KÉT MAGYARORSZÁG – Fegyőrék az adófizetők pénzéből hazudják azt újságírókról, hogy azok közpénzből hazudnak.
Van annak némi diszkrét bája, amikor a teljesen lenullázódott, még az ellenzéki szavazók zöme által is körberöhögött, jövőre a választáson elindulni sem merészelő Momentum a „történelem szemétdombjáról” értekezik. Ha és amennyiben lenne humorérzékük, belátóképességük, csepp öniróniájuk, akkor nyilvánvalóan saját ügynökpártjuk jelenlegi és egyben végső tartózkodási helyeként emlegetnék azt a bizonyos szemétdombot, ahová a magyarok elsöprő többségének megvetése, a közutálat taszajtotta őket.
Ám minthogy az ilyen típusú politikai létformáktól (lásd még: politikai komisszár, ügynök, birodalmi lerakat, globalista hüllőkeltető stb.) mi sem áll távolabb, mint a humor, a belátóképesség, az önirónia vagy az egészséges önértékelés,
így természetesen nem önmagukat látják a történelmi ganédomb tetején,
hanem néhány kedves kollégámat (Bayer Zsoltot, Bohár Dánielt és Deák Dánielt), akikkel a napokban körbeplakátolták az országot. A plakátokra pedig rávésték: „A te pénzedből hazudnak neked. Váltsunk kormányt április 12-én!”
Jó, mi? Egy úgynevezett politikai párt helyez célkeresztbe újságírókat, véleményvezéreket. Eddig úgy tudtuk, ez eredetileg fordítva szokás: véleményformálók ellenőrzik, kérik számon, leplezik le a közhatalmat gyakorlókat. Márpedig – tudom, ez néhány ellenzéki szavazónak meglepő – egy ellenzéki párt, vagy legalábbis annak látszatát kelteni próbáló külföldi zsoldosbrigád is a közhatalom része, tudniillik bent ülnek a parlamentben, az ország sorsáról, törvényekről szavaznak-szavazgatnak. (Az most mellékes, hogy ősz óta a momentumosok nem járnak be az Országgyűlésbe, büdös nekik a munka, ám a fizetést azért fölveszik. Pont mint az övcsatos haverjuk Brüsszelben. Amennyit előzőleg hozzátettek a törvényhozás munkájához, nagy űrt nem hagytak maguk után. A füstbombás akcióik alapján kész föllélegzés, hogy nem rontják odabent a levegőt.)
De vissza a szemétdombozáshoz! Szóval ezek a lókötők teleplakátolták a csonka hont kedves kollégáim arcképével, és bukott pártelnökük, éleselméjű Fekete-Győr András a következőket írta ki az internetre Bohár Daninak címezve: „De hidd el, vannak még becsületes emberek Magyarországon. Sőt! Olyan sokan vannak, hogy hamarosan el is fognak küldeni titeket oda, ahová valók vagytok: a történelem szemétdombjára.” Utóbbi mondatnál sikítva fölnevettem. Mintha a pöcéből kiszólna egy számonkérő hang: büdösek vagyunk.
Ezek az emberek tényleg nem látják, tényleg nem érik föl ésszel, hova jutottak? Hogy milyen irgalmatlan nagyot buktak? Hogy a valag brüsszeli meg francia pénzből gründolt, a fősodratú lügenpresse címlapjain és piárinterjúk százaival gondosan építgetett ügynökpártjuk mára mérhetetlen, kuka?
Rájuk pedig még egykori híveik is röhögve, ujjal mutogatnak? Hogy tehetségtelenségüknél és becstelenségüknél legfeljebb az ostobaságuk nagyobb? Hogy a magyar olimpiarendezés megfúrásával olyan történelmi bűncselekményt követtek el a hazájuk ellen, amely megbocsáthatatlan, és amelyért földi hányódásuk után is a magyarok örök megvetése fogja őket kísérni? Nem, nyilvánvalóan nem értik. A bolsevik be van oltva értelem, érzelem, hazaszeretet ellen. Vagy oltás sem kell nekik, így vannak huzalozva. Gyűlöletből készültek.
Pedig hogy reménykedett bennük a birodalom! A Magyar Narancs és társai 2017–18-ban hetente címlapra tették Fekete-Győr Andrást. Oltalmazták, cirógatták őt, őket. És ilyen címekkel nyalongták körbe: „Egy magyar fiatal, akitől megijedt az egész Orbán-kormány.” Ja, megijedt. Orbánék futva rettegnek azóta is. Félelmükben aztán 2018-ban és 2022-ben kétharmaddal nyertek. Ez a megijedés-szöveg is valami hihetetlenül unalmas, parádésan ötlettelen. Folyton ezt szajkózzák. Magyar Péter is azt üvölti: retteg a hatalom. Miközben csak az ő hangja remeg.
„Bohár Dániel, látod ezt? Ilyen az, amikor visszanyal a fagyi. Ilyen az, amikor a saját fegyvereteket fordítják ellenetek. Jól látod: áprilisig minden erőforrásunkat arra fogjuk fordítani, hogy a hozzád hasonló gerinctelen propagandistákat levadásszuk, és leleplezzük a rendszer minden egyes mocskos hazugságát” – írta Fegyőr. A nullaszázalékos párt leszázalékolt elnöke, aki alkalmanként a rollerét mosdatta, és aki szerint a napelem az egy kisebb méretű atomerőmű, meghirdeti a vadászidényt. A puskaszíj lecsúszik a válláról, de azért „levadászna” olyan népszerű, patrióta újságírókat, akiknek a körmük alatt több tudás, becsület és tisztesség van, mint a teljes Momentumban valaha volt (ha volt egyáltalán). Olyanok ellen hirdet vendettát, akiknek egyenként is többször annyi támogatójuk van, mint a Momentumnak fénykorában. Minden erőforrásukat a levadászásra fordítják? Értsd: az államtól kapott párttámogatásból karaktergyilkolnak, miközben szavazójuk már nincs, pártjuk meg kimúlt, elenyészett.
Régi bolsevik trükk: vádold meg az ellenfeledet azzal, amit magad követsz el. Íme: Fegyőrék az adófizetők pénzéből plakátolnak, és hazudják azt újságírókról, hogy azok közpénzből hazudnak.
Holott nem emlékszem, hogy bármelyik kollégát hazugságon, rágalmon kapták volna az elmúlt évtizedekben. Szemben a Momentummal, amelynek a létezése hazugságra, rágalmazásra, a magyar nemzet elleni gyűlöletkeltésre épült – egyedül a kimúlásuk igaz és örömteli.
A momentumosok be sem járnak a munkahelyükre (amíg bejártak, abban sem volt haszon vagy köszönet), mégis fölveszik a közpénzt a nagy semmiért – s közben van pofájuk olyan újságírók nevét a szájukra venni, akik velük ellentétben éjt nappallá téve a hazájukért dolgoznak, havonta milliós-tízmilliós eléréseket produkálnak, és megérdemelt fizetésüket zömmel ennek, a hatalmas facebookos nézettségnek-olvasottságnak köszönhetik.
Persze tudjuk, Brüsszel kiszignálta rájuk a melót. Ez a hattyúdaluk. Mielőtt bevackolnák magukat a történelem szemétdombján, előtte még próbálják segíteni a birodalom utolsó reménysugarát, a feleségét lehallgató, családját eláruló bántalmazót a trónra kerülésben. Kisegérként együtt düböröghetnek Pöti elefánttal a hídon – a szakadékig. Hogy mit remélnek ettől a „segítségtől”, gőzöm sincs. Hiszen az elmúlt években láttuk: bármihez nyúltak, porrá omlott. Ez az ő varázsérintésük. Ilyen volt a szociké, Gyurcsányéké, aztán meg Márki-Zayé is. (Ezért is öröm nézni, ahogy a hármas számú Péter-üdvözítő dörgölőzik a négyes számúhoz. Utóbbi alig győz elhajolni előle.)
Oda próbálok kilyukadni: bármit tesz a Momentum, az visszájára sül el. Ha plakátkampánnyal a konteómessiást segítenék, valójában többet ártanak neki, mint Tarr Zoltán vagy Kollár Kinga legőszintébb pillanataikban. Épeszű, ép lelkivilágú ember biztos nem szavaz olyanokra, akiket Fegyőrék ajánlanak nekik. Juszt se. (Mármint nem a „tévé ügyvédjére” gondolok, az nyilván rájuk fog.)
„Addig pedig ringassátok csak nyugodtan magatokat abba a hitbe, hogy a hatalom árnyékában bármit megtehettek, bárkin átgázolhattok következmények nélkül. Hitegessétek csak magatokat, hogy a büntetlenségetek örökké tart. Van egy rossz hírem: minél inkább ezt hiszitek, annál fájdalmasabb lesz az ébredés. Betelt a pohár, a visszaszámlálás pedig elkezdődött” – zárja Bohár Daninak címzett fenyegetéseit Fekete-Győr.
A Bud Spencer-filmekben szoktak így pattogni a mindenféle kákabelűek a főszereplő előtt, míg meg nem kapják a nekik járó gyógykokit és sallert.
Majd jelentkeznek repetáért, újra meg újra.
Pilhál Tamás – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
