Sulyok Tamás köztársasági elnök kedden, az ún. holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján mondott beszédet az Országházban. Beszédében hangsúlyozta a remény fontosságát, valamint kiemelte, hisz abban, hogy az emberiség feladata a békés egymás mellett élés.
Sulyok Tamás köztársasági elnök a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján tartott beszédét azzal kezdte, hogy elmondta, nehéz a múlt felidézése, mert „elevenen szembesít ma is a régi bűnökkel”.
A köztársasági elnök hangsúlyozta, hisz abban, hogy az ember alapvetően jóra, bizalomra és elfogadásra született, és hogy az emberiség feladata a békés egymás mellett élés.
– Hogy mégis miért kell az emberiségnek újra és újra tragédiákkal, esztelen és eszetlen egymás ellen fordulással szembesülnie? Én magam a választ nem tudom. Talán csak azt, hogy az egymás iránti tisztelet és mások igazságának elfogadása nélkül folyamatosan kísért minket utunkon a jóra való restség sötét árnya – fejtette ki Sulyok Tamás.
Elmondta, hogy április 16-án arra a több százezer zsidó honfitársunkra emlékezünk, „akiket kiszakítottak közülünk”. Megjegyezte, hogy értük, saját magunk és a jövő nemzedékek miatt meg kell fogadnunk, hogy „soha többé nem engedjük az embertelenség eszméit hazánkban még csak kicsírázni sem”.
Szent Istvánra és Deák Ferencre tekintve, emberszeretettel, istenhittel a szívünkben megőrizzük, megújítjuk és növeljük az emberiességet, az embertársaink iránti tiszteletet – folytatta.
Sulyok Tamás hozzátette, hogy a remény még a legnehezebb időkben is ott van az emberben, majd Radnóti Miklós Majális című versének utolsó strófáját idézte, amely egyrészt szól a reményről, de a szörnyű valósággal történő szembenézésről is. A köztársasági elnök megjegyezte, hogy az emberséghez méltó értelem mondatja velünk, hogy nem reménytelen hinnünk abban, hogy a múlthoz hasonló bűnök nem ismétlődhetnek meg a jövőben.
Elmondta, hogy az emlékezéssel a jövőért érzett felelősségünket is kinyilvánítjuk, „azt a közösségi felelősséget, amelynek alapján vállaljuk a nemzethez való tartozást”.
Az ember mint olyan: szent. Ez a szentség azt jelenti, hogy semmilyen, se vallási, se származási, se világnézeti meggyőződése miatt nem ítélkezhet egyik ember a másik ember élete felett, egyik közösség a másik közösség élete fölött – emelte ki, majd elmondta, hogy a sérthetetlen emberi méltóságba vetett meggyőződéssel, felelősséggel és elhatározással tekintünk az emléknapon egyszerre a múltra és a jövőre.
Ezután a köztársasági elnök elmondta, hogy megrendítette, amiket az elmúlt hetekben a nyilvánosságban az apja múltjáról olvasott.
„Nem tudtam faggatni, így maradtak az ő elejtett szavai és hallgatásai. Ma sem tudom már kérdezni” – mondta a negyven éve halott apjáról, azt hangsúlyozva, hogy apja nemzedékében többnyire hallgatni igyekeztek a múltról.
„Tizenkét évvel a holokauszt után születtem, a családban azt hallottam, hogy mi soha senkinek nem ártottunk, nem voltak ellenségeink” – emlékezett vissza.
Sulyok Tamás azt mondta, csak abból tud kindulni, amilyennek apját megismerte, ez alapján pedig úgy képzeli, hogy „1945-ben szembesülhetett azzal a rémséggel, amit a holokauszt jelentett, és egy világ dőlhetett össze benne”.
A köztársasági elnök a beszéde végén „a személyes múltját is vállalva” hajtott fejet a holokauszt valamennyi áldozata előtt.
(Index – 444 nyomán)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
