Macedónia az elmúlt hetekben a polgárháború szélére sodródott – oda, ahonnan 2001-ben egyszer már vissza tudott fordulni. Április végén titokzatos támadás történt egy macedón rendőrőrs ellen, május elején pedig húsz halálos áldozattal járó lövöldözés volt az országban. A kormány albán terroristákat sejt az akciók mögött. Az ellenzék viszont a kormányt magát.
Nikola Gruevski jobboldali miniszterelnök 2006 óta irányítja az egykori jugoszláv tagköztársaságot, amely a kilencvenes évek végén átélt már egy etnikai polgárháborút. A kétmilliós ország negyedét az albánok adják, az ország nyugati részein eleve ők vannak többségben, de a főváros óvárosában is gyakrabban hallani albán és török szót, mint macedónt. A 2001-es ohridi egyezménnyel azonban sikerült lezárni a harcokat – és sokáig úgy tűnt, hogy a nemzetközi közösségnek Macedóniában sikerült multikulturális békét teremtenie. Az albán az ország egyik hivatalos nyelve lett, önálló iskolai hálózatuk van, és az albán többségű helységekben eleve úgy érezheti magát mindenki, mintha Albániában lenne.
Ami macedón nézőpontból nem mindig szép – nem véletlenül hívja a szkopjei szleng az albánok „fővárosát“, a Szkopjétól másfél órás autóútra fekvő Tetovót „Bejrútnak“. Az albán városban nincsenek közlekedési lámpák, az odalátogató turistának pedig az a benyomása, hogy az úttest is legfeljebb arra való, hogy valahol rohadhasson a szemét. És mindenütt albán zászlók lobognak.
A macedón társadalom megbékélni látszott ezzel a paralell társadalommal – a szkopjei kormányokban az albánok is részt vesznek. Együttélés helyett azonban békés elkülönülés jellemzi a két közösséget. Hozzá kell tenni, Macedóniában más nemzetiségek is élnek még: cigányok, törökök, vlachok, szerbek, egyiptomiak teszik színessé a kis balkáni államot.
A 2006-ban hatalomra került jobboldali-nacionalista kormány valamiképp vissza akarta hódítani legalább a fővárost, amelynek óvárosát az albánok és törökök uralják. 2006-tól kezdve Nikola Gruevski kormánya hatalmas építkezésekbe kezdett, amelyek célja, hogy szó szerint múltat építsenek a macedónoknak. Ennek keretében akár pár kövecske is elég volt, hogy az ország egyes területein a macedónok által maguknak követelt egykori nagybolgár birodalom templomait „rekonstruálják“ – értsd: mindenféle történelmi bizonyíték nélkül felépítsék. De még ennél is szörnyebb dolgot eszelt ki a főváros kapcsán a kormány: hogy az albánokkal szemben a macedónok európaiságát – sőt: közép-európaiságát – bizonyítsa, teliszórta Szkopjét historicista épületekkel, szoborral, giccses szökőkúttal. A főtérre állított lovasszobor – amely hivatalosan csak egy harcos szobra, de mindenki tudja, hogy Nagy Sándort akarja ábrázolni, aki a kormány szerint nem görög, hanem macedón volt – esténként vidéki vurstlikba illő zenei aláfestéssel és villogó színekkel teszi feledhetetlen élménnyé a kormány városfejlesztő tervét. A szobrok persze provokációnak is jók: a macedónok maguknak követelik Cirillt, Metódot, a bolgár cárokat, Nagy Sándor apját, és még egy diadalív is épült, igaz, arról még nem hallani, hogy Napóleon is macedón lett volna. Az egész történelem- és kultúrpolitikai giccs mögött egy kétes hírű régész áll főideológusként, akit később régészeti tárgyak ellopása miatt perbe vontak.
Nikola Gruevski miniszterelnök azonban – aki a kritikák ellen rendszeresen rendeztet helyi „békemeneteket“ rendszere mellett – csak idénre gyengült meg. Mindez annak köszönhető, hogy az amúgy elég gyenge ellenzék vezére, a szocdem SDSM párt elnöke, Zoran Zaev még pár hónapja „29 bombát“ ígért. Azaz olyan botrányokat, amelyek végül bedöntenék a rezsimet. A botrányok főleg arról szólnak, hogy februárban nyilvánosságra került: a kormányfő személyes utasítására a titkosszolgálat – amelyet mostanáig saját unokatestvére irányított – több tízezer macedón állampolgárt hallgatott le rendszeresen, köztük nemcsak ellenzéki politikusokat, de saját minisztereit is. Különösen az utóbbiak beszélgetései érdekesek, mert bepillantást engednek a rendszer totális cinizmusába és korruptságába. Saját politikájuk irracionalitásával a kormány több tagja is tisztában van: az egyik lehallgatott beszélgetésen a pénzügyminiszter, Zoran Stavreski – a szkopjei óriásépítkezések kapcsán – azt mondta, hogy „mindannyian elmebetegek vagyunk“.
A macedón lakosság körében azonban csak lassan csapódtak le az események: az albánokat eleve nem érdekli, mit tesz a szkopjei kormány, ameddig az ő jogaikat nem bántja, a macedónok többségéhez meg nem jut el minden információ, mert a médiát majdnem hézagmentesen – egy napilap és egy internetes portál kivételével – teljes kontroll alatt tartja a kormány.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
