A Gondviselés Háza gondozási központ a pasaréti Páduai Szent Antal-plébánia közelében működik, ferences szellemiséggel, lelkülettel. Az egykori Kájoni Ház 1995 óta szolgálja az időseket, személyre szabott ellátással, az igénybe vevők szükségleteihez igazodó gondoskodással, egységes szakmai elvek alapján.
A kerek évforduló alkalmából ünnepi szentmisét mutatott be a pasaréti ferences templomban Berhidai Piusz ferences tartományfőnök – tette közzé november 28-án a Ferences Sajtóközpont. Ádám Rebeka Nóra beszámolóját szerkesztve közöljük.
Prédikációjában Berhidai Piusz OFM arról beszélt, hogy nincsenek véletlenek: különleges ajándék, hogy a születésnapi ünnepség éppen Szent Erzsébet napjára esett. „Árpád-házi Szent Erzsébet életével megmutatta számunkra az evangélium élhetőségét. Ő maga nem élt ugyan harminc évet sem, mégis rövid élete alatt olyan pályát futott be az szentség útján, amely ma is példát mutat. Emlékeztet minket arra, hogy az életszentség mindenki számára elérhető” – fogalmazott a tartományfőnök.
Bármi teremthet külső közösséget: közös érdek, szimpátia vagy valamilyen tevékenység, de valódi közösséget és otthonosságot csak a személyes szeretet épít. Jézus erre tanít – hangsúlyozta Berhidai Piusz. – Ha a másik szomjas, adjunk inni; ha éhes, adjunk enni; ha szükséget szenved, segítsünk rajta; és mindezt tisztelettel, figyelemmel tegyük, hiszen a másik embert ajándékba kaptuk Istentől. A személyes felelősség az emberi lét kihagyhatatlan része, nincs kibúvó. Bárhogy alakuljon az életünk, egészségben vagy betegségben, erőben vagy gyöngeségben, meg vagyunk hívva a személyes szeretetre és annak megvalósítására.
Szent Ferenc leprással való találkozása kapcsán a legendaírók kiemelik: Ferenc nemcsak pénzt adott neki, hanem lehajolt, és megcsókolta a kezét. Ez a különbség a puszta jótétemény és a személyes találkozás között. A szeretet ezen a ponton válik személyessé: tiszteletben tartani a másik méltóságát. „Amit a legkisebb testvéreim közül egynek is tettetek, nekem tettétek.” Jézus azonosítja magát a legelesettebbekkel.
Amikor a Gondviselés Házának születésnapján hálát adunk és imádkozunk, halljuk meg ezt a kettős üzenetet: mindannyiunknak méltósága van – és ebből fakad a felelősségünk egymás iránt; másrészt az Isten alázatos szeretete minden helyzetben velünk van. Ezért lehet egy olyan intézmény, mint a Gondviselés Háza Krisztus titkának megvalósítója: az emberi életben jelen lévő isteni szeretet kézzelfogható jele.
A szentmisét követően a Szent Angéla-iskola Cantores Majores énekegyüttesének műsora hangzott el, Sirákné Kemény Kinga vezénylésével. Majd ünnepi megemlékezést tartottak a Pasaréti Közösségi Házban. Berhidai Piusz OFM, Őrsi Gergely, a II. kerületi polgármestere és Mészáros Ágnes intézményvezető köszöntötték a vendégeket.
„Újra és újra megszületik bennem az a felismerés, hogy a ferences család nemcsak a szerzetesi közösségből áll, hanem minden olyan emberből, aki a ferences lelkiség szerint él, Szent Ferenc atyánk lelkületét és reguláját követi. És szintén a ferences család része az a közösség is, amely körülöttünk formálódik, sokszor tőlünk függetlenül: akikkel együtt élünk, akik között szolgálunk, és akik befogadnak bennünket” – fogalmazott a tartományfőnök. Hottátette: egy intézmény akkor élő, ha több mint rendszer vagy szolgáltatás. Az igazi érték ott van, ahol az emberek – dolgozók, lakók, hozzátartozók – tisztelettel és szeretettel tudnak egymás felé fordulni.
Őrsi Gergely kerületi polgármester köszöntőjében kiemelte: „Mi tartozunk hálával a ferenceseknek és a Gondviselés Házának, mert az önkormányzat helyett látnak el egy olyan feladatot, amely nélkül nem létezhet közösség. Olyan minőségben és olyan hivatástudattal segítenek másokon, ahogyan egy bürokratikus szervezet erre soha nem lenne képes.”
Mészáros Ágnes, a pasaréti Gondviselés Háza vezetője köszönetet mondott „mindenkinek, aki valaha részt vett az intézmény megálmodásában, létrehozásában, működtetésében és támogatásában. Köszönet illeti mindazokat is, akik a háttérben, sokszor láthatatlanul segítik a mindennapi munkánkat – tanácsadással, szervezéssel, szakmai támaszként”.
A köszöntők után a jelenlévők kisfilmet tekinthettek meg Pillanatképek az intézmény működéséből címmel, amelyet a Gondviselés Háza munkatársai állítottak össze az intézmény elmúlt harminc évéről. Az összeállításból kiderült, hogy a gondozási központban működő szolgáltatás szervesen beépül Budapest II. kerületének szociális hálózatába. Az ellátási munka négy fő pillérre épül: az étkeztetés során napi egyszeri meleg ételt biztosítanak azoknak, akik ezt tartósan vagy átmenetileg nem tudják megoldani; a házi segítségnyújtás keretén belül a saját otthonukban élők számára a betegápolásban, mindennapi tevékenységek ellátásában, bevásárlásban, gyógyszerbeszerzésben, ügyintézésben nyújtanak segítséget; a nappali ellátás csendes, szép környezetben kínál lehetőséget napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, lelki feltöltődésre és szabadidős programokra; a ferences rend szerzetesei pedig szentségkiszolgáltatással, lelkibeszélgetéssel és látogatással támogatják az ellátottakat.
A filmvetítést követően az ellátási központ közössége tartalmas műsorral kedveskedett a megjelenteknek. Versek és a gondozottak személyes vallomásai hangzottak el arról, mit jelent számukra a Gondviselés Háza. A műsort színes, táncos koreográfia zárta.
Ezután kerekasztal-beszélgetés következett a kezdetekről és a jelenről, Ujfalussy Miklós lelkigondozó vezetésével. A gondozási központ indulásakor Tokár János OFM volt a Ferences Alapítvány működtetője, aki sajnos nem tudott jelen lenni az ünnepségen, így visszaemlékezését levélben írta meg. A beszélgetés résztvevői – Csomó Tamás, a Gondviselés Házának első vezetője; Csomó Judit, az első klubvezető; Szalai Eszter, az első gondozásvezető, valamint Lengyel Donát OFM – felidézték a központ indulását és a kezdeti évek hangulatát.
Elhangzott, hogy a kerületben felmerült szociális igények hívták életre az intézményt. Szó esett az alapítás körülményeiről, a ferences rend és az önkormányzat együttműködéséről, a rendtagok szerepéről. Felidézték, hogyan indult meg a központban a gondozási munka és hogyan találták meg az első gondozottakat; képet adtak arról is, miként kezdték el kialakítani a szolgáltatásokat, amelyek idővel fokozatosan bővültek. A kezdeti időszakban mindenki „mindenes” volt: a gondozás, a klubfoglalkozások, a takarítás, a konyhai feladatok egy maroknyi csapatra hárultak, miközben egyre nőtt az ellátottak száma. A beszélgetés során felidézték az első ellenőrzésekkel járó nehézségeket, a kezdeti hiányosságokat, majd a működés fokozatos rendeződését is.
A ferences lelkiség a kezdetektől meghatározza a ház arculatát. A rendtagok rendszeresen jelen voltak a mindennapokban: lelki beszélgetéssel, imádsággal kísérték a dolgozókat és az ellátottakat, segítették a beteglátogatást és a szentségek kiszolgáltatását. Ez a lelki háttér az, amely megkülönbözteti a Gondviselés Házát más intézményektől, és amely sokak számára valódi támaszt, közösséget és otthonosságot jelentett az évek során.
A beszámoló teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás és fotó: Ferences Média
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
