Néha érdemes egy-egy szürreális, szatirikus nézőpontot előrántani a "kalapból", mert ezekből szemlélve meglehetősen megvilágító erejű látleletet kaphatunk a valóságról. Ne nyissuk meg a vitát, vajon léteznek-e földönkívüli lények, a játék kedvéért engedjük meg, hogy léteznek. Ha egy ilyen lény annyit látna a világunkból, amennyit a televízió, az internet, s úgy általában véve a reklámok világa mutat, akkor vélhetően elég érdekes következtetést vonna le az emberi fajról.
Mi ez a következtetés?
Megállapítaná, hogy ennek a fajnak, mely a Föld nevű bolygón él, a hím tagjai fekete bőrűek, a nőstény tagjai pedig fehér bőrűek, gyakran szőke hajúak.
Természetesen mi sem áll távolabb a valóságtól, ugyanis az emberi faj messze nem egységes, több rasszra oszlik, s azon belül is többféle alrassz található. A negrid rassz és a fehér rassz nordikus válfaja történetesen igen távol esik egymástól külsőleg és belsőleg is, mégis egy földönkívüli azt gondolná, hogy ezen a bolygón az a természetes, ha egy negrid férfi és nordikus nőt választ párjául, és ők hoznak létre utódokat.
Bár éppen a fajkeverő propaganda miatt ez egyre többször előfordul, de a valóságban azért messze nem általános még. De bizonyos erők azon vannak, hogy ez valóban minél nagyobb méreteket öltsön. Talán sokszor észre sem vesszük már, de ha jobban megfigyeljük, ez gyakorlatilag mindenhová be van csempészve.
Nézzük csak meg az alábbi, első pillantásra valóban ártatlannak tűnő IKEA-s reklámfilmet:
Az élet pihenéssel teljes, tudjuk meg, de mellé a képünkbe kapjuk a nyíltan hirdetett fajkeverő propagandát is. Mert hát mi sem természetesebb, hogy a család férfi tagja néger, a feleség pedig svéd.
Amikor a globalizmus káros hatásairól beszélünk, nem lehet szó nélkül elmenni e mellett a jelenség mellett, határozottan rámutatva, hogy ez velejárója. A globalizmus eszmei fogalma elválaszthatatlan az ún. amerikai "way of life"-tól, ez a korszellem uralja a nyugati civilizációt egyre erőteljesebben, egyre kiterjedtebben 1945 óta, tehát a második világháború óta. Megkerülhetetlen, és ki kell mondani, hogy ennek gyújtópontjában fekszik a hollywoodi filmipar, de ha ezt kijelentjük, akkor rá kell mutatnunk arra az igazságra is, hogy igen erős bástyája ez a világzsidóságnak.
Nem véletlen egybeesés, ha megnézzük az egyes filmek rendezőit az elmúlt évtizedekben, melyek élen jártak az eleinte bújtatott, ma már nem is bújtatott fajkeverő üzenetekkel, nagyon sok esetben zsidó származásúak voltak.
Talán sokan emlékeznek még egy ’90-es évekbeli kultikus filmre, A függetlenség napjára. A sztori jellegzetesen amerikai. A földönkívüliek meg akarják támadni a világot, természetesen az Egyesült Államokban csapnának le, ahogy érdekes módon mindig soha sem másra, de most nem is ez a lényeg. A Földet egy néger és egy zsidó menti meg. Ez ma már nyilván nem nagy szám, ennél konkrétabb üzenetek is vannak a mai filmekben, gyakorlatilag alig látni új amerikai filmet úgy, hogy ne lenne szexuális kapcsolat egy néger és egy fehér között, természetesen a fehér mindig nő, mert ennek is szimbolikus üzenete van.
Mindenesetre A függetlenség napjának két forgatókönyvíróját érdemes megnéznünk. Az egyik a német Roland Emmerich, aki ugyan – elméletileg – fajilag nem zsidó, de például a homoszexualitását nyíltan vállalja, 2006-ban 150 ezer dollárt adományozott az Outfest buzi és leszbikus filmfesztiválnak egy LMBT-filmarchívum kialakítására.
A másik forgatókönyvíró pedig Dean Devlin, akiről azt hiszem, már az alábbi kép is elárulhatja származását:
Hogy a zsidók mennyire fontosnak tartják Hollywoodot, arra jó példa, hogy néhány évvel ezelőtt óriási bírálatok értek egy Los Angeles-i múzeumot, mely Hollywood történetét dolgozza fel. Ezt a múzeumot adományozók és a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia befolyásos tagjai is támadták, mert úgy vélik, nem foglalkozik eleget a zsidók szerepével az amerikai filmiparban. Pedig úgy látják – sajnos joggal -, hogy az amerikai filmipart a zsidók alapozták meg.
Jonathan Greenblatt, az ADL vezérigazgatója, aki részt vett a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia megnyitó gáláján, a Rolling Stone magazinnak azt mondta három évvel ezelőtt, hogy a Hollywood zsidó történelmét bemutató tárlat hiánya "összeesküvő cinkos hallgatás, ami mélyen felháborító".
– Ahogy végigmentem, szó szerint odafordultam ahhoz, akivel ott voltam, és azt kérdeztem tőle: hol vannak a zsidók? A mulasztás égbekiáltó volt – mondta dörgedelmesen. Vélhetően azóta már pótolták ezt az égbekiáltó mulasztást…
A zsidó filmrendezők egyébként különös és perverz vonzalmat éreznek minden erkölcstelen és fajrontó tendencia iránt, sőt, ők maguk segítik ezt elő. Mert menjünk tovább, nem csak a tömegkultúrában, bár sajnos ma már egyre halványabb a határvonal, a pornóiparban is igen erősen élik ki ezt a vágyukat. Természetesen nagy lelkesedéssel mutatnak be – már egész konkrét formában – fajkeverő propagandát ott is, a globalizmus segítségével pedig túl azon, hogy azt mutatják be "normális szexualitásnak", amit ott látnak az emberek, annak is teljesen természetesnek kell lenni szerintük, hogy néger a fehér nővel… Ne folytassuk. Természetesen ezt saját fajukon belül nem alkalmazzák, ők mindig a fehér rasszt szeretnék "színesíteni".
Ebből sem csinálnak egyébként titkot, maga a Szombat.org ír így erről:
Nem véletlen, hogy a háború utáni Amerika leghírhedtebb pornóiparosa egy bizonyos Reuben Sturman nevű zsidó volt, akit "a pornográfia Walt Disney-jeként" emlegettek. Az amerikai igazságügyi minisztérium szerint az 1970-es években az országban fellelhető pornókiadványok nagy része Sturman kezében összpontosult.
Egy másik pornóiparos zsidó, egy bizonyos Al Goldstein (a Screw magazin kiadója) egész őszintén meg is mondta a zsidók motivációit.
Milyen igaza volt és lényeglátóan fogalmazott Prohászka Ottokár lánglelkű püspökünk 1918-ban a Kultúra és terror című cikkében, melyben egyértelműen a zsidóság tevékenységéről beszél:
Henney Viktor – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
