Hétfőn újabb csúcspontjához érkezett a parlamenti aréna verbális küzdelmekkel tarkított történelme. A Jobbik elnöke, Vona Gábor megcsáklyázta az Orbán Viktor miniszterelnök által kormányzott, menekültpolitikába menekülő, korrupciós ügyekkel meglékelt, a kvótaellenes népszavazást lobogójára tűző Fidesz-KDNP rombolót.
Vona Gábor olyan keményen nekiment az őszi ülésszakot napirend előtt kezdő Orbán Viktornak, hogy az felért a miniszterelnök szőnyeg szélére állításával. A kormány kommunikációs stábjában bőszen vakargathatják a fejüket, hogy mit is lépjenek az elmúlt évek legerősebb ellenzéki parlamenti beszédére. Egyelőre ugyanis nem úgy tűnik, hogy Orbán sikeresen tudná védeni a Jobbik elnökének rohamait, aki egyenesen lemondásra szólította fel a kormányfőt, amennyiben az október 2-i kvótaellenes népszavazás eredménytelen lesz.
Vona offenzív felszólalásában arra helyezte a hangsúlyt, hogy Orbán egy kockázatos csatába vitte bele Magyarországot, mert a referendum bukása komoly ütőkártyává válhat Brüsszel kezében. Bár a Jobbik támogatja a népszavazást, és ahogy a kormány is, a NEM-ek mellett kampányol, a felelősséget mégis Orbánéknak kell viselnie. A Jobbik elnöke kiemelte: a népszavazás már nem a megfelelő eszköz a célok eléréséhez, a párt által javasolt kvóták elutasításának alaptörvénybe foglalása azonban „olcsóbb és hatékony” lenne. A párt korábban többször is próbálta átverni az Alaptörvény módosítását, ám a kormánypártok mindig lesöpörték az asztalról. Vona szerint egy eredményes népszavazás után ismét ugyanott tartanának, mint előtte, vagyis a népakaratnak megfelelően alaptörvénybe kéne foglalni az elutasítást.
A Jobbik előtt egy eredményes és egy eredménytelen népszavazás után is nyitva áll a lehetőség, hogy módosító javaslatukat újra benyújtsák. Egy eredményes népszavazás erősítené kezdeményezésük legitimációját, egy elbukott referendum esetén a kormány hiteltelenségének igazolására hivatkozva léphetnének fel a menekültpolitika hitelesebb zászlóvivőjeként. A Jobbik elnökének beszéde a második lehetőségre való felkészülést is jelzi, nem véletlen, hogy Vona Gábor a sikertelen kormányzást és a korrupciót szegezte neki a miniszterelnöknek. Az Orbán Viktor számára talán legfájdalmasabb szúrása az volt, amikor azt mondta, a migráció a kormányfőnek olyan, mint „egy arab varázsszőnyeg, amire felpattan és felrepül a felhők fölé, hogy ne kelljen látnia a magyar valóságot”, ha pedig éppen leszáll vele, akkor alásöpri az oktatás, az egészségügy és a korrupció problémáit.
„Miniszterelnök Úr, az a valóság, hogy amíg ön Brüsszelben Savoyai Jenőt játszik, addig idehaza a katonái szétlopják az országot”
– vitte be a tust Vona.
Egy márciusi véleménycikkben azt írtam: az ország érdekeit nézve nem mindegy, hogy a várkapitány milyen rendet tart fenn a várfalakon belül. Mert ha Magyarországot úgy értelmezzük, mint a magyar emberek várát, ennek a várnak pedig Orbán Viktor a várkapitánya, akkor azt is észre kell venni, hogy talán most éppen erősnek tűnhetnek a falaink, de azokon belül rablás és fosztogatás zajlik. Lehet, hogy sokak szemében hősies kiállás, ahogy a várkapitányunk kardját kivonva áll a falon a behatolók ellen, de közben a készleteket magának és csatlósainak halmozza fel. Kiéhezteti a várat. Magyarországot nem csak az illegális bevándorlástól, a terrorizmustól kell megvédeni, hanem a saját kormányától is, amelynek csatlósai felvásárolják és kisajátítják a magyar gazdaságot, a magyar földet, illetve milliárdos állami beruházásokon nyerészkednek.
Vona Gábor mindezen kormányzati bűnök összefoglalójaként egy új politikai fogalmat alkotott, amikor „korrupciós terrorizmusról” beszélt a parlamentben a kormány képviselőinek esetében, akik „korrupciós bombákat robbantgatnak” Magyarországon.
A Jobbik elnöke Orbán felelőssége kapcsán két lehetőséget vázolt fel. Ha a miniszterelnök nem képes visszafogni a korrupciós terrorizmust, akkor nincs hozzá elegendő ereje, vagyis gyenge. A másik lehetőség, hogy vissza tudná fogni, de Orbánnak ez „pontosan így jó”, vagyis ő is korrupt. Ebből következik Vona súlyos záróértékelése, hogy a kormányfő vagy gyenge, vagy korrupt. A jobbikos pártelnök nem először említi ezt a két alternatívát Orbán jellemzése kapcsán. Júniusban az Inforádió Aréna című műsorában úgy fogalmazott, „Orbán Viktor a harmadik miniszterelnöksége során már igazából kiégett politikai tevékenységeit illetően, és már semmi más nem motiválja, mint a szerzési vágy, és ahogy ott az Országgyűlésben is próbálgattam őt kérdezgetni, úgy tűnik, hogy különféle embereken vagy csatornákon keresztül ami őt igazából motiválja, még a labdarúgáson kívül, az a korrupció.” Márciusban a parlamentben Mitől gazdagodik a miniszterelnök környezete? című felszólalásában a „bűnözők pártjának” nevezte a Fideszt, és kijelentette, hogy Orbán „libidóját a pénz mozgatja”. A Jobbik elnöke ezután afelől érdeklődött, hogy a kormányfő személyes strómanja-e Mészáros Lőrinc, majd még odaszúrva hozzátette:
„Ne azt olvassa fel, amit Habony Árpád a papírjára írt!”
Orbán már akkor is erőtlenül védekezve „válaszolt” és azzal érvelt, hogy az „élete nyitott könyv”, mindaz, ami a vagyonbevallásaiban olvasható, az „úgy van”, a többi pedig csak feltételezés. Hétfőn Vona ismét feltette a kérdést, de ahogy márciusban is, Orbán Viktor inkább kitért és feszengve ellentámadásba lendült. Márciusban még a Jobbik pártpénzeinek felhasználását kérte számon, ami azért volt abszurd, mert a pártok pénzügyi gazdálkodását rendszeresen ellenőrzi az Állami Számvevőszék. Tehát, ha nagy disznóság lenne a Jobbik pénzügyeiben, azt már az ÁSZ kiszúrta volna. Orbán most Volner János nevének kimondása nélkül, „közismert adócsalónak” nevezte a Jobbik frakcióvezetőjét, és más ügyeket is homályosan belengetett, amelyeket sorolni fog, ha rákényszerítik. Vonának azt mondta, ha tudomása van korrupciós ügyekről, azt jelentse be a hatóságoknak, különben „hazug vagy bűnpártoló”.
A kormányzati kommunikációnak aláfekvő Habony-Vajna médiabirodalom már hónapok óta próbálkozik azzal, hogy szenzációhajhász köntösbe burkolt gagyi hírekkel rombolja a Jobbik és politikusainak hitelességét. Volner János állandó szereplője a Fideszhez köthető bulvároldalak és pletykalapok címoldalán hozott, még a kormányzati körökben is megrökönyödést kiváltó legaljasabb mocskolódásokban. Az ilyen karaktergyilkosságokkal próbálják ellensúlyozni a fideszes holdudvar elképesztően pofátlan gyors meggazdagodását (pl. a nemzet gázszerelőjének, Mészáros Lőrincnek, illetve Orbán vejének, Tiborcz Istvánnak és családjának a gyarapodása), botrányos korrupciós ügyeit (mint a Mengyi „Voldemort” Roland-ügy), valamint az alvilág és a fideszes felvilág kapcsolatát (Rogán-Portik-Vizoviczki-ügy). Egyelőre nem sok sikerrel.
A Vonának szánt válaszában – amelyben a Jobbikot „leelitistázta”, mert népszavazás nélkül módosítana Alaptörvényt -, Orbán legpofátlanabb hétfői kijelentése volt, amikor azt fejtegette: a rendszerváltás óta azt tanulták meg, hogy egy-egy ügyben egyetértési pontokat kell létrehozni a rendszerben, és ezért szükséges megkérdezni az embereket. Orbán szavainak pikantériája, hogy éppen a Fidesz kormányzása alatt szigorították meg a népszavazás érvényességi szabályát, illetve Kubatov Gáborhoz, a Fidesz pártigazgatójához és alelnökéhez köthető kopaszok lehetetlenítették el februárban, hogy Nyakó István szocialista képviselő beadhassa a Nemzeti Választási Irodában az MSZP népszavazási kérdését a vasárnapi nyitva tartás ügyében. Ennek tükrében inkább úgy tűnik, hogy a Fidesz azt tanulta meg: egyes ügyekben kell egyetértési pont, míg más ügyekben csak néhány kopasz…
Az egyre agresszívebb Vona-Orbán csörték csupán ízelítői annak, hogy mi lehetne akkor, ha 2018-ban végre sor kerülhetne egy miniszterelnök-jelölti vitára, amely elől azonban 2006 óta következetesen elzárkózik a Fidesz vezetője. A parlamentben már nem ilyen egyszerű elbújni, és a függöny sem nyújt tartósan menedéket a miniszterelnöknek, akit még sokszor megizzaszthat majd jobbikos kihívója.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
