A barótiak, felsőrákosiak, köpeciek és ürmösiek közös ünnephelyén, a véceri emlékhelynél tartott megemlékezésen több százan vettek részt. A felszólalók beszédeiből kiderült, miért is olyan fontos hely Vécer az erdővidékiek számára, s az is, milyen kihívásokat tartogat közösségünk számára ez az év. Ha más eszközökkel is, mint elődeink, de ma is tennünk kell azért, hogy szabadságunk ne csorbuljon és hangunk messze hallatszódjék – állították egybehangzóan.
Demeter László muzeológus, Erdővidék Múzeumának vezetője beszédében felelevenítette az első véceri megemlékezés pillanatát. Mint mondotta, 1990-ben legalább háromezren voltak jelen és önfeledten ünnepeltek. Most, harmincnégy év múltán jóval kevesebben vannak az eseményen – mondta –, de örvend annak, hogy még mindig szép számban akadnak olyanok, akiknek fontos a hagyomány éltetése. A szokás gyökere azonban sokkal régebbi: az út túlsó felén, ahol most kopjafa áll, már 1901-ben emlékoszlopot állítottak, annak felirata pedig szinte teljesen megegyezik a mai, újabb keltezésű emlékműével – jelentette ki.
A muzeológus szólt arról is, miként vette ki részét a szabadságharcból Erdővidék és Háromszék, mikor járt Gábor Áron először Bodvajban, hol és milyen körülmények közt zajlottak a környékbeli csaták, a felek milyen veszteséget szenvedtek, azoknak milyen hozadékuk volt, és mi történt – miként lett ötvenegy polgári áldozat csak azért, mert elhitték az ellenség szavát – Köpecen. A történészek közül többen is állítják – mondotta Demeter –, hogy a háromszéki ellenállás hozzájárult ahhoz, hogy „a magyar szabadságharcnak a dicső tavaszi és nyári hadjárata ilyen szépen kibontakozhatott, és valóban a magyar szabadság eszméit egészen 1849 végéig tudtuk védelmezni” – fogalmazott.
Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét Szungert Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának külgazdasági attaséja tolmácsolta.
Gál Károly RMDSZ-es parlamenti képviselő március 15-öt olyan dátumnak mondta, amelyik ott él minden magyar szívében: nemzedékről nemzedékre adták, örökítették át, még a legnagyobb elnyomás idején is igyekeztek megemlékezni róla. Harmincnégy esztendeje is a fiatalok félelmet nem ismerő fellépése tette lehetővé, hogy több ezer ember ünnepelhessen a véceri emlékműnél – immár szabadon lengtek a zászlók, énekeltek himnuszt. Manapság ismét külső és belső veszély fenyegeti értékeinket: közelünkben diktatórikus ország fenyegeti világunkat, itthon azok a nacionalista erők lesznek egyre hatalmasabbak, amelyek a magyarokat legszívesebben országhatáron kívül látnák. Közösségünk tagjainak a szabadság érdekében, bár más eszközökkel és módszerekkel, de ma is tennie kell. A legtöbbet azáltal tehetünk, ha élünk a demokrácia adta lehetőséggel és elmegyünk szavazni – mondotta a baróti képviselő.
Benedek-Huszár János, Barót polgármestere úgy fogalmazott, általában az akár több száz évvel ezelőtt élt elődök útmutatását követjük, de lehet követni a kitartó utódok példáját is. A baróti fiatalok immár negyedik éve lehozzák Vécerre óriási zászlóinkat, lehet hó, fagy, napsütés vagy épp mint legutóbb, eső, ők ott vannak Bodvajban, ott vannak Baikó Lajos bazaltoszlopánál is. Illesse köszönet a szüleiket is, akik gondoskodtak róluk, jó hazafinak nevelték őket, erre a napra pedig népviseletbe öltöztették.
Felelősséget kell vállalnunk egymásért – mondotta a baróti városvezető. Erdővidék kicsi közösség, talán egy százaléka a romániai magyarságnak, de az sem kevés. Fontos, hogy felelősséget érezzünk egymásért. Ilyen gondoskodást jelent a kórházfenntartás, a mentőszolgálat és a tűzoltóság működtetése, a középiskola fenntartása és a diákok szállítása. Fontos, hogy erőnk megmaradjon, mert másképp – képviselet nélkül maradva – nem fogjuk eredményeinket megvédeni.
László-Benczédi Zsófia baróti unitárius lelkész áldásában a piros-fehér-zöld kokárdáról szólt: hozzásegít, hogy nemes érzések ébredjenek bennünk, az igazat, a tisztát és a nemest át tudjuk adni a következő nemzedéknek, általuk pedig erősödjön identitásuk.
A megemlékezés színfoltját a Székelyföldi Magyar Szablyavívó Iskola tagjainak fellépése adta: fegyvereikkel olyan hiteles, dokumentálhatóan visszavezethető mozdulatokat mutattak be, amelyeket a forradalmár elődeink is ismertek és használtak. A Gaál Mózes Általános Iskola tanulói közül többen szavalattal és énekléssel járultak hozzá a megemlékezéshez.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
