Pénteken délelőtt helyezték örök nyugalomra altorjai báró Apor Csabát, teljes nevén Apor Csaba László József János Antal Pál agrármérnököt a középtorjai Mária-kápolnában, az Apor család neogótikus sírkápolnájának kriptájában. A torjai báró – ahogy sokan hívták – életének százkettedik évében idén február 10-én hunyt el Marosvásárhelyen, de temetésére objektív okok miatt csak most került sor. Koporsóját az Apor család címere díszítette.
A gyászszertartás fő celebránsa – a báró végakarata szerint – Darvas-Kozma József pápai káplán, címzetes esperes, a csíkszeredai Szentkereszt római katolikus templom plébánosa volt, koncelebrált Hatos Mihály, az altorjai egyházközség jelenlegi plébánosa, Gábor Zoltán szentszéki tanácsos, szépvízi tisztelendő atya, aki 1979 és 2005 között az altorjai Szent Miklós-templom plébánosa volt, és Tifán Lajos, a futásfalvi Szent András-kegytemplom plébánosa.
Báró Apor Csaba temetésén gyermekei, Vera, Vilmos és Csaba és családjuk mellett többek között a Castellum Alapítvány, a Háromszéki Kúriák és Kastélyok Egyesülete, a Háromszéki Közösségi Alapítvány, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Kovászna Megyei Szervezete, Torja és Kommandó önkormányzatának képviselői is jelen voltak. Végső búcsút vett az altorjai bárótól Kálnoky Tibor gróf és Anna grófnő, Haller Béla gróf, Mikes Imre, a zabolai Alexander és Gregor Roy Chowdhury-Mikes, Fleckhammer Ottó és több erdélyi történelmi család leszármazottja, valamint számos torjai és háromszéki lakos.
Darvas-Kozma József plébános szentbeszédében azt emelte ki, hogy Jézus Szíve tisztelete élő volt az Apor családban, hiszen „1945. április 2-án, húsvétvasárnap Győr vértanú püspöke, báró Apor Vilmos a szovjet golyók által hazaindult az örökkévalóságba”, majd báró Apor Csaba életútját ismertette. Mint mondta: 1921. szeptember 21-én látta meg a napvilágot a Maros megyei Dedrádszéplakon. 1924-ben került Torjára, az Apor család birtokára, itt járt három elemit, a negyediket már Marosvásárhelyen a ferenceseknél járta ki. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron a piaristáknál, majd a Csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban végezte.
1940 júniusában érettségizett Brassóban. Hivatásos katona, repülős szeretett volna lenni, de édesapja, id. báró Apor Péter azt mondta: édes fiam, olyan pályára kell menni, amiből békeidőben is meg lehet élni. Apor Csaba már gimnazista diák korában nagybátyjától, Vilmos bácsitól megkapta a politikai felkészítőt – folytatta Darvas-Kozma József –, a bécsi döntés után, szeptemberben beiratkozott a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolára, és 1944. április 24-én diplomázott agrármérnökként. 1944 októberében be kellett volna vonulnia katonának, de nem vitte rá a lelkiismerete, hogy Szálasira letegye az esküt. Elmentek Vilmos bácsihoz, a győri püspökhöz, és a közeli Szanyban húzták meg magukat. Onnan Debrecenbe ment, és megfogadta gróf Haller István tanácsát: „Itt kell maradni Erdélyben! Te légy a legjobb suszterként vagy mérnökként, de itt, Erdélyben” – idézte a gróf mondatát.
1945. január 16-án hazatért Torjára – sorolta tovább a plébános –, ahol mindent kifosztva talált. Amit meghagytak a németek, elvitték az oroszok. Január volt, hideg, tél és szegénység, s szülei is hazakerültek, mindannyian elkezdtek keményen dolgozni. „Közben végig kellett tűrni és elviselni a sok zaklatást, letartóztatást – emlékeztetett Darvas-Kozma József –, 1949. március 2-án elkezdődött a család még nagyobb kálváriája. A kommunista hatalom az elsők között kényszerlakhelyre vitte: egy évet Sepsiszentgyörgyön és tizenhárom évet Balázsfalván töltöttek. Indoklásként azt mondták, azért, mert akadályozták a kollektív gazdaságok létrehozását.
A dél-erdélyi Küküllőszegre, azaz Balázsfalvára érkezésük után néhány hónappal, 1950 februárjában alakult a településen egy zöldségkertészet, és százhektárnyi zöldséges gondozását bízták Apor mérnökre, ősszel már mintakertészetként szerepeltek a filmhíradóban.” Majd Sáromberkére az állatfarmra került, sorolta a báró életútját, hogy rendbe hozza a gazdaságot. 1955-ben megnősült, feleségül vette a csíkszeredai dr. Pál Gábor (1883–1968) ügyvéd, publicista, román szenátor és magyar országgyűlési képviselő lányát, Pál Verát, aki hűséges sorstársa lett. Őket Isten három gyerekkel, négy unokával és három dédunokával áldotta meg.
Több állami gazdaságnál a szakmájában dolgozhatott, így Nyárádtőn is. „Ott ismertem meg 1981-ben – idézte fel Darvas-Kozma József –, nyugdíjazásakor Marosvásárhelyen telepedett le. A ’89-es rendszerváltást ott élte meg, ahonnan rövid időn belül, 1990 márciusában visszatért ősei birtokára, és elkezdte kitartó és fáradhatatlan küzdelmét az 1991-ben napvilágot látott 18-as földtörvény alapján a perek sokaságát az egykori Apor-birtok visszaszerzéséért. Az erdélyi magyar történelmi családok közül neki sikerült a legnagyobb arányban visszaszereznie az 1949-ben államosított nemesi birtokot.” Az első 40 hektáron kezdett dolgozni, s több mint húsz éven át maga vezette a gazdaságot.
Báró Apor Csaba négy évig Torja önkormányzati képviselője volt, és 2007. szeptember 10-én Torjáért-díjban is részesült. Ő volt az erdélyi magyar történelmi családok szervezetének, a Castellum Alapítványnak az első elnöke. „Élete utolsó éveit feleségével együtt már nem Torján, hanem Marosvásárhelyen töltötte, ahol megérték házasságuk 67. évét. 2022 áprilisa óta özvegyként Vilmos fia családja körében élt. Alapelve volt: ha életünk legfőbb törvénye a tízparancsolat, nagy baj nem lehet. A földi bajok idén február 10-én véget értek, és végakarata szerint földi maradványai itt, a középtorjai Mária-kápolnában fognak pihenni, az Apor család számos tagja közelében” – foglalta össze gazdag és hosszú, eseménydús életpályát Darvas-Kozma József, a szertartás fő celebránsa, aki a „Kedves Mérnök úr vagy Báró úr, vagy Csaba bácsi, ahogyan szólítottunk: köszönjük példás életed, nem könnyű, de helytálló katolikus, magyar szolgálatodat” szavakkal búcsúzott Apor Csabától.
Az egyházi szertartást követően az elhunyt koporsóját a kis kápolna alatti kriptába helyezték el, az Apor család több jeles személyisége, többek között báró Apor Lázár (1784–1868), az Erdélyi Udvari Kancellária tanácsosa s annak unokája, báró Apor Gábor (1851–1898), Háromszék vármegye egykori alispánja, boldog Apor Vilmos (1892–1945) vértanú püspök édesapja koporsója mellé. A halotti tort a Mária-kápolnával szemben lévő Kamilla Panzióban és a művelődési otthonban tartották meg, ahová a gyászoló család mindenkit meghívott.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
