Közel 400 éves női papucsot és selyemruhát tártak fel a régészek a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyház altemplomának egyik sírjában. A lelet különösen értékes, Magyarországon ugyanis kevés emlék maradt fenn a 16–17. század női és férfi viseleteiből.
Zöldes árnyalatú, bőrből készített, fémfonalas hímzéssel díszített magas sarkú női papucs – így néz ki az a 17. századi lábbeli, amelyet a Szent Mihály-főszékesegyház altemplomának egyik sírjában találtak a szakemberek. Az altemplom régészeti feltárása és helyreállítása a veszprémi várnegyed megújításának részeként kezdődött el – a Veszprémi Főegyházmegye mintegy 35 ezer négyzetméter épített és 10 ezer négyzetméternyi zöldterületet újít meg 2025 végére.
Az altemplomba a 15. századtól már biztosan temetkeztek, és később, a 17. században is temetkezőhelyként használták. A szakemberek összesen 13 sírhelyet találtak, ezek közül többet már az 1970-es években feltártak. „Két koporsó fedlapja viszonylag épen maradt, amelyeken csillagfejű rézszegecsekből kirakott díszítés és felirat volt olvasható. Ezek alapján derült ki, hogy Babócsay Ferenc egykori veszprémi várkapitány családtagjainak nyughelyére bukkantak. Azt feltételezzük, hogy a 2022–2023-ban feltárt, hasonló korszakból származó sírokban is ennek a családnak a tagjai nyugodtak” – mondta Hegyi Dóra, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének ásatásvezető régésze.
Egyikük az a fiatal lány, akinek selyemből készült, csipkedíszes ruhája és papucsa is jó állapotban maradt meg – a díszes, nemes anyagból készített ruházat és a lábbeli is arra utal, hogy rangos család tagja lehetett.
A körülbelül 400 éves papucs különösen értékes lelet, Magyarországon ugyanis kevés ruhadarab és lábbeli maradt fenn a 16–17. századból. A papucs a kutatások szerint török hatásra terjedt el Európában, a férfiak és a nők körében is népszerű volt – erről portrék és írott források tanúskodnak. A kora újkori Európában magas sarkú változatban is előfordult – meglepő módon magas sarkú lábbeliket eleinte szinte kizárólag férfiak hordtak, azok csak később terjedtek el a nők körében.
A Szent Mihály-főszékesegyház altemplomának két másik, az 1970-es években feltárt sírjából is előkerült egy-egy pár papucs, ám ezek a most restaurált darabbal ellentétben kerek orrúak és lapos talpúak voltak.
Érdekesség, hogy a szakemberek a Szent István- (ferences) templom alatti kriptában feltárt csontkamrában is találtak lábbeliket, öveket és erszényeket. „A 18. század első felében épült ferences templom alatt végig kripta húzódik, ennek falában találhatóak a sírhelyek. A kripta döngölt földpadlója három nagyméretű osszáriumot, vagyis csontkamrát rejtett, amelyek a templom jelenleg zajló helyreállításához kapcsolódó földmunkák során bukkantak elő. Az osszáriumokat részben a padlószint alatti földrétegbe, részben az alatta húzódó sziklafelszínbe vájták bele, majd vastag mészréteggel fedték le. Ezek lényegében olyan gödrök voltak, amelyekbe a kriptában korábban eltemetett elhunytakat áthelyezték, amikor ott már nem volt több hely” – magyarázta Hegyi Dóra.
A Magyar Nemzeti Múzeum ásatásvezető régésze hozzátette: a gödörben nemcsak az elhunytak csontjait találták meg, hanem ruházatuk maradványait is, például bőrből készült lábbeliket, öveket, bőrerszényeket és személyes tárgyakat, többek között textilszentképeket, kegyérméket, mellkereszteket. Ezek egy része kiváló állapotban megmaradt, restaurálásuk a feltárást követően azonnal megkezdődött.
Veszprémben a Szent Mihály-főszékesegyházat 2023 májusában nyitották meg a nagyközönség előtt, az altemplom megújítása azonban egészen 2025-ig tart majd. Ahogyan a várnegyed legtöbb épülete, úgy az altemplom falai is erősen vizesednek, aminek a kiküszöbölésére megoldást kellett találni. Ehhez elengedhetetlen volt a padló régészeti kutatása, mely során többek között a 17. századi női papucs is a felszínre került. A feltárást követően építhetik be a szakemberek a szükséges szigetelő rétegeket és gépészeti rendszereket a falak megóvása érdekében.
„Nagyon izgalmas volt a feltárás, mert a járószintet többször – például a román korban, a gótikában, a barokkban, sőt az 1910-es években is – magasították, módosították” – mondja Vavra Áron műemléki projektvezető. „Az altemplom padlószintje alatt például román kori vakolatmaradványokat találtunk. Az a célunk, hogy az altemplom és a kápolnák falazatát – a vizesedés miatt – a további károsodástól megóvjuk” – tette hozzá a projektvezető.
Forrás: Veszprémi Főegyházmegye
Fotó: Hegyi Dóra; Harazin-Szabó Krisztina
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
