December 5-én a Városmajori Katolikus Egyesület szervezésében megemlékezést tartottak Budapesten, a II. kerületi Kapás u. 46. szám alatti ház pincéjében. A magyarországi vészkorszak idején ez az épület volt a nyilas párt kerületi székhelye. Más rabokkal együtt itt tartották fogva Ervin Gábort és édesanyját is. Mindkettőjüket meggyilkolták. A megemlékezésen jelen volt Erdő Péter bíboros, prímás is.
Erdő Péter bíboros 2025. március 18-án Ervin Gábor vértanúsága helyszínén, a Budai alsó rakparton jelentette be, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hozzájárulásával az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye elindítja az 1944-ben nyilasok által meggyilkolt embermentő pap, hittanár, filozófus boldoggá avatásának folyamatát. A boldoggáavatási eljárás posztulátorának Erdő Péter Depaula Flavio érseki tanácsost, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye külügyi megbízottját nevezte ki; teológiai cenzorának pedig Kránitz Mihály teológust, tanszékvezető egyetemi tanárt. Mindketten jelen voltak a megemlékezésen, csakúgy mint Forgács Alajos, a városmajori Jézus Szíve-templom plébánosa.
A megjelenteket Kövesdi Tamás, a Városmajori Katolikus Egyesület volt elnöke, az Ervin Gábor-megemlékezések fő szervezője köszöntötte. Idézett a vértanúhalált halt pap Mutasd meg az Atyát című elmélkedéséből: „A teremtő szeretet nem kéreti magát. Nem vár jó lelkekre, akik majd feleúton elébe mennek, hanem maga megy »bárányként a farkasok közé«. Utat tör az ellenszenv és ridegség bozótjába. Nem követeli meg mások jóakaratát, hanem létrehozza a jóakarat légkörét. Ezt a szeretetet Jézus Szívétől tanulhatjuk meg. »Mikor még bűnösök voltunk, akkor halt meg Krisztus értünk« – figyelmeztet az apostol (Róm 5,8). A sátán birodalmában gonosztettet gonosztettel, gyűlöletet nagyobb gyűlölettel, sértést bosszúval, büntetést daccal kell fogadni. A világ nagyobb része ma is a sátán szolgálatában áll, újságokból, rádiókból a bosszú, az engesztelhetetlen gyűlölet szavát halljuk. Az Ószövetség igazai kissé enyhítették a bosszú törvényét, nem engedtek a sértésnél súlyosabb elégtételt. »Mondatott a régieknek: Szemet szemért, fogat fogért.« Krisztus Urunk a hegyi beszédben egészen más szellemet hoz. Az ő Szíve egészen mást tanácsol. A gyűlölettel szemben szeretetet, a gonoszsággal szemben jóságot. »Aki megüti jobb orcádat, tartsd neki a másikat« (…) Nem babonás, szó szerinti követést akar Jézus Szent Szíve, hanem az irgalom, a megbocsátás, az engedékenység szellemét. Ne a vita tárgyát nézzük, hanem az ellenfél lelki üdvösségét.”
Kövesdi Tamás hozzátette: „Megdöbbentő itt lenni (…) 81 évvel később (…) mintha itt megállt volna az idő (…) szembesülünk itt azzal a rettenettel, amit elaljasodott emberek követtek el (…) és nehéz szívvel és mély együttérzéssel emlékezünk meg az itt meghurcoltakról (…) Hálát adhatunk az Úristen nagy kegyelméért, hogy Ervin Gábor lelkiségével, munkásságával, a hitben a végsőkig való kitartásával és vértanúságával életet adó lelki örökséget hagyott ránk.”
Kövesdi Tamás megtapasztalta: őt magát és mindazokat, akik részt vállaltak Ervin Gábor történetének kutatásában, „az ő története átalakít és formál minket, krisztusibb emberré tesz (…) Nekem például sokat segít a megbocsátásban, és segít nekem az Úr szemével nézni azokat, akik megbántanak. Hálát adhatunk a kegyelemért, hogy ide kerülhettünk és feladatot kaptunk az Úrtól, és ehhez túláradó kegyelmet, amellyel segít nekünk, hogy Ervin Gábor példáját felemeljük és felmutassuk az Egyháznak.”
Kövesdi Tamás kifejtette: ezen a nyomasztó helyen megérinthet minket a kétségbeesés árnyéka: hol volt Isten vigasza? Eszünkbe juthat Jézus felkiáltása: Éli, éli, lamma szabaktani… Ma péntek van, első péntek, „Nagypéntek (…), és felismerhetjük, hogy
Ervin Gábor ezen a helyen „bárányként ment a farkasok közé”, ahogy Krisztus is önként vállalta keresztáldozatát. Közben édesanyjával együtt hangosan imádkoztak. A mártírsorsú pap gyakran idézte Szent Pált: „Ne engedd magadat legyőzetni a rossztól, hanem győzd le a gonoszságot jóságoddal”. Ervin Gábor lelkiségében és tragikus sorsában „Krisztus jóságával, a Mindenható kegyelmével legyőzte a gonoszságot. Jézus királyi trónja a kereszt, Ervin Gábor itt, ezen a helyen Krisztus győzelmes trónjává tette ezt a pincét, ezt az udvart, amíg végül az ő sziklasírja a Duna temetője lett. Mintha az Úr őt küldte volna számunkra, hogy biztatást, erőt adjon a világ Egyházának és minden jó akaratú ember számára a remény megőrzésére akkor is, amikor nehéz az élet”.
Ezt követően Göncz Balázs, az Állambiztonsági Levéltár osztályvezetője (tagja a Kránitz Mihály és Depaula Flavio által vezetett kutatóbizottságnak – a szerk.), a Kapás utcai nyilas ház történetének kutatója tartott előadást. Elmondta: bár városmajori, gyermekeit iskolába kísérve naponta megállt a Maros u. 44/b előtt, s megnézte Ervin Gábor emléktábláját, mégsem kutatta életének történetét, noha már lassan harminc éve dolgozik levéltárban. Miután azonban régi barátja, Kövesdi Tamás az év elején megkérte, hogy segítsen neki a vértanúhalált halt pap sorsának kutatásában, igent mondott.
A levéltáros emlékeztetett rá: a vészkorszak idején a Magyar Katolikus Egyháznak volt egy, a kommunisták által reflektorba állított papja, Kun páter, de a papság többsége helytállt: hű lelkipásztorok voltak, akik csöndesen tették a dolgukat: kereszteltek, eskettek, gyóntattak, temettek a háborús viszonyok között is. Néhányan pedig a vértanúságot is vállalták hitükért, folytatták a római katakombák őskeresztényeinek nemes hagyományát, a közelmúltban mégis méltatlanul a feledés homályába merültek. Közülük három budai mártírt ismerünk, akik az újpogány nyilasok golyói által haltak meg: Kálló Ferenc esperest, majd szinte egy hónapra rá Ervin Gábort és Gusztáv Bélát: ők ketten ebben a házban, ezek között a falak között szenvedtek hitükért, majd haltak mártírhalált.
Göncz Balázs szavaiból kiderült: a Kapás utca az egyetlen, eredeti állapotában megmaradt nyilas épület. A légóhelyiséggel (ahol a megemlékezés zajlott) rendelkező ház 1944 nyarától zsidók számára kijelölt csillagos hely lett, mely előrevetítette az új épület és lakóinak, később pedig foglyainak szörnyű sorsát: a háború után a teljesen kiürült házba beköltözők nem tudhatták, vagy esetleg csak szóbeszédből értesülhettek e falak véres történetéről, mely mindössze három hónapig tartott. A nyilasok októberi hatalomátvételét követően két héttel, november első napjaiban települt át ide a II. kerületi nyilas pártszervezet a Csalogány utca 58-ból. A vezetőjük 1944. december 26-ig Iglódy Ágoston volt, a fegyveres és pártszolgálat vezetője pedig Weinhardt Géza lett. A kerületi nyilas tagok száma korábban 50-200 között mozgott, 1944 felé ez növekedett. Többnyire itt, a pincében, illetve a földszinten kialakított motozó helyiségben zajlottak az előállítások, az igazolások és a kihallgatások is, az atrocitásokkal egyetemben. Egy egyszerű párttag napi 20 pengőt kapott a szolgálataiért, havi szinten ez a fegyveresek számára 5-600 pengőt jelentett, ami mai áron 500-800 ezer forintos fizetésnek feleltethető meg.
A levéltáros kutatásaira alapozva leszögezte: a hamis papírokkal vagy védlevéllel bujkálók, később az ún. védett, vagy csillagos házakban lakók, a feljelentettek, a kommunisták vagy a nagy értékű budai villákban lakók már november elejétől a nyilasok célkeresztjébe kerültek. Ilyenkor nem számított a kereszt vagy védlevél, a beszállítottakat bántalmazták, megkínozták, elrejtett értékeik átadására kényszerítették. Ez a sors jutott Ervin Gábornak és édesanyjának is. A férfiak származását keresztlevél helyett egyszerű, brutális módon ellenőrizték a kapualjban vagy egy mellékhelyiségben. A tanúvallomások szerint az elfogott, előállított kihallgatottak jajgatása, valamint az udvari kivégzések lövései éjjelente behallatszottak az óvóhelyre is, puskatussal, szíjjal, kábellel, korbáccsal, bikacsökkel és puszta ököllel is ütötték a letartóztatottakat. Arra is voltak példák, hogy a férfi rabokat más, elfogott nők megerőszakolására próbálták kényszeríteni. Volt olyan fiatal nő, akit a pince bunkerajtajához kötözve, a bent lévő foglyok szeme láttára erőszakolt meg egy nyilas.
A körülbelül 25 négyzetméteres pincében gyakran 20–30 rabot is összezsúfoltak. Amikor már elviselhetetlen volt a helyzet, kiválasztottak közülük néhányat, felvitték és agyonlőtték őket.
A nyilasok a foglyok közé beépített emberekkel is dolgoztak, 1944 augusztusában egy ilyen nyilas álszöktetésnek esett áldozatul Ervin Gábor fivére is, mint ahogy a másik, ügyvéd testvére (aki a Szent Kereszt Egylet főtitkára volt) sem kerülhette el a sorsát.
A foglyokat a számonkérők hallgatták ki. Egy-két személyt akár több napon át is vallattak, behozott rokonai előtt. Amikor már mindent kiszedtek belőlük és a további verés is értelmetlennek látszott, kisebb, 5–10 fős csoportban végezték ki őket az udvaron, a fal előtt, az éjjeli órákban, illetve jobb ruhájuk elvétele után lekísérték őket a Duna-partra, ahol sortűzzel végeztek velük, a holttesteket pedig a Dunába dobták. Jelen állás szerint Ervin Gábort és az édesanyját is az udvaron vagy a Duna-parton gyilkolták meg 1944 decemberének első hetében. Mivel rettenetesen megkínozták őket, valószínűleg az udvaron, majd a holttestüket a Dunába dobták.
A Kapás utcában nyilasok a három hónap alatt 150 embert öltek meg. Az áldozatok közül 60-nak a nevét is tudjuk. Harmincan túlélték a borzalmakat.
Göncz Balázs előadását követően részleteket láthattunk Kiss Richárd és Surányi András készülő dokumentumfilmjéből, amelyben egykori koronatanúk idézik fel az 1944/45-ös szörnyűségeket.
A Kapás utcai megemlékezés a Miatyánk, az Üdvözlégy és a 88. Zsoltár elimádkozásával ért véget, az udvaron.
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
