Milliók élete árán harácsolt vagyon – a belga király kongói rémuralma
II. Lipótra mint nagy építőre emlékeznek Belgiumban, aki számos középületet emeltetett Brüsszelben, Antwerpenben és Oostendében. Arról kevesebb szó esik, hogy a király magánbirtoka, a Belgiumnál mintegy nyolcvanszor nagyobb területű Kongói Szabadállam bevételeiből szerezte vagyonát, ahol a féktelen rablógazdálkodás milliók életét követelte.
II. Lipót, a belgák második királya 1865-ben lépett trónra. Irigyelte a britek és a franciák mesés gyarmati jövedelmeit, London és Párizs látványos fejlődését, és szinte rögeszméjévé vált, hogy országát is tengerentúli területekhez kell juttatnia. Csakhogy ekkorra az európai gyarmatosítók Afrika kivételével már felosztották maguk között a világot, Lipót kezdeti diplomáciai tapogatózásai nem jártak eredménnyel.
1876-ban Brüsszelben felfedezők, utazók és befektetők részvételével konferenciát szervezett, a téma Közép-Afrika felfedezése és civilizálása volt. Megalapították a Nemzetközi Afrika Társaságot Lipót elnökletével, amely már a kezdetekkor is csak nevében volt nemzetközi. Mivel a gazdasági érdekek voltak meghatározóak, később minden gyarmatosító ország létrehozta a saját, nemzeti Afrika-társaságát, amelyek névleg „emberbaráti és tudományos tevékenységet” végeztek. Hamarosan megkezdődött a gyarmatosítás újabb hulláma, a hajsza Afrikáért.
A Nemzetközi Afrika Társaság kongói bizottságából 1879-ben megalakult a Nemzetközi Kongó Társaság, egy belga szervezet Lipót irányításával és tulajdonában. Megbízták Henry Morton Stanley Afrika-utazót, hogy a Kongó-medencét nyissa meg a kereskedelem számára. Stanley bejárta a Kongó vidékét, és nem kevesebb, mint 450 szerződéssel tért vissza. A szerződéseket helyi törzsfőnökökkel kötötte, akik csak jelképes értékű árut, ruhákat, alkoholt, késeket kaptak földjük tulajdonjogának átruházásáért cserébe. Nem feltételezhető, hogy a törzsfőnökök tudatában voltak, mihez járultak hozzá, természetesen írni és olvasni sem tudtak.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
