A magyar történelemben valami oknál fogva meglehetősen sok olyan alakot találunk, akiknek (korai) halála alapjában befolyásolta az éppen válaszúton lévő ország jövőjét. Ők sajnos szinte kivétel nélkül pozitív személyiségek voltak, veszteségük pedig pótolhatatlan a nemzet számára. Közülük is kiemelkedik Gömbös Gyula, aki minden túlzás nélkül a magyar 20. század egyik legkiemelkedőbb politikusa, miniszterelnöke.
Az ifjú Gömbös már javában akkor kezdte karrierjét, amikor a Monarchia túljutott a delelőjén, de ígéretes katonai pályát kínált az arra alkalmasaknak. Pályája során, ahogy később ő maga is leírta, látta az Osztrák-Magyar Monarchia gyengeségeit, a nemzeti és szociális gondolat fontosságát, amely a dinasztiák alkonyának helyére léphet. Elképzeléseinek alapjait már jóval Adolf Hitler előtt megalkotta, ahogy a zsidóság destruktív szerepével is teljesen tisztában volt.
Elkötelezett fajvédőként végigjárta a háborús vereség utáni kaotikus helyzeteket, a "szegedi gondolat", amelynek zászlói alatt Horthyék visszaszerezték az országot, egészen bizonyosan nem létezett volna Gömbös Gyula tevékenysége nélkül. Minden fontos tevékenysége és szervezőkészsége ellenére mégis mellőzni kezdték az ellenforradalmi időszak legelejétől kezdve, valódi reformok és radikális újjáépítés helyett pedig az angolmániás, puha konzervatívok Bethlen-féle köre sajátította ki és torzította el a "szegedi gondolatot". A csalódott Gömbös rövidebb időre jobboldali, fajvédő ellenzékbe vonult, majd a belső megtisztítás elvét szem előtt tartva visszalépett a kormánypártba.
Elképzelései működtek. 1932. október 1-jén úgy vehette át a miniszterelnöki széket Károlyi Gyulától, hogy Nemzeti Munkatervével valódi programja, valódi víziója volt az ország jövőjét illetően. "Helyre kell állítani a magyarság testi és lelki egészségét, mert egy magyart megmenteni az élet számára annyi, mint megsokszorozni a magyar erőket" – jelentette ki a fajvédő vezér.
95 pontjából az 1. pedig kiválóan összefoglalja, mi is volt Gömbösnek és politikai körének ez a bizonyos víziója. Így szól:
1. Politikánk célja
Politikánk célja a magyar nemzet megerősítése, felvirágoztatása, a nemzet minden tagja részére az elérhető legnagyobb erkölcsi és anyagi jólét biztosítása. Mivel ez a cél csakis szilárd alapokon nyugvó, határozott célkitűzésekkel dolgozó s erőteljes alkotmányos központi akarat által irányított független nemzeti állam keretén belül valósítható meg, politikánk közvetlen feladatául az öncélú nemzeti állam kiépítését tekintjük.
Gömbös Gyula Magyarország élére a lehető legalkalmasabb időpontban került. A harmincas évek hajnalán járunk, ahol az optimistább európai lelkek már javában hihettek Európa újbóli felemelkedésében. Egy olyan Új Európáéban, amely képes lesz dacolni a nyugati kapitalizmussal és a keleti bolsevizmussal egyaránt. Adolf Hitler és a német népi mozgalom hatalomra kerülésétől – érzékletes példával élve – egy karnyújtásnyira vagyunk, Benito Mussolini Olaszországa pedig az első perctől kezdve szimpatizált Gömbösnek és körének a követeléseivel, terveivel.
Magyarország politikai jelentőségét egyébként kiemeli az a tény is, hogy az európai kormányfők közül Gömbös Gyula volt az első, aki látogatást tett a frissen hatalomra került német vezérnél.
A politikai vérfrissítést és a kezdeti lendületet azonban olyan esemény törte meg, amely ellen a legjobbaknak sincs fegyvere. A nemzeti munkaterv és a jövőbeli politikai elit, illetőleg értelmiség kinevelése jól haladt, noha a NEP totális tömegpárttá való szervezésének vágya sikertelen maradt. A Gömbösön egyre inkább elhatalmasodó vesebaj azonban minden további tervet és elképzelést elsöpört, míg végül 1936. október 6-án végleg legyőzte Magyarország miniszterelnökét.
Gömbös megítélése a Horthy-korszak hátramaradt részében ambivalens volt. Amíg Bethlen István és a Horthyt manipuláló várcimboraság még éltében is mindent megtettek azért, hogy Gömböst bukni lássák, a néhai miniszterelnöknek elévülhetetlen érdeme van abban, hogy felhelyezte Magyarországot az Új Európa térképére, és ami talán még fontosabb: támogatta és elősegítette egy új, friss politikai generáció megszületését. Ezek közül a mentoráltak közül később többen fényes politikai karriert futottak be a nemzetiszocialista táborban, így például Hubay Kálmán is, aki nélkül értelmezhetetlen a magyar nemzetiszocializmus küzdelme. Gömbös Gyula fajvédőként és elkötelezett jobboldaliként tehát bátran tekinthető az érett magyar nemzetiszocializmus előfutárának, vagy egyfajta korai képviselőjének, aki már 1918-ban is a nemzeti és szociális gondolatok nélkülözhetetlenségéről, egymásra utaltságáról értekezett.
Gömbös Gyula nemzeti munkatervének bizonyos pontjait ugyan kikezdte az idő vasfoga, de legtöbb tétele még mindig megszívlelendő egy korunkbeli szélsőjobboldali mozgalom vagy párt számára. Így például mindenkinek kiemelten ajánlom a 45. pontot. Igen… akkor még olyan erő volt kormányon, amely így gondolkodott:
45. Munka és nem segély
Munkaképes emberek munkanélküliség címén való segélyezésének elvi ellenségei vagyunk s a munkanélkülieket csak munka ellenében támogatjuk.
Isten nyugosztalja a fajvédő vezért!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
