Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Földi István keszthelyi esperes plébános ad útravalót.
A karácsonyi idő utolsó vasárnapján az Úr megkeresztelkedésére emlékezünk. Izajás próféta leírása Jézus keresztségekor történelmi valósággá válik. Galamb képében leszáll rá a Szentlélek, és az Atya hangja hallatszik. Isten a maga szentháromságos valóságában jelenik meg itt mindenki számára. Jézus keresztsége tehát elindulása küldetésének teljesítésére. A küldetésre, melyben az üdvösségtörténet a Szentháromságban valósul meg.
Amikor Jézust a Keresztelő alámeríti a Jordán folyóban, egy kezdetet látunk. Isten a Fiában belép az emberek közé, hogy mint ember magába fogadja Szentlelkét, s így helyreállítja a rendet a világban. A befogadás nem megy egyik pillanatról a másikra. Amikor meghal a kereszten, akkor fogadja be tökéletesen a Szentlelket, mert a Szentlélek csak ott jelenik meg, ahol a szeretet életté válik.
Nagyobb szeretete pedig senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért. Amikor Jézus meghal a kereszten, akkor fejeződik be keresztsége, mert mindenestől elfogadta a Szentlelket. S a Szentlélek, Isten ereje támasztja fel őt a halottak közül egy új életre. A mi keresztségünk Jézus keresztségében való részesedés. Megszabadulunk minden bűnünktől, mert eltörli az áteredő bűnt és a személyes bűnöket. A megéléséhez megkapjuk a Szentlelket, akiben Isten gyermekeivé válunk. Isten népének, az Egyháznak tagjaivá leszünk. De az emberi természetünkből fakadó hibáink megmaradnak. Ezért feladatunk van: a keresztségben hozott döntés megvalósítása. Ebben segít nekünk a Szentlélek, ha hallgatunk rá. Hordozod-e magadban és használod-e a Lélek ajándékait? A keresztség folyamata akkor fejeződik be, amikor földi életünk véget ér. Tényleg meghalunk a bűnnek, mert utána már nem tudunk sem jót, sem rosszat tenni többé. Isten pedig aszerint fog megítélni minket, hogy miként éltük meg a keresztségben kapott feladatunkat.
A keresztséget jelképezi az ószövetségi előképe. A keresztelés szertartása a tengeren való átkelés, amikor magunk mögött hagyjuk a bűn rabságának birodalmát, és Jézus vezetésével útnak indulunk. A keresztelés után még nem érünk rögtön célba. Nem vagyunk az üdvösségben. Sokan itt meg is állnak, és nem haladnak tovább a szentségi úton. Ezért számukra távolivá válik az ígéret földje. Mi pedig halálunkig vándorolunk célunk felé, botladozva bűneinkben, míg halálunkban megérkezünk az ígéret földjére: Isten valóságába, a mennyei Jeruzsálembe. De ahogy nem mindenki jutott be az ígéret földjére, ugyanúgy láthatjuk, hogy sajnos köztünk is vannak, akik nem járták végig a keresztségük után az életük útját a Szentlélekre hagyatkozva, hanem saját erejükben bízva a bűn birodalmába vágyakoztak vissza, a „húsos fazekak” mellé, vagy bálványaiknak hódolva megfeledkeztek arról, hogy ki az igaz Istenük. Ezért méltatlanná váltak az üdvösségre. A keresztség tehát nem csupán egy szertartás, hanem az élet! Terád is leszállt a Szentlélek, amikor megkereszteltek, de vajon rajtad maradt-e? Krisztusra leszállt, és rajta is maradt. A Lélek, Isten Lelke, az örök Szeretet, aki egy az Atyával! Aki feltámasztotta őt harmadnapon. Ha Jézust hallgatod, akiben az Atyának „kedve telik”, és a Szentlélek ajándékait használod, akkor feltámaszt téged is az utolsó napon!
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
