Végjátszma II.

Végjátszma II.

Az Obama féle „demokratikus szocialista” vonalat, melyből Sanders is elvileg származik, a háttérben sikeresen nyírta ki Clinton. 

Nem mintha annyira sajnálnánk őket amúgy, csak hát az eszközök inkább idézik valamely „tekintélyelvű” európai pártot a harmincas évekből, mint a haladárok leghaladóbbikát a fejlettnél is fejlettebb nyugaton.

A Clinton kampány ugyanis nem 2016-ban, hanem 2007-ben indult, amikor Clintonnyanya hatalmas frusztrációjára a „tejfeles pofájú négertrudeau” Obama húzta be a meccset, egyéb iránt érthető módon: a demokraták akkori taktikája szerint ugyanis a „vénséges vén McCain” ellenében jöhetett Mr Hope, aki Change, ráadásul néger, ami progresszív. Igen, ilyen végletesen primitív világban élünk…

A „zelmútnyócév” Amerikája azonban még a Clinton mögött felsorakozó demokrata szimpatizánsok számára is csupán a kindofokey kategóriába sorolható. Közben a nép egyszerű gyermekei egészen felpaprikázott protest-állapotba kerültek, mert nekik minden volt a nyolc évnyi Obama, csakkindofokey nem. Ők ugye az Aristo legutóbbi posztjában megénekelt írástudatlan vagy funkcionális analfabéta illetve páfrány-szintű átlagamcsik, akik tulajdonképpen Trump felemelkedésének a kulcsai.

„Lárifári, ejnyebenye ebugatta, több pénzt az embereknek, kevesebb rosszat több jót, majd én megoldom nektek!” Ismerős?

Ahogy ismerős a „sikeres üzletember aki majd az országot is úgy fogja felvirágoztatni, ahogy saját cégeit” narratíva is. Ezzel szemben áll egy a meccset eleve lejátszottnak tekintő kormányelit „kindofokey” gazdasággal, valamint pár kínos, ám annál ügyesebben elkent botránnyal és alapvetően semmitmondó kampányszövegekkel. Ismerős? Tiszta 2002 Magyarország… Csak Magyariföldön nem a retyiforradalommal borzolták az átlagpista érzékeny lelkét, hanem koronaúsztatással meg alapvetően olyan dolgokkal, melyek idegenül hatottak 40+4+4 évnyi hígfos után.

Vagy – visszatérve Amerikára – 1961, amikor a semmiből jött egy alapvetően idiótának, agyatlannak és esélytelennek tekintett figura, aki aztán legyűrte az előző, gazdaságilag sikeres, ám némileg megfáradt adminisztráció hatszázszor felkészültebb, dörzsöltebb, ám Clintonhoz hasonlóan arrogáns, offenzív és kellemetlen elnökjelöltjét, aki ráadásul két cikluson át volt alelnök, illetve töltött be kulcsszerepet az establishmentben.

Az 1961-es választás volt egyébiránt az a pont, ami beindította a „great realignment” folyamatát, ami tulajdonképpen (a polgárjogi mozgalmat, Vietnámot követően) egyfajta politikai térfélcserét eredményezett a korábban „déli jobboldali” Demokraták és az „északi liberális” Republikánusok között. Ennek köszönhetően a Republikánusok azóta is egy a Demokraták felé lejtő pályán kénytelenek játszani, és épp ezért Reagan és a Kicsi Bush is ilyen véghajrás, elektorokat vadászó trükkökkel győztek, köszönhetően annak, hogy Amerikában nem feltétlenül a nép szava dönt, lehet valaki úgy elnök, hogy kevesebb szavazatot kap ellenfelénél, ha több elektort képes kiállítani.

Clinton tehát korántsem lehet annyira nyugodt, mint amilyennek látszik, és korántsem érezheti azt, hogy miután minden „észérv” mellette szól, ezeket majd Amerika is meghallja. És nem abból indul-e ki, hogy valaki a szegénységről tart könnyes beszédet egy 15 ezer dolláros Armani blézerben, vagy közli, hogy borzalmas, hogy az „elitek” mennyi pénzt tesznek zsebre a semmiért, amikor ő egy Goldman Sachsnál tartott 20 perces beszédért kapott annyi pénzt egymaga, amennyit egy amerikai óvónő 1000 év alatt keres.

Ennél is szebb, amikor (lévén sajnálatos módon ő egy baloldali jelölt) úgy ostorozza a Hedge Fundokat (ez az amcsi nagyonelit offshore-pénzmosoda céghálója), hogy az ő pénzét, ami sorosi magaslatokat ostromló mennyiségű, épp bizonyíthatóan saját veje mossa, aki egy ilyennek a vezetője.

És hogy honnan lehet egyáltalán egy elvileg jogvédő ügyvédnőnek és mosolygó försztlédinek annyi pénze, hogy Gyuribá is megirigyelheti? Hát egyrészt Gyuribá – a „család barátjaként” – már több mint 30 éve látja el „hasznos tanácsokkal” a befektetni vágyó Clintonokat. Valamint a „kapcsolati tőke” is működik, hisz a Clintonok úgy tolják ezt, hogy amikor apu a „kormány” akkor anyu a „civil”, most meg épp fordítva: anyu kormányzati intézkedéseit Apu és „civil szférája” váltja szépen aprópénzre.

Ez egy maffia tehát, obskurus céghálókkal és a kapcsolatok átláthatatlan nemzetközi hálózatával, amely Hálózat – ha épp úgy tetszik neki – országokat támad meg, foglal el, vált rezsimeket, és… akar levadászni egy-egy Snowdent vagy Assange-ot.

Akik most épp úgy gondolják – életüket mentve – hogy ebbe a totális gépezetbe nem ártana egy csavart dobni, és ebben a buliban szövetségesre lelt egymásban két eléggé érdekes figura: az ősellenség Putyinka a gyurcsányfasiszta Trumpban. Ne legyenek kétségeink: Putyin és Trump egyenként és külön-külön sem lesznek jobb fejek attól, hogy most épp közös érdekeik vannak az Illumináti Sorosiánus Világhatalmi Gépezettel szemben, ami kb. maga a Skynet-Weiland-Omni Consumer Pruducts Clinton- Orwell Corporation.

Példa erre Bernie Sanders előválasztáson való kicsinálása – hogy visszakanyarodjunk a nyitányra -, ami sokkal durvább volt, mint ahogy a másik oldalon mondjuk Trump lehentelte Jeb Busht vagy a Tea Party konzervatívokat. A demokraták Clinton-levelei között ugyanis az is ott van, hogy zsidózzanak, meg személyesen alázzák meg. Meg ne vegyék komolyan a demokrata befolyás alatt álló médiában. Ilyent Trump nem csinált egyik általa kicsinált jelölttel sem, sokkal inkább volt jellemző a fordítottja, illetve egyfajta – rá amúgy most is jellemző – trollkodás. De nyílt lapokkal játszik, és abszolút látható, hogy mire vállalkozott.

Épp ezért van az, hogy Hillary Clinton megválasztását sokkal dühösebb sandersiánus tüntetések fogadták, és faramuci módon azt láthatjuk: míg Trumpot a sértett republikánus elit nem támogatja – Cruz „hisztije” fontos momentuma volt a másik konvenciónak -, a sértett szavazók azonban vonakodva bár, de beállnak Trump mögé. A másik oldalon meg az látszik, hogy bár Bernie Sanders beállt Hillary Összefogás 2016 projektjébe, a sandersiánus nép már a „szegénység végét” akarja, és nem hajlandó beállni a Gépezetbe, sőt, arra is képes, hogy átszavazzon a Főtrollra.

De arra mindenképpen választ kapunk, hogy vajon mennyi esze volt annak a demokrata spin doktornak, aki az establishmentel ellenséges fiatalokat Bernie-vel akarta becsatornázni az establishment alá.

www.tutiblog.com


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »