Nemrég új személyazonossági igazolványt kellett kérvényeznem, a régi érvényessége ugyanis nemsokára lejár. Március 19-én jelentkeztem az illetékes járási rendőrségen, ahol hihetetlenül sok ember várakozott. Nem csoda, hiszen áprilistól magasabbak lettek a szolgáltatási illetékek, így sokan igyekeztek március végéig rendezni efféle ügyeiket.
A sorszámokért is sorban álltunk. Két férfi kezelte az automatákat, az egyik a sorszámokat osztotta, a másik pedig kérésre nyomtatta az illetéknek megfelelő okmánybélyegek QR-kódját. Ha az ügyfélnek megfelel a harmincnapos „legyártási” idő, 4,50 eurós okmánybélyeget kellett benyújtania, de ha két napon belül kéri az igazolványt, akkor az illeték plusz 20 euró. Nekem nem volt sürgős, így csak a kisebb értékű okmánybélyeget kértem, de meglepetésemre (ezt utólag tudtam meg) nem volt rá szükség, mivel csak sima cserét, illetve folytatást igényeltem. Viszont nagyon sokan kérték a 20 eurót igazoló QR-kódot ábrázoló papírfecnit is. A kérelem benyújtása másnapján újabb meglepetésben volt részem.
Megkaptam az értesítést, hogy átvehetem az új igazolványomat. Az ezt követő nap mentem el újra a rendőrségre. Újabb sorszámommal a megfelelő ajtó előtt várakoztam. Itt már nagyon gyorsan haladtunk, hiszen ez az intézkedés csak 1-2 percet vett igénybe.
Egy férfi és egy nő ácsorgott előttem ugyanazzal a céllal, mint én. A férfi – beszédes lévén – elmondta, hogy ő csak tegnap nyújtotta be a kérelmét, de sürgősen kérte, hisz az a 20 euró nem a világ, így gyorsan megkapja az új személyi kártyát.
Én hallgattam, nem akartam kedvét szegni azzal, amit gondoltam: Lám, a felpénzt sem kellett befizetnem, s már másnapra beidéztek az átvételre. De a másik várakozó elmondta ugyanezt hangosan. A férfi pedig méltatlankodott. Közben mások is jöttek lelkesen, az egyik tata az előző napon előttem állt a sorban, és beszélgettünk is. Jól emlékszem, ő szintén gyorsított ügyintézést igényelt plusz húszért. Az utána érkezett hölgyet és másokat is felismertem, ők mind velem egyidőben kérték az új iratot. Visszagondolva az jár a fejemben, hogy azért igazán nem szép, hogy egyáltalán kérni lehetett a gyorsított eljárást, ha másnapra mindenkinek kész lett az igazolványa. Ha nem akar az emberfia dühöngeni az ilyen lépések miatt, hát mosolyogjon.
Más. A március 17-ei liptószentmiklósi medvetámadás napján az esti hírekben az illetékes kerületi rendőrségi szóvivő azt nyilatkozta, hogy mivel az eset kivizsgálása folyamatban van, nem tájékoztathat róla. Itt már befelé mosolyogva gondolkoztam el: Talán a medve megtudja, hogy hajtóvadászatot indítanak ellene, s azt is, hogy merrefelé legyen minél óvatosabb? Meg hogy esetleg ne befolyásolja a tanúkat? Vagy a nyilatkozat az ártatlanság vélelme elvén alapult? Tudom, csak amolyan mellékapás volt, akkor még ugyanis semmit sem tudott mondani a szóvivő, hát elmondta a kedvenc klisészöveget. Azóta szinte naponta tájékoztattak a kalandos városi gyorssétára tévedt maciról, akit végül épp a pedagógusnapon csíptek el és tettek ártalmatlanná (már ha tényleg ő volt az a bizonyos).
További megmosolyogtató hír a rendőrség berkeiből – még a húsvét előtti időkből: A közlekedési rendőrség fokozottan szondázza a gépjárművezetőket. Mindezt addig folytatják, amíg a sofőrök nem tudatosítják, hogy ittasan nem ülhetnek a volánhoz.
Ennyi a hír, néhány képbevágással, színjózan autósok egy-egy mondatával: „Nagyon helyeslem ezt az eljárást…” „Szerintem fontosak az ilyen akciók…” Én pedig megint mosolygok és morfondírozom: Akkor a végítélet napjáig kell szondázniuk, és még sokkal sűrűbben. Ezt megerősítendő, csak egy példát mondok: Házunk egyik lakója szinte sohasem józan, pedig szinte naponta autóval furikázik. És mindenkinek azzal dicsekszik, hogy őt még sohasem leplezték le a rendőrök. Rajta már nem mosolygok. Szívből kívánom neki, hogy igenis, leplezzék le, még mielőtt kárt tenne nemcsak magában, hanem másban is. De ez már egy másik, és esetleg nagyon szomorú történet lenne.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
