi csapat az Észak-Atlanti-óceán fenekén, körülbelül 3800 méter mélységben találta meg az RMS Titanic roncsát.
Robert Ballard és Jean-Louis Michel vezetésével a legénység nem sokkal korábban, 1985 nyarán indult az Észak-Atlanti-óceánra az amerikai haditengerészet RV Knorr hajója fedélzetén. Kezdetben az USS Scorpion, egy 1968-ban a tengeren elveszett atomtengeralattjáró roncsainak felkutatása volt a projekt célja, Ballard és a csapat bíztak abban, hogy a munka elvezeti őket a Titanichoz.
A kutatóhajó a legmodernebb technológiával volt felszerelve. Ezek közét tartozott az Argo is, a távirányítású tengeralattjáró, amely oldal irányba kereső szonárral és az óceán fenekéről élő videóképet közvetítő kamerákkal volt felszerelve. Ez talán ma már nem tűnik különösen nagy dolognak, az 1980-as évek közepén azonban még az volt.
Az eredeti terv az volt, hogy szonárral átfésülik a környező tengerfeneket, de ez nem hozott eredményt. A csapat következő lépéseként egy új megközelítést választott: a Titanic elsüllyedésekor és széttörésekor felszabaduló törmelék nyomát követték.
Kevesebb mint egy hétnyi keresés után, szeptember 1-jén az Argo lefényképezett valamit, amiről kiderült: az volt a Titanic kazánja. A csapat tagjai nem tudták magukban tartani az örömüket:
Istenem, ez a kazán! Igen! Igen! Fantasztikus!
– hallható a videón.
A roncsmezőt ezután észak felé követték, ami végül elvezetett a Titanichoz.
Stewart Harri, az Argo projektjének főmérnöke szerint a felfedezés rendkívüli, egyúttal gyomorszorító érzés is volt, hiszen a balesetben több mint 1500 ember vesztette életét.
Ballard 1986-ban egy csapattal és egy másik merülőhajóval visszatért a roncshoz, és közelebbi képeket készített róla. Ez nemcsak részleteket tárt fel a hajóról, hanem azt is, hogy a szerkezet állapota folyamatosan romlik.
A szakemberek hangsúlyozzák: azért tartott négy évtizeden át, hogy felfedezzék a roncsot, mert ilyen mélységben kutatni csak olyan technológiával lehetett hatékonyan, ami az 1980-as évekre állt rendelkezésre.
HVG
Nyitókép: youtube (IFLS), reprofoto
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
