December első vasárnapján tovább robog a progresszió vonata, hogy most is felvonultassa a haladás krémjét! Indulás!
3. A "diszkriminatív elemek" miatt idén nem játssza a karácsonyi szezonban a Diótörőt a Berlini Állami Balettintézet. Csajkovszkij híres műve a kolonializmusnak esett áldozatul és került ki a műsorból. A kifogásolt részek az úgynevezett "etnikai sztereotípiákhoz" köthetőek (ázsiai háremhölgyek stb.), de Nyugaton már a "blackfacing" (fehér színészek néger karaktereket játszanak el, feketére festve) sem elfogadott (fordítva természetesen "semmi baj" nincs a dologgal). Érdekes, hogy a darabot a közelmúltban (2013) még javában, nagy csinnadrattával ünnepelték, ez pedig csupán nyolc, azaz nyolc évvel (!) ezelőtt volt.
A "diszkriminatív előadási módok" – köztük a "blackfacing" – az utóbbi pár évben váltak ellenség tárgyává szerte a nyugati világban, közvetlenül azután, hogy a fehér ember egyre inkább a politikai korrektség és a nem fehér rasszok céltáblája lett. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen törvényszerű, hogy ami a politikában, a "mindennapokban" terjed, az a kulturális életben is visszaköszön majd. Kíváncsi vagyok, 10 év múlva marad-e egyáltalán darab, amit játszhatnak még Nyugaton.
2. Ugyan, kinek ne szorult volna még második világháborús tüzérségi töltet a végbelébe? Valószínűleg soha senkinek, egy brit férfit leszámítva, aki ezzel a "panasszal" sétált be az angliai Gloucester egyik kórházába. Ez már a fegyver Pride, vagy valami más?
A kórházba a bombaszakértők is kimentek, ám addigra az orvosoknak hála már megszabadult a beteg a hívatlan (?) vendégtől. Egyszersmind a bomba már hatástalan volt, így nem jelentett veszélyt senkire.
Az érintett magyarázata szerint otthon "megcsúszott és pont ráesett" a bombára, ami így a végbelében kötött ki. Nem túl hihető történet, valószínűleg egyéb "motivációk" álltak a háttérben.
Egyébként valamilyen oknál fogva egészen irreális összegeket emészt fel évente az, hogy tárgyakat távolítsanak el emberek végbeléből. A Nemzeti Egészségügyi Szolgálat évente 450 ezer dollárt áldoz az ilyen "panasszal" érkező páciensek megmentésére, ellátására Angliában.
Természetesen nem bizonyítható, hogy ez bármilyen közvetlen eredménye lenne a folyamatos térhódítást végző Pride-lobbinak, de őszintén, értelmes magyarázatot sem lehet adni a jelenségnek. Gyalogsági bajonettet azért feltételezem, nem óhajt majd senki feldugni magának.
1. Skóciában, Linlithgow városában van egy régi kocsma, a The Black Bitch, vagyis A Fekete Szuka. A lokál a 17. század közepe óta üzemel, nevét egy fekete agárról kapta, ami a település kvázi jelképe. Szerepel a címerükben, de szobor is őrzi az emlékét a város közepén. A legenda szerint az állat annyira ragaszkodott gazdájához, hogy a Linlithgow-tó egyik szigetén megmentette az életét, mikor éhhalálra ítélték. A kutya és a város azóta is elválaszthatatlanok, nagy becsben tartják a helyiek is.
Mindezek ellenére sem fogunk skót whiskyt inni a The Black Bitch-ben, ugyanis az üzemeltetők "politikai korrektségből" átnevezik a helyet. A dolog ott válik érdekessé, hogy kivételesen semmilyen nyomás nem nehezedett rájuk, maguktól mennek a "probléma" elébe, nehogy valaki "rasszista utalást" véljen felfedezni a névben. A hely új neve ugyanolyan szürke lesz, mint amilyen szürke világot teremt a politikai korrektség: The Black Hound.
A helyiek közül egyébként rengetegen elégedetlenek a döntéssel szemben, még petíció is indult a névváltoztatás ellen, ám ennek sajnos nem sok esélye van a sikerre.
Nick Mackenzie, a kocsma tulajdonosa cáfolta a helyiek állítását, miszerint nem tudják, mint jelent az állat a számukra. Ennek ellenére "úgy érzi, lépniük kellett" és "igyekeztek egy olyan nevet választani, amely továbbviszi a kocsma örökségét".
Véleményével nincs egyedül. Abel Aboh, a West Lothian Community Race Forum elnöke szerint "át kellett gondolniuk, hogy mi zajlik ma a világban, és fel kellett tenniük maguknak a kérdést, hogy a kocsma neve tükrözi-e bármennyire is az elfogadást."
Megfelelési kényszeres Aboh számára nekem van szimpla válaszom: kit érdekel, mennyire tükrözi? Maradjon The Black Bitch és kész.
Abban bízva, hogy egyszer még ihatok egy jó kis whiskyt a The Black Bitch-ben, búcsúzom mindenkitől. A leveleket továbbra is a [email protected] címre várjuk, az e hetieket is köszönöm!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
