Egy-egy mű, színdarab, film vagy zene stílusa, jellegzetessége a korszellemnek megfelelően a művész civil életének történéseitől függ. Émile Zola (1840, Párizs – 1902, Párizs) a naturalizmus képviselője lenne, ám a tehetséges író műveihez való hozzáállása nem foglalható eleve elkülönítést jelző meghatározásba.
Nagy vállalkozása, kora sokszínű társadalmának bemutatása részletekbe menően remek. A Rougon-Macquart regényciklussal (1871–1893) óriási felelősséget vállalt; balesetszerű halálát (szén-monoxid-mérgezés ölte meg) nem kevés híve a kémény eltömésével véghezvitt merényletnek tekintette.
Nagyon szorgalmas írónak bizonyult, amellett újságíróként is elismert lett.
Nem célom bemutatni a hatalmas irodalmi örökséget, bár több regényét olvastam. A sikeresek sorában a Thérése Raquin (1867) volt az első, amely íróvá „avatta” a mindig igényes francia társadalomban. A munkásság sorában elterjedt alkoholizmus jelenik meg A patkányfogó (1877) című regényében. Nekem a Nana (1880) és a Germinal (1885) nyerte el tetszésemet, utóbbi a Rougon-Macquart ciklus része, akárcsak a paraszti életformáról szóló A föld (1887). A nagy visszhangot kiváltott Germinal a francia bányászok híres sztrájkjának előzményeit, körülményeit írja le nagy rokonszenvvel, miután elmegy a helyszínre és leszáll a bányába is.
Civil kurázsiját bizonyította ama hírhedt hazaárulási per során is, amelynek vádlottja a zsidó Dreyfus kapitány volt. A végül ártatlannak bizonyult francia tiszt védelmében Zola nyílt levelet intéz a köztársasági elnökhöz Vádolom! (J’accuse, 1898) címmel, és ez nem marad következmények nélkül rá nézve sem. Egyévi börtönre ítélik rágalmazásért, törölik a Becsületrend tagjainak sorából. Ekkor Londonba menekül. Az igazság megállíthatatlan (1901) címmel kiadja jelentős cikkgyűjteményét. Így vállalta – kora társadalmi eseményeinek krónikásaként – újságírói életét is, a későbbi szakmabeliek számára példamutató jelenlétét.
Befejezésül álljanak itt a Germinal zárómodatai: „S a bajtársak csak dolgoztak, szüntelenül dolgoztak, csákányuk zuhanása egyre tisztábban hallatszott, mintha egyre közelebb törnének a föld felszínéhez (…). Régtől érlelődő magvak fakadtak (germinal) a barázdában: emberek növekedtek, izmosodtak a jövő század nagy aratására, bosszúálló fekete sereg, zsendülése hamarosan szétveti e földet.”
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
