Történelmi győzelmek és nagy meglepetések a Grammy-díj-átadón Kulcsár Gábor2026. 02. 02., h – 06:56
Lezajlott a 68. Grammy-díj-átadó, átadták a szórakoztatóipar legrangosabb zenei díjait.
Azzal senki nem vádolhatja a Grammy-díj-átadót, hogy ne tartogatna meglepetéseket még akkor is, amikor a győztesek szinte garantáltnak tűnnek – még az est legrangosabb díjait illetően is.
Az év albuma, a gála egyik legnagyobb kitüntetése a Puerto Ricó-i származású Bad Bunny ölében landolt Debí Tirar Más Fotos című albumáért. Ez az első spanyol nyelvű album, mely győzedelmeskedett a kategóriában. Bad Bunny tavaly rendkívüli momentumot épített, a jövő héten esedékes Super Bowl amerikaifoci-bajnokság félidejében is ő lép majd fel, ami az elmúlt hónapokban nem kis felháborodást keltett az amerikai republikánusok körében.
Az év felvétele díj Kendrick Lamarhoz és SZAhoz került a Luther című dalért, mely Luther Vandross egykori soulénekesről kapta a nevét. A közönséget alaposan össze is zavarta a díjat átadó Cher, aki véletlenül magát Vandrosst jelentette be győztesként. Kendrick Lamar, miután tavaly is aratott a díjátadón, immár a Grammy-történelem legdíjazottabb rappere, megelőzve Jay-Z-t.
Az év dala (ez a díj inkább a dalszövegért, míg az év felvétele inkább az előadásért jár) Billie Eilish és testvére, Finneas O’Connell Wildflower című műve lett. A négy fő kategória egyedülije, melyben nem érte különöseb meglepetés a bukmékereket, a legjobb új előadó volt, melyet Olivia Dean brit énekes nyert meg.
A gála a fő műsoridőben sugárzott, fő kategóriákon kívül több tucatnyi más műfajban oszt díjakat. Győztesen sétált el többek közt Lady Gaga, a Nine Inch Nails, a The Cure, valamint Kendrick Lamar is, aki összességében a gála legdíjazottabb előadója lett.
A legjobb filmzene kategóriáiban ugyanazok a filmek győzedelmeskedtek, melyek az Oscar-gálán is várhatóak – a legjobb betétdalt a K-pop démonvadászok Golden című dala nyerte (a Grammy történetében első k-pop győztesként), a legjobb eredeti filmzene díját pedig a Bűnösök című horrorfilm.
Kapcsolódó cikkünk
A K-pop démonvadászok június 20-án került fel Netflixre, mostanra pedig a szolgáltató legnézettebb filmjévé vált. Ez pedig nem minden – betétdalai a megjelenés óta a zenei toplisták élén trónolnak. A Golden című szám jelen sorok írásakor, több mint két hónappal a premier után még mindig a leghallgatottabb szám a Spotify zenelejátszón. Hogyan vált egy semmiből jött rajzfilm ekkora szenzációvá, és vajon miért fog idén minden karácsonyi listán szerepelni valami, ami kötődik hozzá?
A k-pop egy dél-koreai popzenei műfaj, mely nyugati dance, hip-hop és rockzenei elemeket is tartalmaz. A k-pop-zenészek rendszerint fiú- vagy lánybandákat alkotnak, és a hangzatos zene mellett az előadásmódra és a látványelemekre is nagy hangsúlyt fektetnek. Világszinten a legismertebb k-pop-bandák a BTS és a Blackpink.
Néhány hete írtunk róla, hogy bár a Netflix sorozatai egyértelműen meghódították a popkultúrát, filmjeik rendszerint nem ütnek akkorát. Hiába érik el nézők tízmillióit, kulturális lábnyomot szinte egyáltalán nem hagynak – ez pedig az animációs projektekre is igaz. Guillermo del Toro néhány éve még egy Oscar-díjat is nyert a szolgáltatónak a lehengerlően bizarr Pinokkióval, a széles közönséget azonban ő sem tudta jobban megmozgatni, mint az olyan, Disney-re hajazó netflixes rajzfilmek, mint A kívánságsárkány. Minden megváltozott azonban, mikor a küszöbön feltűnt Maggie Kang első egész estés filmötletével.
Penge és mikrofon
A démonvadász popzenészek a Sony animációs stúdiójában kezdték pályafutásukat, ahonnan az elmúlt évek nagy sikerű Pókember-rajzfilmjei is származnak. A covid alatt a Sony több filmje forgalmazási jogait is eladta a Netflixnek, többek közt a Mitchellék a gépek ellen című Oscar-jelölt darabét is. Így került Maggie Kang, a K-pop démonvadászok megálmodója is kollaborációba Chris Appelhansszal, a korábban említett A kívánságsárkány rendezőjével. A koreai-kanadai Kang egy olyan kalandot akart letenni az asztalra, mely méltón tiszteleg Korea múltja és jelene, vagyis klasszikus mitológiája és modern popkultúrája előtt.
A film története szerint a halandó lelkekre szomjazó démonokat évszázadok óta zenei tehetséggel megáldott sámánasszonyok tartják kordában, akik, miután kiöregednek, átadják a stafétát egy újabb generációnak. Napjaink démonvadászai, Rumi, Zoey és Mira már értelemszerűen nem citerát pengetnek, hanem popzenét játszanak. Ők a Huntrix, a filmbeli (és két hónapja a való) világ legnagyobb k-pop-szenzációja. Azt azonban nem is sejtik, hogy egyikük, Rumi szörnyű titkot rejteget: apai ágon ő maga is démon.
Keleti rivaldafény
A K-pop démonvadászok egyik legnagyobb erőssége egyértelműen a stílusa. Egy olyan korban, amikor a Disney rendre folytatásokat gýart, vagy saját, 90-es években lefektetett szabályai alapján próbál „új” történeteket mesélni, Kang és Appelhans filmje mer kendőzetlenül modern és fiatalos lenni. Színes látványvilágát képregények, kelet-ázsiai animációs filmek és k-pop-videóklipek ihlették. Női főszereplői bátrak, talpraesettek, ugyanakkor nem vonakodnak otrombán és bolondosan viselkedni – ezt a múltban a nyugati animációk gyakran csak a „rossz” és „nemkívánatos” női szereplőknek engedték meg. A modernitásnak persze megvan az ára: a nem TikTokon és mémeken edződött generációknak talán túl sok lesz majd a film fékevesztett ritmusa és időnként túltolt poénjai.
A stílus azonban ennél a filmnél nemcsak a felszínt jelenti. A történet autentikus ázsiai életképei, a klasszikus mitológiai motívumok és a modern popszcéna grandiozitása olyan összképpé keverednek, melyhez mozivásznon is ritkán van szerencsénk, nemhogy a tévéképernyőn. Kang elmondása szerint pontosan ezt akarta; kontrasztba állítani a gyerekkorát meghatározó mitikus tanmesék letisztultságát a popzene kirobbanó, közösségformáló energiájával. Ehhez persze szükség volt arra, hogy a zene jó legyen.
Hadd szóljon!
Mindig kiábrándító azt látni, hogy egy világklasszisnak kikiáltott filmbeli művész valójában csak középszert alkot. Attól ugyanis, hogy egy kitalált figura a világ legkreatívabb elméje, még nem biztos, hogy a szájába szavakat adó forgatókönyvíró is az. A K-pop démonvadászok abban a különleges helyzetben van, hogy zenéje a megjelenés óta valóban a világ legkeresettebb, legütősebb popszenzációjának számít. Ez nem véletlen, hiszen a film hangzása és a betétdalok megformálásában olyan k-pop-ikonok is közreműködtek, mint például EJAE, aki dalszövegírás mellett a főszereplő, Rumi énekhangját is szolgáltatta. Neki köszönhetően olyan energikusak és hangzatosak a Huntrix számai, melyek éles kontrasztban állnak a Saja Boys, a filmbeli, démonokból álló fiúbanda zenéivel. Ezek is profin összerakott, fülbemászó dallamok, ám az alkotók elmondása szerint szándékosan úgy lettek megírva, mintha hiányozna belőlük a lélek. Mintha akár a mesterséges intelligencia is lehetne a szerzőjük.
A film hivatalos zenelistája mindössze hét dalból áll, ezek közül azonban jelenleg négy is szerepel az amerikai Billboard Top 100 sikerlistáján – korábban még sosem volt rá példa, hogy egy filmből négy szám is rajta legyen. A Netflix, kvázi beismerve, hogy online szolgáltatója egyszerűen nem megfelelő színpad egy ekkora kulturális jelenséghez, néhány nyugati országban már limitált forgalmazásban mozikba is küldte a filmet. Az első hétvégén több mint 1000 vetítés telt házas volt.
A modern Disney
Adott tehát egy magával ragadó, egyedi látványvilág és egy fantasztikus zenelista. Mindezt azonban többnyire a Disney is szállítja. Akkor vajon miért a K-pop démonvadászok lett az első animációs musical a Jégvarázs óta, mely alapjaiban rázta meg a popkultúrát? A nyers, ám őszinte válasz az, hogy Kang és Appelhans filmje nem nézi hülyének a fiatal közönségét. Humorban és stílusban ugyan alkalmazkodik hozzájuk, ám nem ijed meg az érdemi, olykor kényelmetlen drámától (amiről egykor még a Disney is híres volt, gondoljunk csak Az oroszlánkirály Mufasájának ikonikus halálára). Nem ijeszti meg az elmúlás gondolata, nem fél valóban megrázó bűnökkel terhelni főszereplői lelkiismeretét, és nem próbál mindenáron békét kötni azokkal, akik belekényelmesedtek a káros szokásaikba. A történet csendes és szomorú pillanataiban kapaszkodik rá igazán fiatal közönségére, és korszerű empátiával gondolja tovább a legnagyobb klasszikusok mondanivalóját. Shrektől megtanultuk, hogy mindannyian megérdemeljük a boldogságot – a K-pop démonvadászoktól viszont megtanuljuk, hogyan vegyük azt magunkhoz egy olyan világban, ahol sokak szerint nem érdemeljük meg.
Mostanra több mint 230 millióan látták Kang és Appelhans rajzfilmjét, mely egyértelműen a jelenlegi generáció formatív musicalje lesz – olyan kulturális fordulópont, melyre tízévente egyszer van példa. Míg a Disney továbbra is a saját nosztalgiáját próbálja újra- és újracsomagolva piacra dobni, a Sony a Pókember után másodszor is bizonyította, hogy tudja, hogyan kell megmozgatni a jelenkor fiatalságát. A kérdés csak az, ki mindenki fog jegyzetelni.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
