Több mint 120 év után is megoldatlan a ködbe veszett skót toronyőrök rejtélye

Több mint 120 év után is megoldatlan a ködbe veszett skót toronyőrök rejtélye

1900. december 26-án a személyzet váltása üresen találta az Eilean Mór nevű sziget világítótornyát. A napló megmagyarázhatatlan bejegyzésekkel volt tele, a három tapasztalt férfinak pedig nyoma sem volt a sziget körül. A rejtély máig megoldatlan.

1900. december 26-án délután egy kisméretű hajó haladt a Skóciától északnyugatra található, meglehetősen nehezen megközelíthető Külső-Hebridák közt az Eilean Mór nevű apró, lakatlan sziget felé. A Flannan-szigetek nevű szigetcsoport részét képező lakatlan sziget legmagasabb pontján egy 23 méter magas világítótorony üzemelt.

A lakatlan sziget már régtől fogva az emberek érdeklődésére tartott számot. A szigetcsoport Szent Flannánról, egy 6. századi ír püspökről kapta nevét, aki kápolnát emelt az apró földterületen. A közeli szigetek lakói rendre átjártak ide birkáikat legeltetni, azonban sosem éjszakáztak itt – állítólag az itt lakozó gonosz szellemektől való félelmük miatt.

A kicsiny hajó kapitánya, James Harvey személyzetén kívül a világítótorony háromfős személyzetének egyik váltását szállította, köztük Joseph Moore-t. Az Eilean Mór felé közelítve meglepődve látták, hogy senki sem jött ki a toronyból fogadni őket. Harvey megfújta kürtjét, és fellőtt egy jelzőrakétát, azonban továbbra sem látott mozgást a szigeten.

Moore egy csónakban kievezett a szigetre, és megmászta a világítótoronyhoz vezető meredek lépcsősort. Az épülethez érve a férfi azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben: az ajtó nyitva volt, a földszinti helyiségben pedig az ott tárolt három vízhatlan kabátból kettő hiányzott.

A konyhaként, illetve étkezőként szolgáló szobába érve Moore az asztalon félig megevett ételt és egy felborított széket talált, mintha valaki sietve ugrott volna fel a helyéről. A jelenetet még különösebbé tette, hogy a konyhai óra megállt.

Hírdetés

Moore átkutatta az egész világítótornyot, de nem lelt a három férfi nyomára. Visszasietett a hajóhoz, hogy értesítse Harvey kapitányt, aki ezután keresést rendelt el az eltűntek után. A művelet eredménytelenül zárult.

Harvey emellett azonnal táviratot is írt a legközelebbi szárazföldi állomásra, ahonnan üzenetét továbbították a Northern Lighthouse Board (Északi Világítótorony Bizottság) központjába. A távirat így szólt:

„Szörnyű baleset történt Flannannél. A három őr, Ducat, Marshall és az ideiglenes eltűntek a szigetről. Ma délutáni érkezésünkkor az életnek semmilyen jele nem volt látható a szigeten.”

„Fellőttem egy rakétát, de mivel nem érkezett válasz, partra tettem Moore-t, aki felment az állomásra, de nem talált ott őrt. Az órák megálltak, és más jelek is arra utaltak, hogy a baleset úgy egy hete történhetett. Szerencsétleneket biztosan lefújta a szél a sziklákról, vagy megfulladtak, miközben egy darut próbáltak rögzíteni, vagy valami ehhez hasonló.”

„Az éj közeledtével nem időzhettünk, hogy megbizonyosodjunk sorsukról. Moore-t, MacDonaldot, Buoymastert és két tengerészt a szigeten hagytam, hogy égve tartsák a fényt, amíg Ön másképp nem rendelkezik. Nem térek vissza Obanba, amíg nem hallok Öntől. Megismételtem e táviratot Muirheadnek is, ha esetleg Ön nincs otthon. A távirodában maradok ma este zárásig, ha esetleg írni szeretne nekem.”

Néhány nappal később Robert Muirhead, a Bizottság egyik felügyelője, aki alkalmazottként felvette és ismerte személyesen mindhárom eltűnt férfit, maga is elindult a szigetre kivizsgálni az eltűnéseket. A világítótornyot átvizsgálva maga sem jutott többre, mint Moore, amíg kezébe nem került az állomás naplója.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »