Az életének 85., papságának 60. évében a közelmúltban elhunyt Rózsa Huba biblikus professzor, apostoli protonotárius lelki üdvéért október 16-án 11 órakor mutattak be szentmisét a budapesti Egyetemi templomban Erdő Péter bíboros, prímás főcelebrálásával, majd az elhunytat a templom kriptájában helyezték örök nyugalomra. A temetési szertartást Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök vezette.
Rózsa Huba biblikus professzor temetési szentmiséjén koncelebrált Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök; Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök; Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök; Marton Zsolt váci megyéspüspök; Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, a Központi Papnevelő Intézet rektora; Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektora; Puskás Attila, a PPKE Hittudományi Karának (HTK) dékánja, a PPKE HTK professzorai és paptesvérek.
A köztiszteletben álló tudós tanár lelki üdvéért bemutatott szentmisén a szentbeszédet Erdő Péter bíboros, prímás mondta. A temetési szertartás keretében a Szent István Társulat (SZIT) nevében Sarbak Gábor, a SZIT elnöke búcsúztatta és méltatta az elhunytat, akit a társulat saját halottjának tekint.
A szentmisén Szent Pálnak Timóteushoz írt második leveléből olvastak fel (2Tim 2,8–13), többek között a következő részt: „Ha vele (Krisztussal) együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is… Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.”
Máté evangéliumából az a rész hangzott el (Mt 11,25–30), amelyben Jézus ezt mondja: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket, és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad”, majd így szól: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.”
Erdő Péter bíboros szentbeszédét az olvasmány magyarázatával kezdte: „Ha vele halunk meg, vele élni is fogunk, ha kitartunk mellette, vele uralkodunk.” A Timóteusnak írt második levélben ezek a sorok költői bátorítást jelentenek. Biztatást adnak a híveknek a nehéz körülmények között, olyan ellenséges légkörben, amely a vértanúsághoz vezethet. Kicsendül ezekből a sorokból a megkeresztelt ember megbonthatatlan egysége Krisztussal, aki meghalt és feltámadt.
A Timóteushoz írt második levélnek ez a részlete a keresztény kitartás himnusza, mely Krisztus örök hűségén alapul. Ő ugyanis mindig hűséges marad, mert magát meg nem tagadhatja (2Tim 2,13) – fejtette ki a szónok. – Van tehát valami, amit Isten nem tehet meg? Igen, mert ez a lehetetlenség nem a mindenhatóság korlátozása.
Ahogy Szent Ágoston írja: Az egyetlen dolog, amit a Mindenható nem tehet meg, az, amit nem akar. Mert lehetetlen, hogy az igazságosság akarja a méltánytalanságot, a bölcsesség az ostobaságot, az igazság a hazugságot (Vö. Sermones 214,4). Ugyanígy lehetetlen az is, hogy Isten, aki maga a szeretet, hűtlenül cserben hagyja az embert. Csak az ember élhet vissza annyira a szabadsággal, hogy Isten szeretetét elutasítja.
Erdő Péter az elhunytról szólva elmondta: „Rózsa Huba paptestvérünk, apostoli protonotárius, egyetemi tanár életét Isten hűséges szeretete kísérte. Elevenen őrizzük határozott egyéniségének emlékét. Rá valóban igaz, hogy »az igazságra tanított sokakat«.
Kápláni évei után Esztergomban oktatot, majd Rómában tanult. Munkássága legnagyobb részében pedig a budapesti Hittudományi Akadémián, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán tanított tanszékvezető professzorként. Többször viselte a dékáni tisztséget is. A levelező tagozat igazgatójaként is működött. Elismert szónok volt. Papi egyéniségével, világos tanításával, számos értékes publikációjával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Hittudományi Kar hallgatói és a katolikus értelmiségiek szélesebb körei hűségesek maradjanak hitükhöz, és szeretettel, lelki haszonnal forgassák a Szentírást. Bár vizsgák előtt a hallgatok gyakran tartottak tőle, mi jó humorú, barátságos kollegát és munkatársat tisztelhettünk benne” – tette hozzá a bíboros.
A Szent István Társulatnak 1992-től, a Magyar Hebraisztikai Társulatnak 2002-től volt alelnöke. Tudományos munkásságát Scheiber Sándor-díjjal, Stephanus-díjjal és Széchenyi-díjjal ismerték el – mondta el Erdő Péter.
Rózsa Huba különleges szakmai érdeme volt, hogy a Szent István Társulat szentírásbizottságának elnökeként a teljes Biblia magyar kiadásának javított szövegét új bevezetőkkel és magyarázatokkal sajtó alá rendezte – hangsúlyozta a bíboros. – A Hittudományi Kar könyvtárának igazgatójaként pedig sokat tett azért, hogy a hányatott sorsú kari könyvtár nemzetközileg is jelentős tudományos gyűjteménnyé és kutatási bázissá válhatott. Nyugdíjba vonulása után is segítette a kar munkáját, éveken keresztül tartott értékes előadásokat, példát mutatva a rendszeres munkára és helytállásra.
Erdő Péter bíboros felelevenített egy történetet az elhunyt életéből, amely Rózsa Huba szolgálatkészségéről, felelősségteljes magatartásáról szólt. Mielőtt 1998-ban Erdő Péter átvette a PPKE rektori hivatalát, le kellett mondania a PPKE Hittudományi Karának dékáni tisztjéről. Ekkor még folyamatban volt, s a végéhez közeledett a kar Veres Pálné utcai épületének kialakítása. Felmerült a kérdés, hogy az építkezés utolsó stádiumában, tavasz közepén ki veszi át a dékánságot. „Sokan visszarettentek a feladattól, végül Rózsa Huba volt az, aki átlátva a nehéz helyzetet baráti készséggel, valamint a kar iránti szeretetből elvállalta a feladatot. Ez az epizód is mutatja elkötelezettségét” – emelte ki beszédében a főpásztor, majd az elhunyt életének utolsó időszakáról is megemlékezett.
„Bár a betegség, az utóbbi években próbára tette a türelmét, mégis hirtelen ért bennünket halálának híre. Őszinte szívvel elmondhatjuk róla, hogy Krisztussal közösségben halt meg, hogy vele együtt kitartóan viselte az élet terhét, hogy hűséges maradt papi és tanári hivatásához.
Amikor ma kérjük számára Isten megbocsátó irgalmát, azért imádkozunk, hogy teljesedjék be rajta Dániel próféta ígérete:
Adj, Uram, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki!” – zárta beszédét Erdő Péter.
A szentmise után következett a temetési szertartás, amelynek keretében Sarbak Gábor, a SZIT elnöke búcsúzott az elhunyttól.
„Rózsa Huba professzor úr 1992-től volt a Szent István Társulat alelnöke, azaz egyházi elnöke. Elnökségi üléseinken, a megbeszéléseink során fel kellett ismernünk, hogy lelkiismeretében is komoly felelősséget vállal a magyar katolikus könyvkiadás e legrégebbi, gazdag hagyományú és megőrzésre méltó intézménye tevékenységéért.
Az elnökségi üléseken tudott vitatkozni, elutasítani, aztán – a feladat teljes súlyát átlátva, átérezve – tudta meghallgatni más véleményét is. Volt belátása, és nem egyszer a vidáman utánzott jellegzetes hanglejtése kíséretében tudott lemondóan legyinteni, ha reménytelennek látott valamit. Ne tagadjuk, volt ilyen helyzet is – mondta Sarbak Gábor.
Emellett tudós volt, akit szenvedélyesen érdekelt az Ószövetség világának egésze, nyelve és történelme, kultúrája és mentalitása és ezen túlmenően, szabadidejében a magyar történelem, hogy mi történt akár Buda felszabadításakor, akár Bécsben (ahová mindig szívesen ment), mit csináltak a Habsburgok (milyen könyveket lehet a császárvárosban venni és megrendelni a következő utazásig), milyen pezsgés volt a 19. századvégi Budapesten. Élvezte, hogy olvashatott. Ez hosszú éjszakákon átívelően megadatott neki.
Legyünk őszinték, nem volt könnyen elfogadható ember, mert a véleményét meg merte mondani, időnként elég sarkosan, de sohasem a lelkiismerete ellenére. Így volt pap, tudós és tanár, akitől sokan féltek, ám akit sokan szerettek is.
Hangsúlyoznom kell, hogy az utóbbi évek társulati rendezvényein előadásaiból és hozzászólásaiból közvetlenül is megtapasztalhattuk, hogy ténylegesen és mélyen hívő ember volt, akit az Úristen félelme vezetett. Initium sapientiae timor Domini.
Ilyenkor, volt rá példa, el-elcsuklott a hangja, talán beleborzongott a misztérium fenségébe; teljesen őszinte volt. Megrendítő. Ez segítse őt megállni egyenes derékkal a végső Bíró előtt! Magunknak sem kívánhatunk mást – tette hozzá a SZIT elnöke.
Drága Alelnök Úr – egymás között a társulat szinte minden munkatársa így hívott téged, és most mindegyikünk nevében szólok –, ismerd meg azt az igazságot, amire mindig vágytál, hiszen a te számodra már világos lett, hogy a tudomány, miként földi létünk, véges és elégtelen. Te már valami mást látsz, a teljességet. Nyugodj békében!” – zárta beszédét Sarbak Gábor.
A koporsó beszentelése után a temetés az Egyetemi templom kriptájában folytatódott, ahol Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök vezette a szertartást, amelybe a kihangosítás segítségével a templomból kapcsolódhattak be a hívek, akik a szertartás után róhatták le tiszteletüket az elhunyt végső nyughelyénél.
A temetési szentmise és a szertartás zenei szolgálatát a Központi Szeminárium scholája és Csupor Márton orgonista látta el.
Szerző: Körössy László
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
