Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Földi István keszthelyi esperes plébános ad útravalót.
Ma, Isten igéjének vasárnapján ő tanít minket. Meghív bennünket, hogy kövessük őt. A választ tőlünk várja. Te döntesz. Mennyi élethelyzet van, amikor döntenem kell: megyek vagy maradok, teszem vagy nem teszem? A Szentírásban is számos meghívási jelenetről olvasunk. Jézus is többeknek mondja: kövess engem! Az a két szó, melyet a héber és a görög nyelvben a követésre használnak, többféle emberi magatartást ír le. A szolga követi urát, a hadsereg a vezérét. Mindig valamilyen közösséghez tartozásnak, illetve a tiszteletnek a jele a követés. Izrael is követi Istenét az Egyiptomból való kivonuláskor. A Sínai-hegyi kinyilatkoztatás után a törvény határozza meg Isten követésének szabályait.
Az evangéliumokban Jézus, a korabeli rabbik szokása szerint, tanítványaival életközösséget létesített. A tanítványok Jézussal együtt élve igyekeztek megjegyezni szavait, utánozták cselekedeteit. Jézus elvárta tanítványaitól, hogy kiszakadjanak a korábbi életkörülményeik közül, kilépjenek a komfortzónájukból. Éreztette velük, hogy követőinek ugyanazt a sorsot kell vállalniuk, mint neki magának.
Az apostoli levelekben más formában jelenik meg Jézus követése, itt a „feltámadt Krisztus” követésére szól a meghívás. Az üdvözültek a Jelenések könyve szerint a Bárányt követik, vagyis oda jutnak, ahol ő van.
A modern világ az önálló személyiséget dicsőíti, és az egyéniség éppen abban nyilvánul meg, hogy az embernek van bátorsága szembefordulni minden tekintéllyel. Ma az önmenedzselés korát éljük. Harcold ki magadnak! Küzdj meg a jogaidért! Biztos te is folytatni tudnád az ilyen és ehhez hasonló felszólítások sorát. Sokan vádolják Egyházunkat, hogy csak olyan embereket tud elviselni a soraiban, akik követik főpásztorukat, plébánosukat, a Tanítóhivatal utasításait. Emiatt nem tekintik jó közösségnek Egyházunkat, mert nem egyéniségeket, hanem „értéktelen szolgai utánzókat” nevel, akiknek mások mondják meg, hogy mit tegyenek és hogyan. Akik ezeket a vádakat hangoztatják, megfeledkeznek arról, hogy az Egyház mindig Krisztus követésére szólít fel, és emberek követésére csak annyiban, amennyiben azok valóban követik az isteni Mestert.
A modern társadalom is kénytelen hirdetések és propaganda útján követésre ajánlott típusokat felmutatni az embereknek, különben irányíthatatlan lenne a közösség. A kérdés csak az, hogy ezek a sokszor látszatszabadságot hirdető celebek tudnak-e vonzó, követhető, jó példát adni másoknak. Mert a virtuális világ, a média a negatívumokat, a bűnöket is képes pozitívumként feltüntetni, megtévesztve, félrevezetve sokakat. Mi legyünk egyéniségek, akik képesek vagyunk Krisztus követésére akkor is, ha a virtuális valóság másra csábít.
Jézus meglát és megszólít. Mennyire személyes és közvetlen a meghívása: „Kövessetek engem!” S mindjárt megmondja a feladatot is: „én emberek halászaivá teszlek titeket”. Ő teszi azzá őket. Minket is ő tesz a követőivé mindazokkal az adományokkal, amelyeket az életünk során kapunk tőle. Téged is megszólított, és keresztséged által meghívott, hogy kövesd. Ma is szól hozzád. Meghallod hívását? Ki mersz lépni a komfortzónádból? El tudod dobni „hálóidat”, hogy ő azzá tegyen, aki vagy? Követlek, Uram!
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
