Rendkívül érdekes elemzést közölt a Newton médiacsoport szlovák leágazása. A kommunikációs szakemberek azt vizsgálták meg, melyek a leggyakoribb, Volodimir Zelenszkij elnök személyével kapcsolatos vélemények, szavak és kifejezések a szlovák internetes térben.
Bár az elemzés erősen elfogult az ukrán elnök irányába és kritika nélkül veszi át a legfontosabb kijevi narratívákat, tartalmaz értékes és érdekes meglátásokat. Szerzői például helyesen állapítják meg, hogy az orosz-ukrán háború az első modern háború, amelynek frontvonalai már nem csak folyókon, síkságokon és hegyvidékeken húzódnak, hanem a virtuális térben is. A legfontosabb kérdéseket mind ismerjük. Ki tehető felelőssé a háborúért? Mi az oroszok célja? Ki áll nyerésre? Mi lesz a háború után? Az elmúlt hónapokban cikkek tucatjait szenteltük ezek megválaszolásának, így a részletekbe most nem mennék bele, az olvasóra bízzuk, hogy vérmérséklete és politikai tisztánlátása szerint adjon választ a feltett kérdésekre.
Drogos náci, akit Washingtonból irányítanak
Az elemzők azt figyelték meg, hogy a Zelenszkij személyét ért kritikák nagy része nem politikai természetű. A háború előtt gyakran emlegetett tapasztalatlansága, az egyre furcsább korrupciós ügyei, vagy az, hogy választási ígéreteinek jelentős részét nem tartotta be, alig-alig jelent meg azokban a vitákban, ahol felmerült az ukrán elnök neve. Különösen érdekes, miként alakultak a Zelenszkijről szóló diskurzusok a háború alakulásánal függvényében. Az eredményekből világosan látszik, az egyszeri internetező emlékezete igen rövid. Amikor mrácius végén, április elejlén fény derült az irpinyi és bucsai gyilkosságokra, az ukrán elnökkel kapcsolatos diskurzus enyhült, eltűntek a legdurvább toposzok, visszaesett a Zelenszkij bírálók száma, ám az botrány lecsengésével (Apropó, emlékszik arra, mikor olvasott legutóbb friss híreket a bucsai ügyről?) új erőre kapott a gyűlölködés.
Február első felében még egészen semleges, már-már pozitív hangvételű volt a diskurzus. A legtöbb hozzászóló arról írt, reméli, hogy Zelenszkij nem hagyja belerángatni Ukrajnát a háborúba. A hónap második felében, de még a háború előtt már megjelentek a kritikusabb hangok, akkor elsősorban Zelenszkij és a Fehér Ház kapcsolata volt a téma. Leggyakrabban az merült fel, az ukrán elnök miként játszik az USA kezére és hogyan provokálja Oroszországot (Miért nem ül le tárgyalni? Miért utasítja el a semlegességet? – ezek voltak a leggyakoribb kérdések). A háború első napjaiban nagyot ment, de hamar lecsengett a jól ismert elmélet, miszerint Zelenszkij régen elhagyta Kijevet, és ekkor kapott erőre az az állítás is, miszerint Zelenszkij az amerikai oligarchák bábja lenne.
Az első drogos jelzők március második felében bukkantak fel.
Ekkoriban terjedtek el az interneten azok a megszerkesztett képek, amelyeken Zelenszkij elnök íróasztalára kihúzott kábítószercsíkok voltak láthatóak. Egészen áprilisig ez volt az egyik leggyakoribb beszédtéma az ukrán államfővel kapcsolatban. Volt időszak, amikor Zelenszkij vélt drogfüggősége egyértelműen a legtöbbet rágott téma volt az elnök személyével kapcsolatban. A még mindig igen elterjedt „Ne ő mondja meg Európának, hogy mit csináljon!” – típusú megjegyzések is ebben az időszakban voltak a leggyakoribbak, azzal összefüggésben, hogy tavaszra váltak mindennapossá az ukrán követelések. Ekkora datálható például Andrij Melnyik (akkor még) németországi ukrán nagykövet emlékezetes kijelentése a német kancellárról.
Egészen megdöbbentő adat, de a szlovák internetes térben megjelenő vélemények 91%-a elítélően nyilatkozik Zelenszkijről. Bár a háború előestéjén sem volt sokkal barátságosabb az arány (86% körül), a tendencia egyértelmű.
Zelenszkij a sajtóban
A Newton jelentéséből kiderül, a szlovák sajtóban leginkább a SME, a Denník N és a Hospodárske Noviny foglalkozott az elnök személyével. Érdekes, hogy a baloldali Pravda meglepően keveset, ugyanakkor a cikkeik elérése és online visszhangja kiemelkedő volt. Érdekes a leggyakoribb „topicok” listája is. Meglepő módon egyértelműen Zelenszkij színészi, szórakoztatóipari múltja volt a legkedveltebb téma (köszönhetően a bulvárlapoknak), ezt követik a „hős és vezető”-típusú írások és (talán sokaknak meglepő módon) az elnök zsidó származásával foglalkozó szövegek. Ez utóbbi valószínűleg annak a képtelen vádnak a cáfolatával áll összefüggésben, hogy Zelenszkij náci lenne. A végére még egy érdekes adat: a szlovák sajtóban három az egy arányban múlták felül az elnököt pozitív színben feltüntető írások a bírálatokat, kritikákat.
Belefásultunk?
A kutatás készítői azt is megállapították, hogy az elmúlt hónapokban folyamatosan csökken az orosz-ukrán háború jelenléte a sajtóban és az internetes fórumokon. Bár a szerzők ezt nem teszik meg, mi azért emeljük ki, ebben önmagában nincs semmi meglepő. A nyári uborkaszezon eleve parkolópályára állított szinten minden témát, a vészesen közeledő őszi-téli hónapok miatt érzett szorongás uralja a közbeszédet, ráadásul a harcok intenzitása (vagy legalábbis a médiában való megjelenése) is visszafogottabb volt az utóbbi pár hónapban. Nem meglepő és nem is bírálható az a közöny, amellyel az európai átlagember fordul a háború felé, most, hogy saját jólétük, sőt, tulajdonképpen egész megélhetésük, egész eddigi életformájuk veszélybe kerül. Jogos érvelés(nek tűnhet), hogy az ukránok szó szerint az életükért küzdenek, míg itt, Európában legfeljebb azon aggódhatunk, lesz-e miből januárban kifizetni a rezsiszámlát, de egy példátlannak tűnő gazdasági válság árnyékában empátia hiányával vádolni az európai polgárokat az emberi természet teljes félreértése.
Az olvasóban joggal merülhet fel a kérdés, ha a szlovák sajtó Zelenszkijt ennyire egyértelműen és egyoldalúan pozitív színben tüntette fel, hogy fordulhat elő, hogy a „szlovák interneten” mégis ennyire negatív figuraként jelenik meg?
A tanulmány szerzői megállapítják, hogy a szlovák sajtó „semmilyen hatással nem volt” az Ukrajnával kapcsolatos netes közbeszédre, mindezt ráadásul úgy, hogy a Zelenszkijt esetleg bíráló cikkek sem a legforróbb témákat hozták elő az elnök személyével kapcsolatban, értsd: nem írtak „drogos náci” színvonalú szövegeket. Az egyébként tényleg átböngészésre érdemes kutatás egyik nagy hiányossága, hogy nem próbál meg választ adni a fenti kérdésre.
A háború első orosz kudarcai után szinte mantraszerűen ismételgette a média (igen, mi is), hogy a narratívák háborúját Oroszország egyértelműen elveszítette, a híres orosz médiabefolyásolása potenciál legenda volt csupán, Ukrajna teljesen egyértelműen saját szája íze szerint alakítja a háborúval kapcsolatos nyugati közbeszédet. Nos, ez bizonyos szempontból így is van. A mainstream sajtóban valóban elvétve kaptak csak helyet realistább, kritikus hangok, a háború hatodik hónapjában is sokszor az az érzése az embernek, nyugati kollégáink egészen más filmet néznek. Lássunk egy aktuális példát! A nagy déli ukrán ellentámadást első pár napján háborút és sorsot fordító eseményként ünnepelték szerte Európában, ehhez képest az elmúlt nagyjából egy, másfél hétben alig-alig érkeznek hírek. Talán nem vetjük el a sulykot, ez valószínűleg annak a jele, hogy a néhány józan szakértőnek igaza volt, a sajtó megint feleslegesen fújta fel a propagandaballont. Nem csoda hát, ha az átlagolvasó egész egyszerűen kiábrándul. Vagy tudatosan kerüli az ukrán fél narratíváját bemutató cikkeket, vagy, ha el is olvassa őket, azt leginkább csak azért, hogy gúny tárgyává tegye.
Az, hogy az internetezők körében ilyen eredményesen tud terjedni az orosz nézőpont, nem néhány aktívabb Telegram-csatornán, meg nagy elérésű FB-oldalon múlik.
Kétségtelen, kell hozzá az is. De nem árt, ha van mellette egy a Kijevvel szemben minden kritikát nélkülöző mainstream sajtó és jónéhány, választóik akaratát tudatosan semmibe vevő politikus.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
