„Emberek százezrei halnak meg ezen a Földön minden percben. Százak, ezrek, tízezrek élete vagy halála keveset számít, még ha a honfitársainkról van is szó” – jelentette ki Võ Nguyên Giáp, az észak-vietnámi hadsereg főparancsnoka 1969-ben.
A stratéga emberéletet semmibe vevő, csak a hosszú távú célt szem előtt tartó szemléletmódjának remek példája volt a Vietkong által 1968. január végén megindított, február végéig tartó Tết-offenzíva.
Bár az északiak több tízezer embert vesztettek, a hadjárat fordulópontot jelentett a vietnámi háború történetében.
Võ Nguyên Giáp
1968. január 31-én 70 ezer kommunista gerilla több mint száz közép-és dél-vietnámi városban indította meg összehangolt támadását.
A dzsungelharchoz szokott amerikai katonai vezetést teljesen váratlanul érte az akció. A leghevesebb harcok Huế városában folytak, ahol a kommunisták több ezer civilt végeztek ki, az amerikaiak pedig több történelmi épületet is lebombáztak.
A túlélésért küzdő amerikai katonák Hue városában
A gerillák kezdeti sikerei után az amerikaiak ellentámadása teljesen megroppantotta az északi erőket, és az offenzíva néhány hét után kifulladt.
A kommunisták hatalmas veszteségeket szenvedtek. Míg dél-vietnámi és amerikai részről a halálos áldozatok száma ötezer alatt maradt, a Vietkong több tízezer embert vesztett a harcok során.
Giap terve azonban – tízezrek élete árán – bevált. A kommunisták óriási tartalékokkal rendelkeztek emberanyag tekintetében, így a korlátozott háborút vívó amerikaiak nem bízhattak abban, hogy kivéreztetik ellenségüket.
Az USA-t ráadásul elárasztották a véres harcokról készített, sokkoló képek és videók, amelyek közül a saigoni amerikai nagykövetség elleni támadás képei különösen nagy hatással voltak az amerikai polgárokra.
A pusztítás után a romok maradtak (az egykori Saigon)
Johnson elnök a közvélemény nyomásának köszönhetően bejelentette, hogy nem indul a következő elnökválasztáson, visszahívta az amerikai csapatok főparancsnokát, Westmoreland tábornokot, májusban pedig megkezdődtek az USA és Észak-Vietnám közötti béketárgyalások.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
