December 2-án Uram, taníts minket imádkozni! mottóval rendezte meg a Szombathelyi Egyházmegye családi lelkinapját, melyen Török Csaba, az esztergomi főszékesegyház plébániai kormányzója, az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára tartott előadást a család imájának lényegéről.
Török Csaba előadását azzal kezdte, hogy a papnevelés során a növendékek évekig tanulnak imádkozni, de a hitoktatás és főleg a jegyesoktatás során általában ez a téma nem kerül elő. Egy nemrég megjelent dokumentum hangsúlyozza, hogy a jegyesoktatásnak is katekumenális jellegűnek kell lennie.
Eltérő tapasztalatokkal érkezünk meg a felnőtt hitünk és a családalapítás küszöbére. Általában nagyszüleink, szüleink tanítottak nekünk imaszövegeket, melyekre ma is emlékszünk. De ahogyan a matematika sem csupán a szorzótábla ismeretéről szól, úgy az imádság sem csupán az imaszövegek elsajátítását jelenti.
40–50 évesen nem ugyanazt jelenti a szentgyónás és az áldozás, mint 5–6 éves korban, mert annyira más lett az életünk valósága, mégis sokszor ugyanazokat a lelkitükröket használjuk és ugyanazokat az imádságokat mondjuk, mint amiket akkor tanultunk.
Egy gyakorlati, technikai imából hogyan lesz lélekben imádás? – folytatta tanítását Török Csaba. – Szent Pál írja levelében, hogy mi még azt sem tudjuk, hogyan kell imádkozni, a Lélek imádkozik bennünk sóhajtásokkal.
Bennünk az Isten Szentlelke imádkozik. De hogyan tanulom meg, hogy az imádság az Isten cselekvése bennem? Mihelyst az életem problémái jönnek velem szembe, a keresztek, küzdelmek és áldozatok, kiiktathatatlanná válik, hogy amit hordozni sem vagyok képes, nem hogy megoldani, az Isten ügye kell hogy legyen.
Török Csaba kitért arra, hogy sokszor azt gondoljuk, a kérő imádságban azt kell elmondanunk, hogy mit szeretnénk. Isten tudja, mit szeretnénk, de azt is tudja, hogy az nekünk jó-e, vagy nem. Sokszor csalódtunk a saját akaratunkban is. A jó kérő imában azt kérem, amit Isten akar, és hogy az én akaratom legyen az övével összhangban.
A házasságba tehát nagyon különböző imatapasztalatokkal érkezünk. A jegyesség életszakaszában azért is fontos az ima, mert a „kampányidőszak” lezárultával kezdenek előjönni a tökéletlenségek is; rádöbbenünk, hogy a valóság nem ideális, hibátlan. A tökéletességre törekvés azonban a legnagyobb ellensége a jónak. Sokan negatívumként élik meg a tökéletlenség megtapasztalását, mégis ez tud az imádság kapujává válni.
Ferenc pápa sokszor beszél arról, hogy a jóra kérjük Isten áldását, de ahol túlárad a bűn, ott túlárad a kegyelem is. Isten ereje a gyöngeségben mutatkozik meg, békét és elfogadást szül.
A továbbiakban Török Csaba a házasság és a papság egymást kiegészítő voltáról beszélt. Mindkettő egy út kezdete. A papszentelésben elhangzik: „Isten tegye teljessé a jót, amit elkezdett benned.” Ráadásul mindkettő a közösség szolgálatának a szentsége. A házasságkötés sem azt jelenti, hogy Isten megáld, hanem hogy hivatást, küldetést találtam az életben, amelyre Isten felszentelt. Egy nem imádkozó pap vagy egy nem imádkozó házaspár nehezen tudja a papi vagy házassági életét kibontakoztatni.
A házasság szentségének legfontosabb erőforrása az imádság. A szentségben egy számomra fizikailag nem érzékelhető kegyelmi valóság hatékonnyá, erőssé, élővé válik.
A nászmisén mindig visszatérő gondolat, hogy Krisztus és Egyháza iránti szeretetét kell a házastársaknak megjeleníteniük. A házasság felbonthatatlan és egyetlen, mert Isten féltékeny szeretettel szeret, hűséges, és az ígéretét nem vonja vissza. A szentség Isten teremtő aktusa, melyben a nő és a férfi egybekötésével valami olyan születik meg, ami az emberből magából levezethetetlen – mint ahogy a kenyérből és borból sem vezethető le Krisztus teste és vére –, és Isten kegyelmének valóságos jelenlétét hozza létre.
A hitben megélt házasság hivatás, mely arról szól, hogy a szentséget, az Istentől kapottat akarom életre váltani. Amikor egy házastárs a másiknak megbocsát, az nem szimplán emberi dolog, szentségi karaktere van, mint annak is, ahogy a szülő szereti a gyerekét. Egy apának és anyának a családban papi funkciója van, csak ők tudnak szülői áldást adni. Férfi és nő egy testté válva megjeleníti a megtestesülést, Isten Fiának nászát az emberi természettel.
A testnek fontos szerepe van az imában, mint ahogy a nászmisztériumban is testben és lélekben imádjuk Istent. Régen az imádság mindig testi cselekvés is volt, a néma imában is kellett az ajkat mozgatni. Mi már elhittük, hogy lehet fejben imádkozni, de a testnek ott kell lennie az imádságban – figyelmeztetett Török Csaba. – Az imádságot lehet minden élethelyzetben mondani, de annak nem az autóvezetés az alapállapota. Loyolai Szent Ignác és más szentek sokat foglalkoznak azzal, hogy megérkezem-e az imádságba, jelen vagyok-e a jelenlét számára. A házasság szükségszerűen testi és lelki szinten teljesíti be a szentségi jelet.
Ahogy Krisztus áldozatából is egyetlenegy van, a házasságban is egy nagy kegyelem van, mely minden helyzetben jelenvalóvá válik. Minden imádság arra szolgál, hogy amit az oltárnál a házaspár kimondott, újra erős, jelenvaló, kibontakozó legyen.
Ferenc pápa sok jó gyakorlatot ajánl, például hogy minél többször mondjuk ki: szabad, köszönöm, bocsánat. Ez a három szó az imádságban gyökerezik, a kérésben, a hálaadásban és az engesztelésben.
– hangsúlyozta az előadó.
A családi ima áthatja a mindennapjaimat, és kiegészíti az Egyház liturgikus imáját. A zsidóságban az ünnepek részben a gyülekezetben, részben a családi asztalnál zajlanak, mint például a szédervacsora, mely az ünnep koronája.
Török Csaba kitért arra, hogy a covid lehetőséget nyújtott arra, hogy amikor a templomi istentisztelettől el vagyunk zárva, megszülessen a családi istentisztelet gyakorlata. Az ebédlő asztalnál nem mondunk zsolozsmát, de más imádságot mondhatunk. Mivel a mai ember nem bírja a hiányt elfogadni, annak fájdalmával együtt élni, nem tudtunk a szentmise hiányával sem mit kezdeni. Online miséket és miseközvetítéseket tartottunk, de a szentség nem jön át a képernyőn. Egy ünnepeinkről szóló családpasztorációs könyvsorozat sokat segít abban, otthon hogyan élhetjük meg, hogy a család imádsága és az Egyház imádsága szerves egészet alkot.
A családi ima ugyanakkor a szeretet és gyöngédség iskolájává válik. Az ima személyességet követel – ugyanúgy, mint a családi kapcsolataim. Nem lehetek személytelen, mert akkor nem vállalom fel az érzéseimet, és ezzel szerethetetlenné is teszem magam.
Téves az a gondolat, hogy Isten a gyarlóságaink ellenére szeret minket, mert ez azt üzeni, hogy mi méltatlanok vagyunk, de Isten mégis szeret.
A harmincnapos ignáci lelkigyakorlat egyik témája, hogy bűnös vagyok. A keresztény ember ettől először megijed, de ha érti, mit jelent a megváltás, szabadságra jut.
– hangsúlyozta Török Csaba.
Beszéde végén idézte Ferenc pápa gondolatait, miszerint a házasok és családok élete a szentségben liturgiává válik. Ha a családjaink asztalánál nem imádkozunk, csak a templomainkban misézünk, az Egyház sebet kapna. A családok imádsága semmi mással nem pótolható érték.
Fotó: Lambert Attila
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
